Közmondásainkban és népdalainkban előforduló kifejezés, mely azonban csak Petőfi «Nemzeti dal»-jának refrénje által lett igazán népszerüvé s valódi szálló igévé. Nyomait nyelvünk régibb emlékeiben eddig nem sikerült még meglelnünk, mert ama közmondások (Dugonics I., 26; Erdélyi 5353; Ballagi 3675; Kresznerics I.k 264) és népdalok (Erdélyi, Népd. és mondák I. 39), amelyekben többnyire mint az idegen zsarnokság miatt elkeseredett honfibú vigaszt kereső felsóhajtásának aposztrofált része előfordul, aligha régibbek a mult századnál s valószinüleg a kuruc-költészet elegikus dalainak visszhangjai. (V. ö. Szirmay, Hungaria in parabolis, 2. kiad. 26. §.) Ipolyi (Magy. myth. 16. s köv.), aki különben minden legcsekélyebb nyomon is hajlandó ősi mitologiai vonatkozás sejtéséra, a M. kifejezésben csak nála szokatlan óvatossággal meri a magyarok nemzeti istenének a köztudatban és igazán népies hagyományban élő emlékét gyanítani. Kresznerics is a «tutelaris genius Hungarorum» (a magyarok védő szelleme) magyarázattal értelmezi, amivel egybevetendő Zrinyi Miklósnak Mátyás királlyá választása körülményeire vonatkozó azon megjegyzése, hogy a pesti diákgyerekek akkoriban énekelt ismeretes dalában «talán a magyarországi genius» szólalt meg, «aki akkor hatalmasabb volt a többinél». L. Ipolyi i. h. 16. jegyz. Ez egyúttal a napjainkban sokat emlegetett Magyar géniusznak is, ugy látszik, legrégibb keletü nyoma, amellyel tehát kiegészítendő az, amit Tóth Béla (Szájrul szájra 118) e kifejezésről feljegyzett. A M.-ben a föntiek után tehát bajos ősrégi mitologiai nyomot keresni, minthogy sokkal inkább irodalmi, még pedig elég késői irodalmi terméknek, mintsem a szerves folytonosságu népies hagyomány elemének látszik. De még ha a mult századnál régibb korba viszonyuló nyomaira akadnánk, akkor is alighanem bibliai analogiára vezetne, annyi más hasonló krónikai szóvirággal együtt, amelyek ugyszólván sztereotip közhelyekké váltak azon a néven, hogy a magyarok bejövetelét keresztény szellemben irt krónikáink a Mózses vezérlete alatt az igéret földéig kalauzolt Izrael népének vándorlásával szeretik egybevetni. Ebben gyökerezik alighanem az «Izrael istené»-nek mintájára alkotott M. is. L. Hadúr.

Vagy-e? S ki vagy? S mienk vagy-e? Csupán
mienk és senki másé? Szabad-e
hogy csupán a mienk légy? És lehetsz-e
az, aki vagy, ha csupán a mienk vagy?

S mégis: lehetsz-e aki vagy, ha nem tudsz
csupán-mienk is lenni? Lehet-e
világod végtelen, ha nem vagyunk
mi is középen, és sorsunk a Tengely?

Mi vár reánk? És jön-e még igazság?
Vagy mi leszünk a keresztrefeszített
a nemzetek közt? Akkor is középen
áll a Kereszt, s ki szenved: Messiás.

És ez van talán hátra még. Az embert,
az aprót, megváltottad már. A népek
váltsága jő most. S bizonnyal mienk vagy,
Isten, amíg mi hordjuk a keresztet.

Mert nem lehetsz a mérges kis Wotanok
öccse te, egy a sok közül, pogány
csillag, hanem ki eljött, csillagoltó
nap, s kinél kisebb nékünk nem elég:

magyarok és mindenek Istene.

Babits Mihály

... A Megváltó fel nem ismerésére jól emlékszel ...

... Az Ószövetség kiválasztott népe is akkor jutna el a nagykorúságra, ha Montesquieu gondolatát magáévá tenné ...

Van, ahol rossz magyarnak lenni ... Például nekem, 2000. aug. 20-án este 10 órakor (a tüzijáték után) a budai felső rakparton nagyon rossz volt:

Délről északra gyalogoltam és velem szembe jött a "magyarság" ... Elvileg kipihenten, emelkedett, ünnepi hangulatban, szerettei körében, élménnyel gazdagodva ...

... Én a "Polisz-élmény"-re (... http://forum.gondola.hu/cgi-bin/ultimatebb.cgi?ubb=get_topic&f=2&t=002587 ...) és az "Úriember-lájk"-ra vágyom.

... Igaz, lehet hogy egy kihalásra ítélt faj utolsó példányainak egyike vagyok ... ... (Nem tudom, a fiaim nem kanászodnak-e el ... )

(... Úgy tudom, Petőfit - és a forradalmat - a törpe minoritás pénzelte ...)

... Nekem Arany ("Ha egy úri lócsiszárral
Találkoztam s bevert sárral:
Nem pöröltem, --
Félreálltam, letöröltem") és Széchenyi mentalitása jobban fekszik.

Petőfi Istene - attól tartok - költői kép csupán, hasonlat.