Dudith András válasz erre | adatok | e-mail 2001-05-09 08:06:10 (972)

Kedves Murr Kater!

Távol áll tőlem a szőlőlé ilyetén megcsúfolása, inkább igyuk meg a lugasban. Ez az előre be nem látható múlt nekem is tetszett, biztos valamilyen posztmodern nyelvakrobata lehetett az elkövető.

Az elalvás ellen a legjobb módszer egy összeesküvés-elmélet. Találj ki egy krimit, szerkessz hozzá hihető történetet és már kész az izgalmas mítosz: az előre be nem látható múlt láthatóvá válik.

Nézzünk egy alapesetet. A Pirenneusokban van egy plébános, aki hirtelen gazdag lesz, templomot épít a híveknek, könyvtárat, utat (tiszta Monthy Python, mit adtak nekünk a rómaiak?) a 19. század végén. Még az életében elkezdődik a legenda: honnan szerezte ezt a temérdek pénzt? A magyarázat lehet pofonegyszerű is, de azt kit érdekel? Ráadásul könnyen elalszik az ember, s a kötet semmi esetre sem lesz listavezető a Best Seller-en. Ez a Pirenneusok (Pilis, Királyok Völgye, Köztársaság tér, Stonehenge) egy misztikus hely: itt voltak a vizigótok, akik kirabolták Rómát, aztán jöttek a Merovingok akik isteni származásuak voltak, aztán a katharok, akik egészen másképpen értelmezték Jézus Krisztust, aztán a templomosok (rózsakeresztesek, szabadkőmívesek, Cion bölcsei és a Magyar Szocialista Párt). Mi lenne, ha az egész felfűzhető egy történetre amely általános világmagyarázatul szolgálna, mint a tudományos szocializmus? Minimum egy 500 oldalas sikerkönyv. Ráadásul forrás van dögivel, csak az elvarratlan szálakat kell összeilleszteni ismét (San Graal nem is egy kehely, hanem a királyi vér: Sang Raal), s megspékelni egy kis fantáziával. A katharok és a templomosok (csakúgy mint Horn Gyula) túlélték a nagy tisztogatást, s egy hivatásuk volt, a királyi vérvonal (az európai szocializmus) védelme. A Meroving dinasztia a törvényes utód, hiszen Dávid királytól származnak Jézus Krisztuson keresztül. Akinek a kereszthalála csak egy posztmodern passiójáték, bizony, továbbélt a Pirenneusokban, Mária Magdalénával, s számos gyermekük született, akikből lettek a Merovingok. Ezt Poussain is megfestette az "Árkádiai pásztorok" című festményében, csak eddig rosszul értelmeztük, mint az Szdsz kormányprogramját. Kicsit zavaros? Csak annyira, amennyire szükséges. TGM se mindig érthető elsőre... Na, így kell csinálni előre be nem látható múltat.

Bergyajev: A kommunizmus eredete és értelme. Bp., 1989. Ha nem olvastad, mindenképpen ajánlom. Egy szlavista barátom nyomta a kezembe, tudva rólam, hogy semmilyen baloldali eszme nem tett kárt bennem. Ez a könyv éppen a nyugat-európai értelmiségnek készült, mintegy mitoszoszlatás céljából, s nem szükséges a megértéséhez semmilyen speciális ismeret. Persze, meglehetősen leegyszerűsítve írtam le a képletet, Bergyajev majd okosabban elmagyarázza mindazt, amit Pásztörpercnek írtam.

Idézet:

---

Feltevések, alátámasztva hipotézisekkel megerősített spekulációkkal.

---

Vidéki kitelepítésekről vannak itt számok, de forrás nélkül hivatkozik a hivatalos adatra.

http://ujember.katolikus.hu/Archivum/2003.12.28/0802.html
-------------------
"Internálások, kitelepítések

A magyar társadalom gyökereinek megtépázásához (az urbanizáció általános hatásán túl) erősen hozzájárult a világháború és az azt követő áttelepítések is. 1946 és 1948 között mintegy kétszázezerre tehető a hazánkból Németországba kitelepített állampolgárok száma, 73 000-re a Csehszlovákiába áttelepülőké, s közel százezren voltak, akik hazánkba telepedtek át, elsősorban Csehszlovákia területéről.

Teljesen más kategóriába tartoznak az 1948 és 1953 közötti, politikai indíttatású kitelepítések és internálások, amelyeket a kommunizmus, a Magyar Dolgozók Pártja hajtott végre. "Ezeknek egy közös vonásuk van, hogy - a korszak jogalkotásának szellemében - ťtörvénysértés nélkülŤ, azaz az érvényes jogszabályok alapján, de mindennemű jogerős bírói ítélet híján valósulhattak meg. Eltértek viszont egymástól abban, hogy mikor és mely társadalmi rétegeket vették célba, az országnak mely területeire és településeire terjedtek ki, továbbá, hogy egy-egy intézkedés mekkora csoportot érintett, és a jogfosztásnak mekkora fokával járt együtt." (A témával sok kutatás foglalkozott, például Desewffy Tibor-Szántó András: Kitörő éberséggel - A budapesti kitelepítések hiteles története - Budapest, 1989)

A kommunizmus alatti kitelepítések egyik részét a vidéki kilakoltatások, átköltöztetések alkotják. Ezek fő célja "a földbirtokos parasztságra mérendő csapás". Számos tekintélyes vagy hangadó parasztgazdát telepítettek ki (családostul), akik még a többször szigorított, úgynevezett kuláklistákon sem szerepeltek, de egy-egy faluban a kommunista hatalom útjában látszottak állni. Az elűzöttek arányára utal a hivatalos adat, amely szerint a kulákoknak nyilvánított családoktól ebben az időben 65 000 lakóházat és 16 000 gazdasági épületet tulajdonítottak el. A kitelepítettek házait az 1952. évi 4. sz. törvényerejű rendelet szerint ki lehetett osztani - megfelelő sorrend alapján. Az elbirtoklás jogosultjai között előkelő helyet kaptak a tanácsi funkcionáriusok.

A legnagyobb méretű kitelepítések vagy áttelepítések 1952-ben folytak, különösen a jugoszláv határ menti területről. Akit a hatóság veszélyesnek ítélt, azt minden egyéb jogi eljárás nélkül kitelepítették - számuk több tízezerre tehető... "A kitelepítettek egy része kelet-magyarországi falvakba került, sokakat helyeztek el tiszántúli állami gazdaságok köré szerveződő barakkszerű táborokban. Több helyütt a férfiakat, az asszonyokat, a házasokat és kisgyermekeket elkülönítve szállásolták el. 1949-től egészen 1952-ig innen kapták a fő utánpótlást a hírhedt hortobágyi táborok is.""

-----------------

"Here's where Lincoln and company shifted into conspiratorial overdrive. Borrowing the thesis of Hugh J. Schonfield's book, The Passover Plot, and grafting it onto the enigmatic Plantard clues, Lincoln and his co-authors fashioned a, well, daring theory. Stripped of syllogistic elegance, it goes something like this: Christ survived the crucifixion by "faking" his death or otherwise being "fruitful" before Good Friday, either way leaving behind the wife and kids. The "Christs" subsequently legged it to the south of France where they intermarried with the royal Franks to found what eventually became the mystical Merovingian Dynasty. Ergo, the real mission of the Templars and Priory of Zion: to safeguard not just the treasure of the Crusades, but to preserve the Grail, which appeared in medieval texts as "Sangraal" or "Sangreal," and which Lincoln et al. translated to mean sang real, or "royal blood." In other words: the dynastic legacy of Christ, literally."

The story opens in 1885, when the Catholic church assigned Sauniere, thirty-three years old, handsome, well-educated--if provincial--to the parish at Rennes-le-Chateau. Sauniere set about restoring the town's tiny church, which sat atop a sacred site dating back to the sixth-century Visigoths. Under the altar stone, inside a hollow Visigothic pillar, the young cure discovered a series of parchments. There were two genealogies dating from 1244 A.D. and 1644 A.D., as well as more recent documents created by a former parish priest during the 1780s. According to Lincoln and his co-authors, these more recent papers contained a series of ciphers and codes, some of them "fantastically complex, defying even a computer" to unlock their secrets.

Sauniere took his discovery to the bishop in nearby Carcassonne, who dispatched the priest to Paris, where clerical scholars studied the parchments. One of the simpler ciphers, when translated, read: TO DAGOBERT II KING AND TO SION BELONGS THIS TREASURE AND HE IS THERE DEAD.

Whatever it all meant, apparently it became Sauniere's entree into a new world, with the accent on worldly. For during his short stay in Paris, Sauniere began to mix with the city's cultural elite, many of whom dabbled in the occult arts. Contemporary gossip had it that the country priest had an affair with Emma Calve, the famous opera diva who was also a high priestess of the Parisian esoteric underground. She would later visit him frequently in Rennes-le-Chateau.

When Sauniere returned to his parish, he resumed restoration of the church and discovered an underground crypt, supposedly containing skeletons. At this point, his taste in interior design seems to have taken a turn for the, well, peculiar; among the eccentric fixtures he installed were a holy water basin surmounted by a statue of a sneering red demon and an equally garish wall relief depicting Jesus atop a hill at the base of which is an object resembling a sack of money. The stations of the cross had their oddities too: One, set at night, depicted Jesus being carried into the tomb--or smuggled out of it? Sauniere also installed a series of cipher messages in the fixtures of the church. He spent a fortune refurbishing the town and developed extravagant tastes for rare china, antiques, and other pricey artifacts. Yet how Sauniere acquired this apparent windfall remained a mystery--he stubbornly refused to explain the secret of his success to the church authorities. When he died in 1917, he was supposedly penniless, yet his former housekeeper later spoke of a "secret" that would make its owner not only rich but also "powerful." Unfortunately, she never spilled the beans.

Lincoln and his co-authors found no treasure, though they speculated that Sauniere might have exhumed somebody's loot: Maybe it was the legendary Cathar hoard, or the nest egg of the Visigoths, or perhaps the treasure of the Merovingian kings who ruled the region between the fifth and eighth centuries--the Dagobert II mentioned in the coded parchment was one of them. Maybe it was a combination of all three treasures. Or, if not treasure in the conventional sense, then perhaps Sauniere had discovered some form of forbidden knowledge and had used it to blackmail someone, say, for instance, the church.

At any rate, during their investigation into the legend of Sauniere, what Lincoln and company did discover was less cashable, yet just as mysterious: an unseen hand "discreetly, tantalizingly" directing a low-key publicity effort on behalf of the legend.

At the center of the underground PR campaign they found an enigmatic and very real figure named Pierre Plantard de Saint-Clair, apparently the source behind much of the recent literature devoted to the hilltown and its enigmatic priest. Shepherded to Paris's Bibliotheque Nationale, our trio of historical investigators discovered there a provocative genealogy purporting to link Pierre Plantard to King Dagobert II and the Merovingian dynasty. Hardly your run-of-the-mill blue blood, that Monsieur Plantard, for the Merovingians were considered in their day to be quasi-mystical warrior-kings vested with supernatural powers. Ah, but that was only one item on Plantard's impressive family resume. More on that in a moment.
..."

"...
Here's where Lincoln and company shifted into conspiratorial overdrive. Borrowing the thesis of Hugh J. Schonfield's book, The Passover Plot, and grafting it onto the enigmatic Plantard clues, Lincoln and his co-authors fashioned a, well, daring theory. Stripped of syllogistic elegance, it goes something like this: Christ survived the crucifixion by "faking" his death or otherwise being "fruitful" before Good Friday, either way leaving behind the wife and kids. The "Christs" subsequently legged it to the south of France where they intermarried with the royal Franks to found what eventually became the mystical Merovingian Dynasty. Ergo, the real mission of the Templars and Priory of Zion: to safeguard not just the treasure of the Crusades, but to preserve the Grail, which appeared in medieval texts as "Sangraal" or "Sangreal," and which Lincoln et al. translated to mean sang real, or "royal blood." In other words: the dynastic legacy of Christ, literally.

This, then, might be the stunning secret--and the secret society that evolved through the ages to protect it--that Abbe Sauniere stumbled upon in Rennes-le-Chateau: TO DAGOBERT II KING AND TO SION BELONGS THIS TREASURE AND HE IS THERE DEAD. Who He? J.C.

Suddenly, the meandering history of Europe develops a dramatic, cohesive plot line: The persecution of the Cathars by the church, the collusion of Rome in the assassination of King Dagobert, the successful conspiracy of the Pope Clement V and Phillipe IV of France to suppress the powerful Templars--all were efforts to "eradicate it, Jesus' bloodline." For "it" constituted nothing less than a rival church with a more direct link to J.C.'s legacy than the Vatican could ever claim.
..."

Egyébként ne keverjük ide ilyen gyorsan a különböző jelzőket; gnosztikus, agnosztikus stb - ezek már tényleg unalmas dolgok.

Szóval a legendák lényege nem az, hogy "Jézusnak volt-e szakálla" (idézvén a remek előadót ), hanem, hogy milyen hatással van a legenda (mint mém) a társadalomra.

El lehet mondani, hogy a Jézus gyermektelenül meghalt mém lett az elterjedtebb és az okcitán változat alulmaradt egy igen véres politikai játszmában, de ha beleszőjük azt, hogy megindult egy erős földalatti antiklerikális mozgalom is a Felvilágosodás zászlaja alatt és gyökereiben kimutatható akár a languedoc-i hagyomány, akkor a történelemszemléletünk egy új perspektívát kap!