Idézet:
36.§ A SZEXUALITÁS"Férfinak és nőnek teremtette őket" (Ter 1,27; Mt 19,4)
A szabadító igazság csúcspontját a hitben találtuk, amely a szeretetben tevékeny. A hit igazsága: az Isten szeretet. Életünk igazsága, hogy szeressük őt és minden gyermekét. A szeretet őstapasztalásait a családban szerezzük meg. Isten a házasságot és a családot saját vonzó szeretetének jelévé tette. A családban tanulható és valósítható meg a különböző nemű emberek boldog együttélése.
Isten, amikor saját képmására teremtette az embert, akkor teremtette kétneműnek. Tőle van a nemi különbözőség, amely testileg-lelkileg alapvetően meghatároz minket. Adva van vele az emberlét sok izgalmas és szép lehetősége és alapvető korlátoltsága is. Isten az embert félnek teremtette, és beléoltotta a kiegészülés vágyát. Mivel csak férfi és női módra megélt emberség van, ez a meghatározottságunk sok értetlenség forrása; kedvező esetben mulatságosak maradunk egymás számára, a bűn következtében keservesebb szövődmények is létrejöhetnek. Az ember szexuális magatartásában megnyilvánulhat a tiszta szív, az önzetlen szeretet és hűség ereje, vagy lelepleződik belső hazugsága. Az Éden-kerti történet rávilágít férfi és nő bonyolult viszonyának sok jellemzőjére (Ter 2-3). Nyomában az Egyház mindenesetre hirdeti férfi és nő egyenrangúságát, egyenértékűségét és egyenjogúságát.
A szexualitás megértése függ attól, mi a felfogásunk az emberi testről. Isten arra hív, hogy dicsőítsük meg testünkben (1Kor 6,20), és majd megdicsőült testtel örökké nála legyünk. Imádás és megvetés szélsőségei között remek középutat talált Assisi Szent Ferenc, amikor "szamár testvérnek" nevezte testét. Zökkenőivel együtt alkalmas, hogy a jóságot kifejezze. Jézus tekintete, arca és keze az Isten szeretetét közvetítette.
Tévesen azonosítják a nemiséget (sexus) a nemzőszervek aktivitásával. Testünk minden sejtje hím- vagy nőnemű. A nemi hormonok férfiasítanak és nőiesítenek, genitális tevékenységünktől vagy tartózkodásunktól függetlenül. A szexuális szerep kialakítása pedig jellemnevelés dolga. Nemiségét ki-ki föladatul kapja. Az ember vagy passzív módon az adott kultúrában uralkodó modell terméke lesz, vagy ezzel teremtő dialógust folytatva alakítja önmagát.
Különböző kultúrákban különféleképpen alakult a férfi és női szerep. Óvakodnunk kell tehát a nemek tipizálásától. Az, hogy csak a kettő együtt a teljes embert, a kommunikáció szükségességére utal. Csak a férfiúi és a női különbségekben fejleszthetők ki és valósíthatók meg az emberi képességek és feladatok. Még a házasságban sem adatik meg a végső teljesülés, amit éppen ez a kapcsolat ígér az embernek. Így a szexualitás mindig túlmutat önmagán és az emberi élettárson. A szexualitásban horizontálisan megvalósuló (beteljesületlen) én-te viszony az ember vertikális függőségére és irányultságára utal.
Az ember nemiségét a dekalógusból a VI. és a IX. parancs érinti. A VI. a házasságtörést tiltja, a IX. is a másik férfi tulajdonának megkívánását. A kereszténységben a normák végső kritériuma itt is csak a szeretet lehet. De vétkeznek a szeretet követelménye ellen, akik nem hajlandók tanulni a hagyományból, és föltétlen jogot igényelnek a kísérletezésre. A hagyományon három erény tisztelete vonul végig.
A tisztaság legáltalánosabban a szexuális párbeszédek tisztességét kívánja. Minden személyt - immáron nemére való tekintettel - tisztelni kell, és javát akarni. A tisztasággal szemben áll a parázna magatartás (ez nem esik egybe a szemérmetlenséggel, főleg nem az erkölcstelenséggel): ide tartozik bármilyen - hetero-, homo- vagy autoszexuális - nemi élvezet keresése házasságon kívül. A nemi élvezetet a keresztény tanítás jónak hirdeti ugyan, de az Egyház tapasztalata szerint a hűséges szeretet életformáján kívül a személyiség építése helyett okvetlenül a rendetlenséget növeli.
Vágyakozással is véthetünk súlyosan (Mt 5,28). Fantáziánkat kezelnünk kell a tiszteletteljes viselkedés szolgálatában. A képzelődések egészségtelenek, ha elvonnak az életföladatoktól, egészségtelen feszültségeket és illetlen vágyakozásokat keltenek.
A szemérmesség erényét megelőzi a gyermekkorban kialakuló természetes szeméremérzet. Rossz nevelés esetén prüdéria (szégyenlősség) vagy szemérmetlenség lesz belőle. Ez utóbbi az intimitás sérelme (nem azonos a meztelenséggel). De testi vagy lelki életünknek bizonyos területeit csak olyanoknak tárjuk föl, akikkel bensőséges viszonyban vagyunk, egyébként meghökkenést, zavart vagy izgalmat idéznénk elő. Komolyan senki sem gondolhatja, hogy a nyilvános meztelenkedés (naturizmus) visszahozza a "paradicsomi" állapotokat, vagy a parányi fürdőruha akadályozza a napfény egészségjavító hatását (nudizmus). A realista művészet sem igényli a pőreséget.
A szemérmetlenség aktív formája az exhibicionizmus (önmutogatás), passzív formája a kíváncsiskodás. A közszemérmet sértő megnyilvánulásokat obszcénnak mondjuk. Ezek nem szalonképesek: a pornográfia a háló-, a szkatológia a fürdőszoba dolgait firtatja végetlen, monoton ismétléssel, összefüggés és titok nélkül. A szex prófétái legtöbbször üzletemberek.
A szűzi ártatlanság erényének előzményei: a biológiai érintetlenség (sérti-e az önkielégítés vagy a petting?) és a tudatlanság, amelyet azonban kellő időben okos fölvilágosítással és neveléssel föl kell számolni.
A nemi fölvilágosítás követelménye a nyugodt, tárgyilagos beszédmód. Röviden és tisztelettel csak a szükséges információt nyújtani - fokozatosan - az igazságot érthetően, néven nevezve a dolgokat A normát vagy tilalmat mindig indoklásával együtt kell közölni.
