Vidéki kitelepítésekről vannak itt számok, de forrás nélkül hivatkozik a hivatalos adatra.

http://ujember.katolikus.hu/Archivum/2003.12.28/0802.html
-------------------
"Internálások, kitelepítések

A magyar társadalom gyökereinek megtépázásához (az urbanizáció általános hatásán túl) erősen hozzájárult a világháború és az azt követő áttelepítések is. 1946 és 1948 között mintegy kétszázezerre tehető a hazánkból Németországba kitelepített állampolgárok száma, 73 000-re a Csehszlovákiába áttelepülőké, s közel százezren voltak, akik hazánkba telepedtek át, elsősorban Csehszlovákia területéről.

Teljesen más kategóriába tartoznak az 1948 és 1953 közötti, politikai indíttatású kitelepítések és internálások, amelyeket a kommunizmus, a Magyar Dolgozók Pártja hajtott végre. "Ezeknek egy közös vonásuk van, hogy - a korszak jogalkotásának szellemében - ťtörvénysértés nélkülŤ, azaz az érvényes jogszabályok alapján, de mindennemű jogerős bírói ítélet híján valósulhattak meg. Eltértek viszont egymástól abban, hogy mikor és mely társadalmi rétegeket vették célba, az országnak mely területeire és településeire terjedtek ki, továbbá, hogy egy-egy intézkedés mekkora csoportot érintett, és a jogfosztásnak mekkora fokával járt együtt." (A témával sok kutatás foglalkozott, például Desewffy Tibor-Szántó András: Kitörő éberséggel - A budapesti kitelepítések hiteles története - Budapest, 1989)

A kommunizmus alatti kitelepítések egyik részét a vidéki kilakoltatások, átköltöztetések alkotják. Ezek fő célja "a földbirtokos parasztságra mérendő csapás". Számos tekintélyes vagy hangadó parasztgazdát telepítettek ki (családostul), akik még a többször szigorított, úgynevezett kuláklistákon sem szerepeltek, de egy-egy faluban a kommunista hatalom útjában látszottak állni. Az elűzöttek arányára utal a hivatalos adat, amely szerint a kulákoknak nyilvánított családoktól ebben az időben 65 000 lakóházat és 16 000 gazdasági épületet tulajdonítottak el. A kitelepítettek házait az 1952. évi 4. sz. törvényerejű rendelet szerint ki lehetett osztani - megfelelő sorrend alapján. Az elbirtoklás jogosultjai között előkelő helyet kaptak a tanácsi funkcionáriusok.

A legnagyobb méretű kitelepítések vagy áttelepítések 1952-ben folytak, különösen a jugoszláv határ menti területről. Akit a hatóság veszélyesnek ítélt, azt minden egyéb jogi eljárás nélkül kitelepítették - számuk több tízezerre tehető... "A kitelepítettek egy része kelet-magyarországi falvakba került, sokakat helyeztek el tiszántúli állami gazdaságok köré szerveződő barakkszerű táborokban. Több helyütt a férfiakat, az asszonyokat, a házasokat és kisgyermekeket elkülönítve szállásolták el. 1949-től egészen 1952-ig innen kapták a fő utánpótlást a hírhedt hortobágyi táborok is.""

-----------------