A zsidók szinte semmit sem adtak a klasszikus Európához. A felvilágosodás ideje elött. Persze nem egyéni, zsidó személy általi (nondjuk: Spinoza) teljesítményekre gondolok, hanem a zsidó hagyományra. Aminek a jelentős rész, ahogyan azt ma ismerjük, nem is létezett a XVIII. század elött. Tudniillik az ószövetségi hagyomány egy dolog, a farizeus hagyomány egy másik (ez a mai zsinagógai zsidóság, figyelem! - egyszerűen ugyanaz!) a mindíg létező (pl. az agyonfantáziált esszénus) szektahagyomány és a nyomában képződött, ma orthodoxnak mondott, holott korentásm az, illetve hasszid stb. dolgok olyan újak, hogy ragad rajtuk a fösték!
Mi köze van egy galíciai rebbének az európai hagyományhoz? Vagy Jézus idejének szentföldi népéhez? Mármint alakítólag?
De azután, kétszázötve éve kb., sok minden változott - elsősorban a zsidóság. Létrejött egy új hagyomány, nem éppen világias, de nem is olyas elvonulós, - és kész. Világilag aktív, mondjuk - még a tagadók is!
És: ezt ne téveszzük össze a Bartos Tibor által leírt zsidózó (nem antiszemita értelemben, he!) a Harmadik Partban leírt (tíz éve már, és semmi nyoma amagyar észben!) lappangó euroeretnek hagyományhoz.
A lényeg: a Jóisten a Szövetséget kiterjesztette minden emberre, minden lelkes lényre. Valamint eljött a jó hír: az Isten szeret minket!
A magvető példázata a népekre is vonatkoztatható: a hellén televény volt előkészítve az egyháznak. Ne feledjük: a hellenisztikus világ (Rómát is beleértem) a mi világunk alapja. Hogy azon helyek egy része, ahová Pál küldözgette a leveleit ma nem a hellenisztikus Oikumené része - az a Történelem. De mint mondtam volt: Európa aranypára.