Nem, neem azt. remélem, Te viszont szeretsz hosszú szöveget olvasni. Platón kettévágott elmélete és annak következmény e nem áll. Ahogy erre Hamvas rámutat, biztos ismerős:
"Azt mondani, hogy a szerelem a kettészakadt lét egyesülése, éppen olyan tévedés, mint azt, hogy a szerelem egy plusz egy. A szerelem nem szimmetrikus. Nem valószín?, hogy Swedenborg vagy Welkisch, vagy Jung helyesen gondolkoznak, amikor a férfi és a n? kapcsolatát teljesen arányosan úgy képzelik: semmi különös itt nem történik, csak mint a platóni mítosz írja, az istenek féltékenységéb?l kettévágott lény két fele találkozik. A szerelem misztériuma éppen az, hogy a tökéletesen más férfi és a tökéletesen más n?, akiknek világhelyzete, eredete, természete, alakja, célja, végzete tökéletesen idegen és más, ez a két egymáshoz képest teljesen aszimmetrikusan elhelyezked? lény, ez a kett? találkozik és olvad egybe. Hogy az állatvilág a sexusban szimmetrikusan jobbra és balra, fent és lent, pozitív és negatív oldalon elhelyezked? lényeket egyesít, az talán lehetséges. De hogy az embernél a szerelem éppen a mer?ben különböz? világokat és lényeket olvasztja egybe, az egészen bizonyos. Hiszen, ha csak az egymást kiegészít? alakok egyesítése lenne, alig érné el azt, az embert metafizikai gyökeréig átható és megmarkoló kívánságot, amit minden ember át kell hogy éljen, és ha nem éli át, szegényebb marad, mint egy vak koldus. A váratlan csoda és elképzelhetetlen pillanat a szerelem misztériumában éppen az, hogy akik egybeolvadnak, nem is tartoznak és sohasem tartoztak egybe. A szerelem magyarázatát a természetben senki sem találja meg; a természetben csak sexus van. Hogy szerelem gyulladjon fel, ahhoz isteni beavatkozás kell, s enélkül az egymástól különböz? lények és világok nem találkozhatnak. Egészen biztos, hogy a szerelem eredete más, mint a sexusé. A szerelem az isteni n? és az isteni férfi kapcsolata; s ebben a kapcsolatban két, eredetében, származási idejében, metafizikai lényegében tökéletesen más, ki nem egyenlíthet?, egy nevez?re nem hozható lény az isteni misztériumban találkozik és egybeolvad. A sexus ezzel szemben az arányosan és szimmetrikusan elosztott természeti lényeknek egymással való kiegészülése. Kantnak igaza van, csak egy férfi és egy n? tesz ki egy egész embert - a természetben. A szerelemben az isteni férfi és az isteni n? találkozása nem egy egész, hanem ennél több. Annyival több, amennyivel Isten több, mint a természet. A szerelemben találkozott és egybeolvadt férfi és n?, két psyché teremt?, misztikus összeolvadása. A sexusból új természeti lény származik; a szerelemb?l új psyché származik. Ha két természeti lény szerelem nélkül egyesül, akkor mer? természeti lény egyesül. Ez az állatvilág esete - talán. De van szerelem, amely testi érintkezés nélkül két psyché találkozása és násza. Ez a szerelem, amelynek gyümölcse az anyagtalan psyché." Részlet Hamvas : A láthatatlan történet c. könyvéből (Héloise és Abélard)
|
