mivel abban a topikban nem tudok reagálni a fent idézett beírásodra, ezért itt jelzem, hogy sürgősen kopj le rólam, te idioticus maximus

Természetesen az Oikumené az alap, csakhogy az Oikumené keresztény lett, s ezzel szembefordult saját addigi hagyományaival. Róma üldözte, majd meg kellett hogy adja magát a kereszténységnek. A kereszténység a zsidóktól ered.
Az egyház születéséhez kellett a görög filozófia, de az végül a görög filozófiai iskolák halálát hozta.

Lehet, hogy ezek a szektánsok is, de elsősorban nem ők. Nekem ez a tapasztalatom itt Mucsán.

A zsidók szinte semmit sem adtak a klasszikus Európához. A felvilágosodás ideje elött. Persze nem egyéni, zsidó személy általi (nondjuk: Spinoza) teljesítményekre gondolok, hanem a zsidó hagyományra. Aminek a jelentős rész, ahogyan azt ma ismerjük, nem is létezett a XVIII. század elött. Tudniillik az ószövetségi hagyomány egy dolog, a farizeus hagyomány egy másik (ez a mai zsinagógai zsidóság, figyelem! - egyszerűen ugyanaz!) a mindíg létező (pl. az agyonfantáziált esszénus) szektahagyomány és a nyomában képződött, ma orthodoxnak mondott, holott korentásm az, illetve hasszid stb. dolgok olyan újak, hogy ragad rajtuk a fösték!
Mi köze van egy galíciai rebbének az európai hagyományhoz? Vagy Jézus idejének szentföldi népéhez? Mármint alakítólag?
De azután, kétszázötve éve kb., sok minden változott - elsősorban a zsidóság. Létrejött egy új hagyomány, nem éppen világias, de nem is olyas elvonulós, - és kész. Világilag aktív, mondjuk - még a tagadók is!
És: ezt ne téveszzük össze a Bartos Tibor által leírt zsidózó (nem antiszemita értelemben, he!) a Harmadik Partban leírt (tíz éve már, és semmi nyoma amagyar észben!) lappangó euroeretnek hagyományhoz.
A lényeg: a Jóisten a Szövetséget kiterjesztette minden emberre, minden lelkes lényre. Valamint eljött a jó hír: az Isten szeret minket!
A magvető példázata a népekre is vonatkoztatható: a hellén televény volt előkészítve az egyháznak. Ne feledjük: a hellenisztikus világ (Rómát is beleértem) a mi világunk alapja. Hogy azon helyek egy része, ahová Pál küldözgette a leveleit ma nem a hellenisztikus Oikumené része - az a Történelem. De mint mondtam volt: Európa aranypára.

Kár hogy nem.

Talán a hal. Teológiailag.

Európa egy szellem, egy gondolat, pára a Nap elött. Európa határtalan, Európa a kereszténységen alapszik: aki keresztény, európai is. Némileg, persze. És viszont.
VAnnak szörnyű pogányságok (és ezt most komolyan gondolom és szó szerint)mondjuk a fél évezrede keresztény (katolikus, leginkább) Fülöp-szigeteken a magukat Husvétkor keresztre feszítő hívek! Érted, ugye? Ez a hit jövője?
Ugyanakkor vannak magukat kereszténynek mondó tévelygők: rosszindulatúak (HITesek) és derekak (nazarénusok) ezeket nem fogadom el az Evangélium hitén lévőknek.
Vannak továbbá messzire szakadt ágak (koptok, Tamás-keresztények, etiópok stb.)szír monofiziták (mintha szó lett volna róluk a publicisztikában): mindezek Isten akarata szerint olyanok, amilyenek. De mondhatod-e, hogy nem állnak közelebb hozzád az etiópok, mint a szomszédos muzulmán szomáliak? Ugye nem? Már pedig Te európai vagy, igaz?
Amúgy:éltem sárgák között, szerettük egymást, rokonok. És testvérek. De messzi ágon.

Az ókori műveltség jó részének, a jogi és államszervezési eszménynek a továbbadásában a kereszténységnek és intézményeinek nagyszerepe van. Elég csak a birodalom eszmére hivatkozni. Nagy Károly, Német-Róami beiod., Bizánc és a cár: mind a római császárok örökösének tekintették magukat.

... A missziók viszont sikerrel élesztgették a hitet Amerika, Afrika és Ázsia népeiben, így ma a keresztények 2/3-a Európán kívül él ...