Idézet:

---

Ha fölfelé nézünk, látjuk, mindig tehetünk valamit. Egy lehetőségünk biztos, hogy van: ne kövessünk el bűnt! Ha nehéz, gondoljunk a középkori ferencesekre, akik, nem telepedtek meg ott, ahol nem ütköztek ellenállásba!

---

Idézet:

---

Jelmondatom: "Mindenkinek mindene lettem." Azért választottam ezt, mert minden erõmmel az egyházért, a magyar egyházért akartam dolgozni. Azért és akkor, amikor tudtam, hogy sokan gyalázzák. Munkát kértem az Úrtól és azt megadta, mindenütt volt belõle bõven.

---

Idézet:

---

az Istenbe vetett hit és az erkölcsös élet – mely a jogrend és társadalmi közérzet alapja – szorosan összefügg egymással, s így a vallás és erkölcs összeegyeztethető.

---

Idézet:

---

..példákat is szoktak felsorolni, melyek látszólag azt bizonyítják, hogy képmutató, a vallásukat gyakorlókkal szemben a nem vallásos emberek sokkal őszintébbek és önzetlenebbek. Ez az érvelés – mely burkoltan azon tételt kívánja alátámasztani, miszerint a vallás és erkölcs egymástól független dolgok – abban a vonatkozásban kérdőjelezhető meg, hogy nem veszi figyelembe ama tényt, mely szerint az erkölcsi rend a teremtett világ rendjében, a vallási (főleg keresztény) erkölcs pedig az emberi természetben van megalapozva.

---

Idézet:

---

..pusztán a jutalomért jót tenni és a büntetéstől való félelem miatt a bűnt kerülni erkölcsileg kevésbé értékes, mint szeretetből megtartani a törvényt, s felismerni annak életfakasztó erejét. „Kalmár-erkölcsről” szólni nagy általánosságban a vallásos emberek vonatkozásában elhamarkodott vélekedés. Épp a keresztény vallás helyes önértelmezése (és nem eltorzult formája) lendül túl a „törvény-vallásosság” korábbi, ószövetségi formáján.
Sokszor elhangzik az erkölcsi autonómiára való hivatkozás során az a nézet, hogy ahhoz, hogy valaki úgymond humánus „jó ember” legyen, nem kell templomba járni.

---

- Először
azt kell figyelembe venni, hogy az erkölcsi rend alapja olyan feltétlen értékrendre utal, amely minden erkölcsi cselekedet és az erkölcsi jellem hátterében, vagy kifejezetten „rejtjelezve”, burkoltan húzódik meg. Ez pedig valamiféle feltétlen valóság létezésére utal, aki előtt felelősnek tudja magát az ember.

- Másodszor
arra is oda kell figyelni, hogy az erkölcsi elvek és szabályok a feltétlen kötelezettség formájában tudatosulnak. „A jót meg kell tenni, a rosszat el kell kerülni.” Bűneink vádolnak bennünket, ha az erkölcsi törvényt megszegjük. Az erkölcsi kötelezettséggel együtt jár a jutalom, illetve büntetés következményének felismerése. Ám ez utóbbi feltételezi a legfelsőbb törvényhozó és bíró létezését, aki értelemmel és akarattal felruházott személyes lény, és mivel senki sem elfogulatlan bíró a maga ügyében, továbbá a tapasztalat is igazolja, hogy a részrehajlás nélküli, tökéletes tudással rendelkező, befolyásolhatatlan erkölcsi fórum nem lehet sem az állam, sem a társadalom, sem a közvélemény, sem a közakarat [(i](különösen amikor a legszemélyesebb belső ügyünkről van szó), de még a tudomány sem (hiszen az is folyvást változik, halad, fejlődik), ezért e legfelsőbb fórum csak abszolút tökéletes lény lehet, aki feltétlen tökéletes törvényhozó és megfellebbezhetetlenül igazságos bíró, s ezen felül a legtökéletesebb pszichológus. [i]Ám ilyet az emberek világában sem egyéni, sem közösségi vonatkozásban nem lelhetünk föl.

Idézet:

---

Az nagyon szomorú lenne, ha az erkölcs alapja a hit lenne, továbbá a vallás a jog alapja az erkölcs.

---

pedig igy van, nálam sokkalokossabb ember szerint is: Bolberitz atya:
(1)

A vallás és erkölcs viszonya

de ettől az ember, az elménk természetete nem változik semmit!!!!

Egésszen más tesz boldoggá egy mai embert, mint a 2000 évvel ezelőt élő embert,