Bolberitz Pál filozófiaprofesszor a keresztény bölcseletről és a szabadságról

Idézet:

---

Sokszor elhangzik az erkölcsi autonómiára való hivatkozás során az a nézet, hogy ahhoz, hogy valaki úgymond humánus „jó ember” legyen, nem kell templomba járni. S itt példákat is szoktak felsorolni, melyek látszólag azt bizonyítják, hogy képmutató, a vallásukat gyakorlókkal szemben a nem vallásos emberek sokkal őszintébbek és önzetlenebbek. Ez az érvelés – mely burkoltan azon tételt kívánja alátámasztani, miszerint a vallás és erkölcs egymástól független dolgok – abban a vonatkozásban kérdőjelezhető meg, hogy nem veszi figyelembe ama tényt, mely szerint az erkölcsi rend a teremtett világ rendjében, a vallási (főleg keresztény) erkölcs pedig az emberi természetben van megalapozva. Vagyis nem kell minden esetben a tételes erkölcsi törvényről tudni ahhoz, hogy valaki értékes erkölcsi tettet hajtson végre. Továbbá, ha e jó cselekedetek ismétlődnek, szerencsés öröklött tulajdonságok, jó körülmények is lehetővé tehetik a nem vallásos ember humánus tetteit. Ám kérdés, hogy az élet kiélezett határhelyzeteiben elégségesnek bizonyulnak-e ezek az indítékok az áldozatos tettek végrehajtásához?

---

Idézet:

---

Az önmegvalósítás életre szóló feladat. Sorsunknak az a része, amit többé-kevésbé magunk irányítunk. Jose Ortega y Gasset úgy gondolja, hogy „az ember maga sem más, mint esemény. (… Tennie kell valamit, hogy ne szűnjék meg létezni. (… Egyetlen dolog van, ha létezik emberi élet: az, hogy meg kell alkotni ezt az életet, kinek-kinek a magáét. Az ember önmaga regényírója, akár eredeti tehetség, akár epigon.” Tehát életünk eseménysorozat, amelyben tevőlegesen veszünk részt, s minden tettünkkel meghatározzuk magunkat, beleírunk egy szót, vagy fejezetet életünk regényébe. Ez a bejegyzés végleges és megmásíthatatlan. Ha valaki nézi a Beavatást, a műsor minden bizonnyal valamilyen benyomásokat, gondolatokat ébreszt benne. Beleértve azt is, hogy más csatornára vált, netán elalszik. Sorsából ekkor sem lép ki, csak más hatásoknak teszi ki magát. Bárhogyan dönt, a többi lehetőséget kizárja, s amit választ, az beleivódik lényébe, sorsává válik, és későbbi döntésit befolyásolni fogja.

A jungi pszichológia szerint az embert az önmegvalósítás, szakszóval „az individuáció teszi a meghatározott egyedi lénnyé, azzá, aki ő valójában.” A helyesen értelmezett önmegvalósításban állandó kapcsolatban állunk a Mélymaggal. A Mélymag Jung kutatásai szerint lényünk pszichikus teljessége. A tudatos és tudattalan elemek dinamikus egysége és ellentéte, a megismerhetetlen, „a bennünk lakozó Isten”, sőt „lényünk sötét oldala.” Jung nyomatékosan fölhívja a figyelmet arra, hogy az önmegvalósításnak fontos föltétele az önismeret: „Az önismeret lényeges aspektusa az a mozzanat, amikor az ember szorongással és félelemmel telve észreveszi saját sötét oldalát a szívében és a lelkében.” Az önismeret segít abban, hogy személyiségünk e problematikus részeit ne elfojtsuk, vagy kivetítsük másokra – saját hibáinkat és vétkeinket másokra kenve. Önmagunk megismerése során megnevezzük vonásainkat. Ha például tanulnunk kellene, de inkább az ablakunk előtt ugráló cinkéket bámuljuk, akkor rendszerint jelentkezik egy kisördög: ó, nem vagyunk lusták, csak most épp a madarakat tanulmányozzuk. Ha bedőlünk neki, öncsalunk. Ha összeszedjük bátorságunkat, akkor bevalljuk, hogy lusták vagyunk. Lustaságunk fölismerése és megnevezése az első, elengedhetetlen lépés a szorgalomhoz vezető úton. És ez nem vereség! „Sötét oldalunk, árnyékunk, megismerése és tudomásul vétele egyszersmind erősebb fényben mutatja meg lényünk pozitív oldalait.” Amit Jung megállapít és tanácsol, röviden összefoglalva annyit tesz, hogy fogadjuk el önmagunkat; értsük meg lényünk sötét oldalát is, és tartsunk kapcsolatot a bennünk lakozó Istennel.

---

Czakó Gábor szerint is:

Ne nyugtalankodjék szívetek. Higgyetek Istenben, és bennem is higgyetek. Atyám házában sok hely van. Ha nem így volna, mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni számotokra? És ha már elmentem és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. Hiszen ismeritek az utat oda, ahova én megyek.'' Tamás erre azt mondta neki: ,,Uram, nem tudjuk, hová mégy, hogyan ismerhetnénk az utat?'' Jézus azt felelte neki: ,,Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam. Ha engem megismertetek volna, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek és láttátok őt.'' Ekkor Fülöp kérte őt: ,,Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk!'' Jézus így válaszolt neki: ,,Annyi idő óta veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem látott, látta az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: ,,Mutasd meg nekünk az Atyát''? Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? Az igéket, amelyeket én mondok nektek, nem magamtól mondom, hanem az Atya, aki bennem lakik, ő cselekszi a tetteit. Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem. Ha másért nem, hát legalább a tetteimért higgyetek. Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi majd végbe, amelyeket én teszek, sőt nagyobbakat is tesz majd azoknál, mert én az Atyához megyek.

(2001)Koncert az orgonáért

Idézet:

---

Ego sum via, veritas et vita

---

Idézet:

---

Ego sum via, veritas et vita

---