WE ARE ONE PEOPLE! THE PEOPLE OF URAL-ALTAIC. THE PEOPLE OF TURAN!

The children of the people of the Scythians and Huns!
We are brothers and sisters!
We are the descendants of our Turan ancestors and we are brothers!
No foreign nation can turn us against each other as has happened before.
We will unite! 100 million of our Turan brothers will unite.

URAL-ALTAIC PEOPLE'S ALLIANCE & PAN-TURANIC UNION

Napjainkra megszületett az a generáció, amely már meggyújtotta a fáklyákat Japántól, Mongóliáig és Kazahsztántól, Ujgurisztánig és Baskíriától Törökországig és lassan felgyúlnak a lámpások fényei itt a turáni népek legnyugatibb csücskében Magyarországon is.
Sok sikert kívánok a kiváló kutatónak Dr. Máthé Lajosnak, aki nem csupán kutat, de egy magyarság elöl elrejtett ősi kultúra és számos rokon nép hírnöke is.

A japán tudósok vérvizsgálata alapján bebizonyosodott, hogy az ujgurok rokonaink, ezáltal Körösi-Csoma Sándor elképzelése beigazolódott. Körösi-Csoma Sándor nyomdokain, saját költségen 2006-ban indult el Dr.Máthé Lajos kalandos, önfeláldozó kutató útjára.
(idézet Dr. Máthé Lajostól)
„Bár az MTA három kutatóintézete (zenetudományi, néprajzi, humángenetikai) is komoly ajánló levelet adott, a pekingi magyar nagykövetség kínai nyelvű támogató levele volt az egyetlen hivatalos papírom, amellyel tovább repülhettem Észak-Nyugat Kínába Ürümcsibe. Onnan kiindulva hátizsákkal kb. 9000 km-t tettem meg busszal, vonattal, teherautón, öszvérfogaton és tevén Hsincsiang, majd Kanszu tartományokban az ujgur illetve jugur területeken. A Hotán oázis mellett 20km hosszú(!) és átlagosan 2km széles szkíta temető található, amiről például az európai tudósoknak fogalmuk sincs. Az oázisban lévő múzeumi tárgyakat ugyan szigorúan tilos fényképezni,de azért a bizonyító erejű képeket sikerült elkészítenem, illetve a tartomány legfontosabb saját tárgyait, illetve az azok lelőhelyeit bemutató jegyzéket is sikerült hazahoznom...."

Az expedíció eredménye:

"Sikerült 35 kg feljegyzést, könyvet, hang-és képanyagot hazahoznom. Ebben 350 ujgur népmese, 250 rege és monda, 4400 népdalszöveg, valamint számos közmondás, mondóka, feljegyzés és szakcikkek fénymásolata található. Mindezt kiegészíti kb. 35 óra hanganyag, 30 óra mozgókép és kb. 1200 fényképfelvétel. Az ujgur-kínai-angol szótár tízezer szót tartalmaz digitális formában. 40 db DNS mintát vettem, amely már feldolgozás alatt van."

A "magyar" az szellemiség elsősorban...a mágus (magos, magor, magar)táltos tudós törzsek szellemisége.
A turáni fennsíkon lakozó magor (táltos) törzsek a Perzsiából elüldözött méd(gyógyító), papoktól származtatták magukat. Egy mágus azaz győgyító nyelvet használtak,mivel a lelken keresztül gyógyították a testet.

Az ázsiai ókori népek között nem volt ismeretlen a hattyú szerződés, ahol a test a szellemmel, a harcos a tudóssal egyesült egy halhatatlan birodalom érdekében .

Ilyen szerződéssel egyesültek a hunok(legtöbben) továbbá , avarok, alánok,(perzsa) besenyők, kunok, egyetlen szellemiség alá..és lettek magyarrá, és vették fel a mágusok által használt magyar nyelvet.(és vallást)
"nyelvében él a nemzet"

Jól körülhatárolható magyarellenes körök igen veszélyes vizekre tévedtek, már odáig is eljutottak, hogy a magyarságot, a magyarság létét, mint "etnoszt" megkérdőjelezzék.

Azt mondják és ezzel kapcsolatosan, különösen a liberális sajtóorgánumokban, egyre több publikáció jelenik meg, hogy "magyar az, aki magyar állampolgár. Magyar az, aki - a liberális identitás választás szabadságával élve - elhatározza, hogy etnikailag magyar."
Vagy azt mondják, hogy azok a "magyarok" akik (a történelem igazságtalansága folytán a Kárpát-medence, jelenlegi gúnyhatárai közé préselt) a jelenlegi Magyar Köztársaság területén élnek.
De vannak olyanok is, akik a magyarságot, marxista társadalom és történelemszemlélet alapján, társadalmi kategóriaként a Magyar Köztársaság területén elő "dolgozó néptömegnek", illetve az itt élő népek összességeként határozzák meg!
Léteznek a liberális körökön belüli, a magyarság vonatkozásában árnyaltabb meghatározások is, amelyek nyelvi-nemzeti hovatartozásként határozzák meg a magyarság fogalmát.

Kedves Olvasó!

Okuljunk egy bölcs megközelítésből!

Csak azoknak lesz sikeres jövőjük, akiknek múltjuk is volt, viszont azoknak marad meg a múltja, akik képesek jelenüket kézben tartani! Mert ha a magyarság jelenét mások elragadhatják, akkor ennek a népnek a múltját, történelmet is már mások fogják írni, méghozzá a saját szájukíze szerint.

Tehát, azokat, akiket a magyarság fogalma megillet, szorítsák erős kézzel magyarságukat és magyarságuk jelenét és nagyon vigyázzanak rá.

Magyar nép, magyar nemzet ?

A "nemzet" szó általában csak modern államisággal rendelkező népek fogalmát fedi. A magyarság viszont nem a modern korok " nemzeti szüleménye", hiszen államisága, jogtörténelme ezer éves.

A középkorban vagy ennél régebbi korokban a nép fogalmát igen, de a nemzet fogalmát, értelemszerűen a magyarságra nem lehet vonatkoztatni.
A magyarság, mint nép, de egyben meghatározás és népi megjelölés, népként történő elnevezés nem a modern államiság korának terméke, hanem történetét i.e. 1000 és 500 körüli évektől írják. A magyarságnak, mint népnek, etnikumnak az anyagi és szellemi kultúrája ezekbe a régi korokba nyúlik vissza!
A néptörténet kutatói a félreértések elkerülése végett a népi hovatartozás jelölésére a görög "etnosz" vagy etnikum szót használják.
Hogy mit kell ezalatt érteni, tehát mit kell etnikum alatt érteni, így a magyarság alatt, mint etnikum fogalma alatt értelmezni, azt a néptörténet elméletének kiváló szakértője, Ju. V. Bromlej a következőképpen határozza meg.
http://books.google.com/books?id=Od8XG6baVeUC&pg=PA8&lpg=PA8&dq=Ju.+V.+Bromlej&source=bl&ots=-jbO7aPZuW&sig=TrVAx0dVt9cHfRe0ZXWW_K8ffWk&hl=de&ei=nYklTPGMHIKjOLfnzPMH&sa=X&oi=book_r esult&ct=result&resnum=9&ved=0CDYQ6AEwCA#v=onepage&q=Ju.%20V.%20Bromlej&f=false

"A szó szűkebb értelmében használt etnosz, a legáltalánosabb formában úgy határozható meg, mint olyan történelmileg kialakult emberi közösség, amely viszonylag állandó közös kulturális (a nyelvet is ideértve) és pszichikai jegyekkel rendelkezik, ezenkívül tudatában van más, hasonló közösségektől való különbözőségének"

Minden népközösség (etnosz, etnikum) kialakulásának igen fontos feltétele az, hogy egyes csoportjai (nemzetségei, törzsei) ne éljenek olyan nagy távolságban egymástól, amely a közöttük levő kapcsolat megszakadásához vezethet.
Nagy távolság esetén ugyanis nem alakulhatnak ki az egységbe kovácsoló közös kulturális jegyek.

Ezeket a kulturális jegyeket, amelyek egy-egy közösség népi jellemvonásához tartoznak, aligha lehet pontokba szedve felsorolni.

Ezek közül azok a legfontosabbak, amelyekre leginkább hat a hagyomány megőrző ereje, amely nemzedékről, nemzedékre, szinte a legkisebb változtatás nélkül öröklődnek át.
Különösen fontos helyet foglalnak el a különféle szertartások, az archaikus hit világ, a mondák, legendák, mesék és a közösségek viselkedési formái. Addig egyetlen közösség nem tekinthető népi egységnek, ameddig tagjaiban nem tudatosul együvé tartozásuk és a többi közösségtől való különbözőségük. Ezért az ősi "MI" és az "ŐK" szembeállítást mai kifejezéssel népi vagy nemzeti öntudatnak nevezzük. Ez a nemzeti öntudat pedig minden egészséges lelkületű nép önbecsülésének tartozéka. Ennek az összetartozási öntudatnak a kialakulásában és fenntartásában lényeges szerepe van a közös nyelvnek és annak a népnévnek, népi megjelölésnek, ahogy a nép saját magát megnevezi, - magyar -. A népnév létrejötte arról árulkodik, hogy az adott népnek igénye van arra, hogy magát más csoportoktól megkülönböztesse. A népi együvé tartozás tudati tényezői közül kétség kívül a közös származás tudatának van legnagyobb jelentősége! A vérségi kapcsolatokon alapuló társadalmakban ennek óriási összetartó ereje van. Az egyes nemzetségek egyik legfontosabb jellemzője a közös ősöktől való származás tudata. Ugyanilyen származástudat fűzte és fűzi mind a mai napig össze az egy néphez tartozó nemzetségeket is. "Ural-altaj népe, Turán népe, Szkíták, Hunok népe, Attila gyermekei" stb.
Ennek a geneologiai levezetéseken túlmenően populációgenetikai háttere van, hiszen egy adott népességen belül minél nagyobb arányú a származástanilag, geneológiailag megjelölhető közös ősök aránya, annál nagyobb a csoporton belüli összetartozási érzés, kohézió, és a csoportért vállalt önfeláldozó készség, altruizmus és az egymással kapcsolatos úgynevezett bizalmi index!

Joggal merül fel a kérdés, hogy mi okozta, hogy egyes népközösségek hosszú évszázadokon, sőt évezredeken keresztül megőrizték a környező népektől eltérő sajátos népi jellemvonásaikat.

A válasz egyre határozottabb formában e közösségek endogám, azaz a csoporton belüli házasságban jelölhető meg, amelynek ugyancsak természettudományos, humángenetikailag jól megfogalmazható magyarázatai vannak.
Sokan ezt tudatlanságból valamiféle degenerációhoz vezető belterjességnek nevezik és arra hivatkoznak, hogy a "magyar nép a különféle idegenek befogadásával vált erőssé". Ennek pontosan az ellenkezője igaz, nem beszélve a kiindulási alap ferdítő hamisságáról, amely a multikulturalitás elönyeit próbálja piedesztálra emelni.
A magyarság népen belüli endogámiája, sokáig kizárólag a magyar népen belüli házasodást jelentett, amelyen belül szigorú, a magyar népet alkotó nemzetségeken belüli exogámia uralkodott!
Amely azt jelentette, hogy a magyarságot alkotó nemzetségeken belüli házasodás tilos volt. Egy nemzetségen belüliek nem léphettek egymással házasságra csupán a másik nemzetséghez tartozóval. Például a Szente-Mágocs nemzetségbeliek saját nemzetségen belül nem, de például a Borsa nemzetség tagjaival házasodhattak. Viszont mindez egy, a magyar népen belül történt. A nemzetség tagjai tehát egy népen, a saját népükön belül választottak házastársat.
Ez a népi közösségen belüli házasság volt a kulturális hagyományok és együvé tartozás tudatának legfőbb megőrzője!

A magyar népen belüli házasság kötelező ereje persze nem volt akkora, mint a nemzetségeken belüli exogámia szigora. Ezért a népi csoportokon kívüli, tehát más népekkel kötött házasságok nem számítottak ritkaságnak, de nem is voltak gyakoriak.
Hiszen a más népekkel, - a saját népi csoportokon kívüli tömeges méreteket öltő házasságok - a legnagyobb mértékben fenyegetik az eredeti, autentikus és archaikus népi hagyományok létét.

A zsidóság egyik legnagyobb prófétája Jeremiás is intően emeli fel szavát ,hogy a zsidó nép külső népekkel házasságot ne kössön és ezáltal fokozatosan ne asszimilálódjon, hanem ehelyett az "együtt, de külön-külön" receptjét írja elő, mint az egyetlen lehetséges módot arra, hogy a zsidó nép és zsidó lét fennmaradjon. Ezt a zsidóság a vallási törvényei nyomán szigorúan évezredekig be is tartotta, ezért is tudott annyi archaikus, egykori nagymúltú népet a jelen időkig túlélni és annyi megpróbáltatáson felülemelkedni. Ezért is teljesen hiteltelen, ha egy zsidó származású értelmiségi a multikulturalitás és a másság határtalan toleranciája mellett tör lándzsát és ezt másoknak ajánlgatja. Mert, ahogy a mondás is tartja: "Quod sibi non vis, alteri ne feceris". "Amit magadnak nem kívánsz, olyant másnak sose tégy"

A kutatók számításai szerint a csoporton belüli házasságoktól való 10-15% -os eltérés még nem lehet veszélyes az illető közösség népi alkatának megőrzése szempontjából. Ha azonban tartósan 80% alá süllyed a csoporton, vagyis az adott népen belüli házasságok aránya és ezt a népen kívüli házasságok váltják fel akkor fennáll a teljes beolvadás lehetősége, az eredeti népi karakter és eredeti kulturális jelleg fokozatos, majd egyre gyorsuló felszámolódása.

Ez különösen akkor jelent veszélyt az adott nép eredeti identitására, ha kívülről teljesen más eredetű, más etnogenezisű, és más kultúrába tartozó népek veszik körül.
A magyarságnál pedig pontosan ez a helyzet mivel, mint ural-altáji nép egy számára teljesen idegen népi-etnikai környezetbe van beékelődve és nem rokon, közös etnogenezisű népek veszik körül.

A XV. századba Kárpát-medencében élő államalapító magyarság 80%-a magyar volt, vagy legalábbis a magyarság etnogeneziséhez tartozó népesség. Az akkori lakosság létszámát 4,5 millióra becsülik.
Ez a létszám a magyarságot, kora európai nagyhatalmi státusába sorolta.
Ez a létszám a XVI.-XVII. század vérzivataros korszakában alig változott, míg a környező nyugat-európai államok, területek lakossága, meg három- négyszereződött úgy, hogy reprodukciójuk saját etnikai forrásaikból történt. Magyarországé viszont ettől teljesen eltérő módon, különösen a XVIII. századtól kezdődően a szomszédos idegen és más kultúrát képviselő, adott esetben korábban a magyarsággal ellenséges viszonyban álló etnikumok bevonásával. ezt a körülményt még az is terhelte, hogy az eredeti magyar nép é származástudatot hatalmi intézkedésekkel is gyengítették, erodálták.

Egy nép erőszakos, vagy fondorlatos "multikulturalizációja" nem más, mint az eredeti népességgel szembeni intellektuális formában megtervezett etnocidium. Ezeket a törekvéseket lehet különféle szépen csengő politikai és humanitárius szólamok mögé rejteni, de ez a lényegen nem változtat. Az eredeti államalapító lakosság a sorozatos migrációk hatására "multikulturalizálódik", elveszti eredeti karakterét, majd kialakul vagy kialakítanak számára egy szintetikus hagyományt, amely már köszönő viszonyban sem lesz az eredetivel. Fokozatosan kiszorul a főhatalomból és egy idő után már csupán megtűrt elem lesz saját és egykori őseik hazájában.

A mutató a 24 órában áll!

Meg kell húznunk a vészharangokat!

Egy teljesen más magyarság politika kell, ahol végre a saját hazájában a magyarnak lesz prioritása és döntési joga saját sorsáról, jövőjéről.

Vigyázzunk mert már nincs több időnk késlekedni!

Ne felétkezzünk meg, hogy ebben a nehéz feladatban számíthatunk azon testvéreinkre, akiket a politika és a nagyhatalmi érdekek velünk szemben vagy kijátszottak vagy távol tartottak. Tehát ne feledkezzünk meg róluk, mert ők száz millióan vannak a Finn öböltől a Kaukázuson át Japánig, Mandzsúriától visszafele egészen Baskír földön át Gagauziáig.

Őket egy szóval Ural-Altáji-Turáni népnek hívják és mi közéjük, hozzájuk tartozunk!

Bodó Kirchsteuer Attila