2006 áprilisában hosszas mérlegelés után ügyvezetö társammal együtt úgy döntöttünk, hogy a továbbiakban már nem finanszírozható, szakmai és pedagógiai szempontokból alacsony színvonalra süllyedt egyetlen nyugat-európai magyar gimnázium, a Kastl Európai Magyar Gimnázium felszámolását fogjuk kezdeményezni. 2005 áprilisától 2006 áprilisáig közel négyszázezer Euróval csökkentettük az intézmény müködési költségeit. Erre a költségtakarékosságra túl kés_n került sor. A korábbról megörökölt szerencsétlen gazdasági helyzeten már nem lehetett segíteni. Gimnáziumunk az évekkel korábban megkötött, előnytelen munkaszerzödések béklyójában roppant össze. Nem volt értelme a kompromisszumra képtelen, nehezen kezelhet_ és perlekedö tantestületet tovább finanszírozni. Értelmét veszítette tovább lobbizni, az évek alatt szétzilálódott tanári karért és az egyre csökkenö létszámú gyenge teljesítményü diákságért. A felszámolási eljárás elindításával azt akartuk elérni, hogy a közel félévszázados intézmény, egy korszer_ a magyar kulturális alapokra épül_ nemzetközi oktatási intézménnyé váljon.
A Kastlban müködö Európai Magyar Gimnázium 2006 szeptemberében - 49 év után, a helyi CSU kerületi vezetője, mint, „kirendelt” felszámoló biztos, aktív részvétele mellett - felszámolásra került. A régit felváltó új oktatási projekt ideológiai hátterét a zsidó-keresztény és mohamedán vallási és kulturális szervezetek egybehangzó támogatása biztosította. Az úgynevezett vallások közötti oktatási tematika is elkészült.
A helyi politikai tényez_k megakadályozták az intézmény ilyen jellegü átalakítását.
A magyar jelenlét által nemzetközi ismertségnek örvendö gimnáziumot jelent_s politikai nyomással a Kolping dúsgazdag katolikus német iskolahálózatnak kívánták –finoman szólva- „áthagyományoztatni”.
A helyi politikusok ezt a törekvésüket a legnagyobb elszántság ellenére sem tudták végrehajtani,az idöközben nyilvánosságra került és korábban letagadott igen kínos történelmi háttér miatt. Viszont volt erejük, hogy az intézmény megújításával kapcsolatos programunk végrehajtását megakadályozták.
Szerettük volna, ha intézményünk a világon els_ként a három nagy vallási körnek helyt adva, a magyar kultúra évszázados közvetít_ képessége révén a „hit békéje - a béke hite” iskolájává válik.
∑ Zsidó, keresztény és mohamedán fiatalok saját spirituális hátterük megvallása és gyakorlása mellett együtt éltek és tanultak volna nyolc osztályos gimnáziumunkban.
∑ Véleményünk szerint a tartós emberi kapcsolatok az iskolapadokban alakulnak ki.
Az oktatás az a terület, ahol a gyermekek társadalmi környezetükböl magukkal hurcolt el_ítéleteit, szeretettel és hitelességgel, valamint türelemmel ki lehet gyomlálni.
∑ A magyar és német, valamint angol nyelvi közegben különféle, a magyar kultúrához vagy kulturális gyökerekhez valamilyen módon köt_d_ különféle kultúrákat képvisel_ és különféle vallást gyakorló diákjaink az együtt töltött diákévek alatt megismerhették volna egymás hitéletét és egymás történelmét.
∑ Olyan iskolát akartunk, ahol az együtt eltöltött diákévek, a tudás és az egymás megismerése iránti vágy határozza meg az ember és ember közötti kapcsolat értékét.
∑ Olyan iskolává akartunk válni, ahol a tudás, a megismerés elvezet ahhoz a felismeréshez, hogy a kultúrák különböz_sége gazdagít és a hit azért van, hogy ne háborút, hanem békességet teremtsen.
∑ Intézményünk a különbségek megismertetésével és kölcsönös elfogadásával akarta megteremteni azt az egységet, amelynek középpontjában a szeretet, a másik elfogadása és a tudás megszerzése iránti vágy áll. Egy ilyen középiskola, olyan felismeréseket és szellemi értékeket képes megfogalmazni, amely példaként szolgálhat mások elött, azáltal, hogy filozófiájában a súlyt arra helyezi, amely összeköt, de mindezt a másság, a különbség feloldása nélkül.
∑ Az intézmény morális hátterét és a viselkedési diszciplínák alaptéziseit, a diákok lelki és hitéleti gondozását jól képzett vallási vezetök fogalmazták volna meg illetve látnák volna el.
∑ A tantestület összetételében elkötelezett a fenti célokkal azonosuló kiválóan felkészült pedagógusokból állt volna..
Meggyözödésünk, hogy közös tanulásra, a közösen megszerzett tudásra épül_ megismerés vezet el a hit békéjéhez, a béke hitéhez.
A fenti törekvéseinkben minket elgáncsoló és megsértödött CSU-s urak, ezzel a magatartásukkal Európa XXI. századi elvárásainak és a németországi demográfiai realitásoknak fordítottak hátat. Szomorúan vettük tudomásul az a tényt, hogy a XXI. században, Németországnak még maradtak olyan „bugyrai”, ahol a politikából és a néplélekböl a harmadik generációban már kifogyott a hála érzete és megerösödött a terhel_ múlttal való szembenézés elutasítása.
Mit értek hálaérzeten, illetve hálátlanságon?
A magyarok 1957-ben itt alapították Oberpfalz elsö olyan nemzetközi iskoláját, ahol a magyar emigráció révén öt kontinens diákjai, állampolgárai huszonkét országából érkeztek ide. Ezáltal e parányi települést nemzetközileg tették ismertté.
Az intézmény igazgatói között voltak kiemelked_ egyházi személyiségek.
Dr. Ádám György pápai prelátus megkapta a bajorok legnagyobb kitüntetését a Bajor Érdemrendet. De volt olyan, igazgatónk, Dr. Harangozó Ferenc pápai prelátus személyében, akik 1945-ben fiatal német frontszolgálatos katonák százait mentette meg a biztos haláltól. Ezért Szibériában kellett raboskodnia. A németektöl mérhetetlen szenvedéseiért és megaláztatásaiért, még egy „Danke schönt” sem kapott.
De ott volt Dr. Valentiny Géza pápai prelátus, aki egyház-diplomáciai területen valamint az iskola nemzetközi megismertetésében szerzett érdemeket.
Egykori nagyformátumú igazgatóink neve a település krónikájában nyom nélkül maradt. Viszont nem maradt, nyom nélkül Josef Kräemer nev_ náci polgármester alakja, aki már 1935-ben buzgón szervezte meg azt, hogy a Kastl település egyik utcáját Adolf Hitlerröl nevezzék el, ezzel szerezve magának elismerést feketeinges párttársai között.
Josef Kräemer polgármester statisztálta végig azt, amint a fasiszta államgépezett a Kastl erödkolostort Szlovéniából elhurcolt gyerekek SS által felügyelt lágerévé alakította át.
Az egykori náci polgármester portréja mind a mai napig ott díszeleg a Kastl település polgármesteri hivatalának „emlék falán”.
Mit értek azon, hogy a harmadik generációban már kifogyott a hála érzete és meger_södött a terhel_ múlttal való szembenézés elutasítása?
Döbbenetes dolognak tartom azt, hogy ameddig Németország egyes városaiban „botló köveket“ helyeznek el a nácizmus elévülhetetlen b_neinek mementójaként, addig ennek az országnak egy másik sarkában a polgármesteri hivatal helyiségében egy náci polgármester képe állít emléket a XX. század történelmének legszennyesebb fejezetének.
A politika és a helyi társadalmi vezetés hatvan éven keresztül elhallgatta, meghamisította azokat az eseményeket, amelyek 1942-1945 között a Kastl erödkolostor falai között játszódtak le. A helyi társadalmi vezetés német vaskereszttel díszített második világháborús emlékmüvet állított a templom oldalában, de mind a mai napig nem emlékezett meg nácizmus alatt itt raboskodó 181 Szlovéniából elhurcolt gyermekröl és Auschwitzban és egyéb munkatáborokban elpusztult szüleinek emlékéröl. A Magyar Iskolaegyesület által alapított gimnázium 49 éven át, akarva, akaratlanul – az elhallgatott tények ismeretének hiányában-- mosta tisztára a Kastl település ez ideig fel nem vállalt második világháborús náci szennyesét.
A magyar közösség nevében ígéretet tettem, a még életben lévö nyolcvan-kilencvenéves egykori szlovén gyermekraboknak arra, hogy a gimnáziumot megalapító Magyar Iskolaegyesület, mindent megtesz annak érdekében, hogy szenvedésük helyén emléktáblát állítsanak.
Eddig ezt a helyi politika megtagadta.
Stefan Braun polgármester a Mittelbayerische Zeitung-ban közzétett tényfeltáró nyilatkozatom után CSU-s barátainak támogatásával, hazugsággal és bosszúval vádolt.
De a szégyenteljes történelmi tények gyorsan elhallgattatták.
Ötven éven keresztül nemzetközi gimnáziumunkkal borítottunk, fátylat a Kastl település helyi politikusai által fel nem dolgozott és fel nem vállalt náci múltjára.
Addig, ameddig a helyi politikai és társadalmi vezetés nem tárja fel önkritikusan saját településének történelmi múltját, nem emlékezik meg kiemelkedö európai formátumú egykori iskolavezetöinkröl és nem állít emléktáblát a 181 itt raboskodó gyermek és elpusztult szüleinek emlékére és ameddig a település vezetése nem távolítja el Josef Krämer náci polgármester portréját a polgármesteri hivatal faláról, addig semmiféle magyar oktatási és kulturális tevékenységnek nincs keresnivalója ezen a településen.
Egy ilyen, úgynevezett történelmi emlékezetvesztés, egy hasonló helyzetben elképzelhetetlen lenne Magyarországon vagy Európa más településén.
Röviden összefoglalva: semmilyen magyar csoportnak nem lehet akarva vagy akaratlanul felvállalt feladata, hogy más nemzet településének náci szennyesét tisztára mossa és takargassa. Ha pedig egy német település saját történelmével nem képes önkritikusan szembe nézni, ott a továbbiakban nincs keresnivalója semmi néven nevezett magyar érdekeltségnek, különösen nem egy oktatási intézménynek.
-------------------------------------------
Aki, elhallgatja a múltat az a jelenben ad felmentő ítéletet a múlt büneire.
----------------------------------
Szívélyes baráti üdvözlettel:
Bodó Kirchsteuer Attila
2. Vorsitzender des USV e.V.
|
