Többen is kérték, hogy menjek a Kossuth térre és szóljak az ott egybegyűlt emberekhez, az evangélium, az élő Isten nevében. Október 23, a szörnyű magyar verés napja után is, sokan kérdezik, hogy egy keresztény embernek ilyen helyzetben mit a teendője? Úgy érzem, hogy nekünk, Istenre figyelő embereknek válaszolnunk kell ezekre a kérdésekre, még akkor is, ha nehéz. Imádkozás közben három gondolat fogalmazódott meg bennem, melyet alázattal megosztok veletek.

1. Annak idején 2004. december 5-én is azt éreztem, hogy Gyurcsány Ferenc uszítására az én magyar állampolgárságomat el lehet vitatni, de a jókedvemet, az életbe, a szeretetbe vetett hitemet, keresztény reményemet nem, azt csak én adhatom oda. Úgy gondolom, hogy ezek olyan értékek, melyekről soha semmilyen körülmények között nem szabad lemondanunk. Nem szabad hagyni, hogy a szomorúság, a gyűlölet, a reménytelenség eluralkodjon rajtunk. Soha semmilyen körülmények között nem szabad letérnünk a szeretet, a remény, megváltónk, Krisztusunk által mutatott útról.

2. A szentírásban szereplő vezetők közül volt olyan, melyik elvesztette a nép és Isten bizalmát. Saul király letért arról az Útról, melyre Isten állította. Az Úr parancsára a próféta felkente helyette Dávidot, akinek menekülnie kellett haragvó királya elől. Egy alkalommal egy barlangban bujkált katonáival Dávid, és a király egyedül ebbe a barlangba vonult vissza, hogy könnyítsen magán. Dávid egyik katonája meg akarta ölni a nép kegyéből kiesett vezetőt, de Dávid leintette, és azt mondta, ne emeld a kezed rá, "mert király marad, míg az ideje ki nem telik". Döbbenetes: Dávid nem engedett az erőszaknak. Hiszem, hogy az erőszak, a vérontás nem szül igaz holnapot. Őszinte tisztelettel hajtom meg fejemet népem előtt, amiért ilyen nagy türelemmel viseli sorsát.

Saullal a saját emberei számoltak le.

Gyurcsány Ferenc Balaton parti beszédében saját pártját, meg a vele együtt kormányzó liberális pártot illette hihetetlenül kemény kritikával. A történelmi magyar baloldalt, és a liberális pártot nem hiszem, hogy valaha valaki ennyire keményen, durván elítélte volna. Október 23-án, Gyurcsány Ferenc megverette -válogatás nélkül- az utcán lévő magyar embereket. Olyan bűnt követett el, melyre semmilyen mentsége nincs, s mellyel nevét örökre beszennyezte.

Úgy gondolom, hogy a jelenleg hallgató kormánypárt politikusainak két választási lehetőségük van. Az egyik, hogy elfogadják miniszterelnökük kritikáját, aki hazudozó, csaló, lusta embereknek nevezte őket, és hogy a pozíciójukat mentse kész volt ártatlan emberek vérét ontatni. A másik alternatíva az, hogy tiltakozva kikérik maguknak az elhangzottakat, és azt mondják, hogy a miniszterelnök szava rágalom és megszólás, mert nem igaz, hogy a magyar balolda, és a liberális párt csalókból, hazugokból, semmittevőkből állna, és nem kérnek olyan hatalomból, melynek kezéhez vér tapad.

Meg vagyok győződve arról, hogy nagyon sok értékes ember van a két kormánypártban. Meg vagyok győződve arról, hogy ezekben a pártokban nagyon sokan az elmúlt években is erejüket megfeszítve dolgoztak a magyar nép javán. Hiszem, hogy e két párt ideológiájában nincs helye az erőszaknak, idős emberek, asszonyok fényes nappal való megveretésének, kivont karddal nemzeti ünnepre összegyűlt emberek közé vágtató rendőröknek. Úgy gondolom, hogy a két kormánypárt le kell, hogy üljön, és külső behatás nélkül e két alternatíva között választania kell.

Tiszta szívvel imádkozom, hogy ez a két párt - kerüljön bármilyen áldozatba is- saját múltjuk, nagy vezéregyéniségeik szellemében az igazság és az élet mellett döntenek. Egészen biztos, hogy ha nem hátrálnak ki felemelt fővel ebből a botrányból, akkor rájuk fog égni a képmutató, hazug, csaló, a saját nemzetére kezet emelő jelző, és ugyanaz lesz a sorsuk, mint azoknak a pártoknak, melyek a történelem során vért ontottak. Amennyiben kormányzó politikusaik mellett kiállnak ezen pártok tagjai, osztozni fognak a felelősségben, és az utókor ítéletében is. Senkit nem érdekel Hitler jó, vagy rossz szándéka. Agresszív, erőszakos kezéhez vér tapadt, és ezért pártjával együtt méltó volt az ítéletre.

3. Hiszem, hogy egy ház, egy ország csak hitből, munkából, összefogásból, áldozatból épülhet fel. Gyermekeimnek én is, mint oly sokan e Kárpát-medencében, szeretnék otthont, hazát építeni az Európai Unió által adott keretek között, hogy felemelt fővel, örömteli szívvel együtt élhessenek békében más szabad népek gyermekeivel. Magánvagyonom nincs, de az időmnek ura vagyok, éppen ezért vállalok 100 szentmisét, beszédet, elmélkedést határon belül és határon kívül, ott, ahova hívnak és az ott begyűlt összes adományt felkínálom egy "Nemzeti Megmentő Alapba.

Arra buzdítok minden jószándékú magyar embert, éljen bárhol e nagyvilágon, hogy egy szívvel, egy lélekkel ajándékozzuk meg nemzetünket bizalmunkkal és erőnkhöz képest anyagiakkal is. Most nemzetünk nem az életünket, vérünket kéri, de ezekben a nehéz gazdasági időkben, jó lenne nemzeti összefogás, hogy gyermekeinket, betegeinket, bajba lévő testvéreinket segíteni tudjuk. Éppen ezért arra bíztatok minden jóakaratú magyar embert, hogy adjunk 100 munkaórát, életünkből a közös holnapunkért. Az orvos, a művész, a kőműves, a szántóvető, mindenki vállaljon saját szakmájában száz óra munkát az előttünk álló évben, minden hónapban egy munkanapot, és ennek az árát adjuk közösbe, hogy az egészségügy, a tanügy és a szociális intézmények szükséges reformját véghez lehessen vinni. Milyen szép lenne, ha 15.000.000 magyar válaszolna bizalommal és szeretettel erre a felhívásra.

Népünk nagyjait megkérnénk, ennek a Nemzeti Megmentési Alapnak a felügyelésére, melyből minden olyan pályázatnak az önrészét lehetne kifizetni, mely az egészségügy, az oktatás, és a szociális szféra reformját szolgálja. Hiszem, hogy vannak a Kárpát-medencében még igaz őszinte emberek, kikben a népünk megbízhat.

A közeledő Advent nagyon jó alkalom lenne az összefogásra, egy új közös magyar karácsonyra való felkészülésre, a megtérésre, melyre mindannyiunknak szüksége van, hogy őszinte szeretet szülessen közénk! Városainkban, falvainkban egy-egy kitűzött időponton szervezzünk szép kulturális, vallási rendezvényeket, érdemes művészeink, lelkipásztoraink, népünk nagyjai tartsanak értékes, lélekemelő előadásokat, hogy hitünkben, nemzeti identitásunkban megerősödjünk, reménnyel, bizalommal töltekezzünk. Az előadások végén a kiosztott csekkeken mindenki belátása szerint támogathatná a magyar nemzet újjászületését. Ezeket a rendezvényeket határon belül, de határokon kívül is meg kellene szervezni. Ez legyen a mi tüntetésünk minden városban és faluban! Építsük a holnapot, melyik a miénk.

Egy ilyen rendezvényre, mely nem valaki ellen, hanem a népünk gyerekei, öregei, betegei, szenvedő testvéreink megmentésére irányulna, és éppen ezért nagyon sokan eljönnének, politikai, világnézeti különbség nélkül. Meg vagyok győződve, hogy a közös összefogás, annak eredményei mindannyiunk szívében a reményt, a közös magyar holnapba vetett bizalmat erősítené.

Alapítványunk 650 bajba jutott, árva gyereknek ad otthont, és mégis vállalok 100 óra munkát népemért, mert úgy gondolom, hogy most nem fürdőszobák felújítása, nem valamelyik házunknak újrafödése a legfontosabb, hanem népünk nagy családjának a jövője. Úgy érzem, hogy a mindennapi kenyérnél is fontosabb gyermekeim számára az őszinte beszéd.

Hiszem, ha nagylelkűen, áldozatokat vállalva összefog 15.000.000 magyar a nagyvilágról, akkor itt az EU határain belül, más nemzeti közösségekkel együtt, egy virágzó otthont teremthetünk gyermekeinknek itt a Kárpát-medencében.

Merjünk nagylelkűek lenni, merjünk áldozatot hozni, népünk jövőjébe értékes vetőmagot szórni.

Ugyanis gyakorlatilag ami most folyik, szeptember óta az őszödi beszéddel kiváltva nem más, mint a kormányzat kétségbeesett probálkozása arra, hogy előzetesen kioltsa az elkerülhetetlenül előálló feszültséget. Előzetes feszültséglevezetési (és melledlegesen megfélemlítési, de ez már a kormány antidemokratikus szemléletéből adódik) célzattal történt a beszédkiszivárogtatás, melyről tudható volt, hogy felszínre hozza a lappangó feszültséget. Abban reménykednek, hogy ezzel a módszerrel sikerül olyan szinten tartani az elégedetlenséget, ami nem eredményezi az eltávolításukat.

Lefordítva: az nem biztos, hogy az Eu-t érdekli, ha néhány ártatlan embert lelőnek egy tagországában a rendőrök. Az viszont biztos, hogy érdekli, ha egy tagországa becsődöl.