Csak két hónapja van már Simornak...

Fut Bécs felé Jellasics, a gyáva,
Seregének seregünk nyomába’,
Megrémülve fut a magyar hadtól;

Ez mind, mind lehetséges...

Simor gondolom ezt sem birta megemészteni, na meg a lobbista pénzügyi haverjai sem.

Matolcsy szerintem éppen ajándékot kap, és türelmetlenül várja, hogy játszhasson vele.

Varga: elegáns kívülálló, szemlélő, elemző. A távolság, a fotelben való hátradőlés, jegyzetfüzet és a "gondolkodó" póz (tenyerébe támasztja állát, és az egyik ujjával takarja a száját) lenne mondanivalója, de nem mondja...

Remélem, néhány hónap vagy év múlva ezekre a napokra is vidáman emlékezik Magyarország, amelyet oly gyakran és oly szívesen temettek el már („a sírt, hol nemzet süllyed el” , a népek szemében egy csepp gyászkönny sem ül, már megint mi lettünk a renitensek, a szabad és művelt világ mumusai, kicsit elébe mentünk a történelemnek, mint 1956-ban, meg is bűnhődtünk érte rendesen. Ha lennénk százmillióan, és hazánk területe legalább négyszázezer négyzetkilométer lenne, továbbá lenne tengeri flottánk, atombombánk és olajunk, óvatosabban tréfálkoznának velünk, de még ebben az esetben is számíthatnánk arra, hogy felszabadítanak minket, és helyreállítják a demokráciát. Nálunk volt egy Tanácsköztársaság 2002 és 2010 között, ha lett volna rá igény és fizetőképes kereslet, egész Magyarországot felszámolták volna, ez minden környező országnak és egész Európának és Amerikának tetszett, de nem sikerült. Most ott tartunk, mint 1920-ban. Konszolidáció kell, meg kell egyeznünk, de nem lesz könnyű, mert akárhogyan gúnyolódnak, valóban egyedül vagyunk. Keresztény, konzervatív világsajtó nem létezik, ahogyan ilyen hitelminősítő és tőke sem. Paradox módon arról kellene meggyőznünk a globális pénzpiacot, hogy tévednek. Nem akarunk semmi rosszat, csak szeretnénk életben maradni, ha lehet. Fizetünk, ha tudunk, mert bűnösek vagyunk, utolsó csatlósok és tízmillió fasiszta országa, nem szeretett minket sem a nagy Szovjetunió, sem a még nagyobb Egyesült Államok. Mi több, már a két háborúba bevitt Németország sem szeret minket, mert nem néztünk szembe a múltunkkal, ahogyan ők. Bethlen István 1919-ben ezt mondta egyik beszédében: „Ma Európa joggal hiheti azt, hogy mi megszűntünk mint nemzet tényező lenni, hogy büntetlenül gázolhatnak rajtunk végig kisebb népeik, amelyek hátramaradottabbak kultúrában, gazdasági és szellemi erőben, mint mi. Faktumnak látszik az, hogy legyőztek, nem katonailag, mert arra képesek nem voltak, hanem legyőzték nemzeti érzésünk erejét. Éppen az ellenkezőjét kell tehát nekünk bizonyítani.” Az idézet további részét még kibontom következő cikkemben. Addig is: Isten velünk, ki ellenünk? Nemo me impune lacessit, ez Skócia jelmondata. Senki sem sérthet meg minket büntetlenül.

Szentmihályi Szabó Péter, Magyar Hírlap

A Simor kényszeredett mosolyát látom, meg azt, hogy a két kezét összezárja, biztos, hogy nem kellemes amit hall.

A Simor kettős fedezékét nem látom, azt viszont igen, hogy az egyetlen, aki bármelyik percben kész felpattanni, hogy kereket oldjon.