"Lovagkeresztesünk eladatná a Nemzetit
2002. október 3. 13:49

Udvardy Zoltán
Schilling és Gáspár Máté produkciós vezető a NKÖM-höz küldött levelükben kijelentik: számukra értelmét vesztette a ’’Nemzeti’’, mint előtag. Magyarországnak inkább jelzők nélküli ’’Színház’’-ra van szüksége.

Hihetetlen csapás éri a magyar színjátszást: Thália honi történetének fekete pennával írott napjai ezek. Schilling Árpád rendező, a Krétakör Színház vezetője mégsem pályázza meg a Nemzeti Színház vezérigazgatói posztját. A Magyar Hírlap mai számában azt is elolvashatjuk, mi az oka ennek a – stílszerűen – drámai elhatározásnak. A leginkább avantgarde irányzatokhoz közelálló, botrányokat szívesen keltő művésznek ez a levél talán egy újabb polgárpukkasztó akciója.

Schilling és Gáspár Máté produkciós vezető a NKÖM-höz küldött levelükben kijelentik: számukra értelmét vesztette a ’’Nemzeti’’, mint előtag. Magyarországnak inkább jelzők nélküli ’’Színház’’-ra van szüksége. Az épület egyébként sem felel meg a modern követelményeknek – írják az alkotók, akik szerint jobb lenne a Duna-parti ingatlant értékesíteni. Az értékesítés szempontjai: a befolyt összegből olyan helyeket létrehozni (’’Helyeket’’, és nem Nemzeti Színházat!), melyekre a Krétakör vagy más fiatal alkotók szívesen nyújtanak be pályázatokat.

Miért akarják vajon kalapács alá helyezni a frissen átadott épületet az ifjú titánok? A Blaha Lujza téren álló a Nemzeti Színházat 1965-ben robantották fel, leginkább politikai okokból: az épület tekintélyt sugárzó stílusa, pompás belsőépítészeti megoldásai, s a polgári Magyarország örökségét őrző szelleme tűrhetetlen volt a rezsim számára a levert forradalmat követő időszakban. Még a város szívében álló, Nemzetiként 1908-tól működő épület is ’’ideiglenes’’ céllal töltötte be funkcióját: ha nem is az épület lerombolásával, de a múlt század eleje óta tervezték egy új magyar Nemzeti Színház felépülését az egymást követő kormányzatok. Majd’ száz esztendő után, 2002-ben a Duna-parton átadták a nemzet új színházát.

Schillinget, aki most ezt az épületet értékesíttetné, augusztus 20-án a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki. Eddig nem hallottuk, hogy a ’’Nemzeti’’-hez hasonló, szűkkeblű és kirekesztő ’’Magyar’’ szót kifogásolta volna érdemrendje megnevezésében, s emiatt esetleg vissza kívánná adni e nacionalista jelképet.

Néhány éve a Népszabadságban hosszas vitacikk-sorozat jelent meg, mely azt kívánta bemutatni, mit jelent az új generációk számára a Magyar Köztársaság. Az írások hangvételére jellemző, hogy az egyik publikációban azt olvashattuk: a Parlamentet romokban látni, a romok között keresgélő állatkákkal szép, kívánatos dolog. Most a Nemzetit értékesíteni kívánó alkotók fölvetik: számukra 2002-ben XX. század kényszerpályái miatt újraértelmezésre vár múltunk, újra kell gondolni nyelvünkhöz, hagyományainkhoz fűződő viszonyunkat. "