Jó, köszi.

Úgy tűnik klasszikussá lettem, akinek lépten nyomon minden félmondatát idézik...

Legkevesebb és LEGTÖBB amit tehetsz, megdicsérni a gyermeked: Dicsérd ha csak a szándéka jó!, ha meg nem tett jót és nem volt ügyes, keresd meg benne! Keresd mosolyában, bújában, bajában segítsd, állj mellé, hogy érezze nincs egyedül, és hogy büszke lehet önmagára.
Ne hidd, hogy majd beképzelt vagy szerénytelen lesz, csak néha dorgáld, és többször szeresd!. Hidd el az ő igazát!. Az ő szemszögében ne kételkedj, láss a szemével, érezz a lelkével! Mert ő a mi jövőnk, ő a mi el nem veszett NEMZETÜNK.
Ha, neki nincs önbecsülése, honnan legyen még nekünk??
Legkevesebb és LEGTÖBB amit felebarátodért tehetsz:, Elismerni, ha tetszik Neked.
Ha jó, és szép amit tesz. Talán, a te szüleid, talán az ő szülei nem tették ezt meg. De te tudod, hogy TE és Ő: a NEMZETÜNK, s ha nincs ÖNBECSÜLÉSÜNK és HITÜNK ,még , könnyen elveszünk!
ariadne

A másik nagy baj, hogy a zsindex meg nyíltán a dobrev-propaganda eszköze lett.

Az a borzasztó, hogy ráadásul szerintem tényleg azt hiszik, hogy igazuk van.

Sajnos nekem a cinizmus adatott ezekben a dolgokban már, agyonhazudott, kiüresített itt a szó - hrabali világ ez, nem a lánglelkűeké. Mármint - s hangsúlyozom - a politikában.
Most béke veled, s ne asszociálj inkább szerintem!

Lehet, hogy a gyerek aznap nyűgös volt, a mosogatás, teregetés estére maradt, ráadásul kivételesen neki kellett mindezt megtennie a felesége helyett, és ezen bedühödvén írta meg a cikket.

Ilyen a apróságból sokszor háborúk tudnak kiindulni...

Komolyra fordítva a szót, szerintem mindez egyszerűen gyurcsányi kormánypropaganda egyik állomása, amivel a magyar családokat akarja támadni és megrövidíteni. Már Dobrev Klára elkezdte ezt, mikor egy női rendezvényen a GYED és a GYES megszüntetését szorgalmazta, mivel szerinte a kisgyerekek számára "túl ingerszegény" az anyjuk által otthon biztosított környezet, és az anyák is csak "unják magukat" a gyerekeik mellett. (Eszem megáll!)

Felháborító, ahogy ilyen szinten beleszólnak a családok életébe, ahelyett, hogy ezeket a döntéseket a családra bíznák!

Amúgy Havas E. önmagában, vagy valamelyik celebbel dumálgatva elszáll, mint a lepkefing a levegőben.

Tehát megint a szokásos kettős mérce:
az enyémhez semmi közöd, de megmondom, nektek mi legyen jó...

Én érteni vélem: ugyanaz az igyekezet hajthatja, mint tótavét vagy korábban a tilosrádiós bagázst. Csereszabatosak, ahogy írtam.

Hello, a hétvégi projektünk jól elszállt hétfő reggelre, nade nem érdekes, ördög vigye.

A kis falumban ahol lakom, itt még valamikor a nyolcvanas években kb. jó 200-220 gyermek született cca. 9:1 magyar:roma aránnyal.

Odáig jutottunk az utóbbi időkben, hogy születik 130 gyerek évente, melynek több, mint a fele cigány. Vajon mi lehet az oka?

Vén diák üdvözlete


Zilahra menjen ez a félig-síró,
Félig-vidor ének.
Vén, kóbor diák küldi könnyek között
Az ősi Schola fő-magisterének.

Az ősi Schola már meg is ifjodott
Gyönyörűn azóta.
Csak minket csókolt öregre az idő,
Távolság, küzdés, eszme, bor és nóta.

Páris rikolt rám, míg e verset szövöm,
Én, régi diákod.
Én jó mesterem, jó görög tanítóm,
Ma is átok még az ős görög átok.

Homérosz s felhős görög tragédiák
Vágnak a szívembe.
Te beszélsz és mi, nebulók, hallgatunk,
Istenem, istenek, mintha csak ma lenne.

Pedig Homérosz kék ege beborult.
Istenek és hősök
Hullnak azóta szivemből szüntelen,
Hogy az élettel küzdök, kergetőzök.

Anér, és andrósz a genitivusa,
Én jó, bölcs tanárom?
Beh elfeledtem görögül s férfiúl,
Már csak a sorsot, a végzetet várom.

Arcomon ma is áldott tekintetét
Szemeidnek érzem.
Mennyit biztattál és az élet-öröm
Nem jön el hozzám, nem jön mégsem, mégsem.

Hogy szép az élet, te mondtad szüntelen
S hogy higgyük: akartad.
S míg játszadoztak rajta bús mosolyok,
Erőt és hitet prédikált az ajkad.

Te bérmáltál meg, kis, vidéki lapod,
Hogy poéta lettem.
Múltak az évek s én, verselő diák,
Öreg mesterem, hozzád-öregedtem.
Te állsz előttem, ha már-már nem birom,
Mint az élet tússza,
Szép, bölcs fejeddel, mely, hogyha akarod,
Vagy nem akarod, meg lesz koszorúzva.

Úgy ér az ünnep: állasz lombtalanul.
Volt egy rózsa-ágad:
Letépte a sors, a cudar és görög.
Ugye hinni kell a mithosz-világnak?

És úgy állok én, mint te: lombtalanul
S még emlékem sincsen.
Másokért élünk, mi mindig csak adunk:
Így rendelte el ezt a Végzet-Isten.

Nem baj: zöldellnek a zilahi hegyek,
Vidám pince-katlan
Egy csöpp örömet, egy kicsi feledést
Ad annak, kihez a sors irgalmatlan.

És mégis-mégis koszorús fejedet,
Ím, most sokan áldják.
És mégis-mégis, ha nem is örömest,
Szép megkísértni az élet talányát.

És mégis-mégis, magam is itt vagyok
Ünnep-kocsit tolni
S én jó mesterem, szeretném a kezed
Áldva-átkozva, sírva megcsókolni.

Szukseg van e tobb gyermekre..Termeszetesen ,csak ilyen szar gazdasagi helyzetben,az nagyon nehez..A lumpen ciganyok szaporodnak,mert Te fizeted a segelyt nekik..Ez egy rohadt magyar vilag!!Az USA-ban a mexikoiak vannak ugy mint a nyulak,potyog a gyermek beloluk,de olyan szegenyek is minmt a templom egere..

Nincs ez így jól.