Gondoltál arra már - legalább egyszer az életedben - hogy ez: "nagyobb piacméretre olcsóbban termelő cégeket lehet működtetni" kiknek "komparatív" előny?

Azoknak-e, akik "működtetik", vagy azoknak-e, akiknek a nyakára telepítik ezeket?

És rémlik-e, hogy valahol olvastad - valaki magyartól - hogy:

"Forgolódnak a tőkés birodalmak,
csattog világot szaggató foguk.
Lágy Ázsiát, borzolt Afrikát falnak
s mint fészket ütik le a kis falut.
Egy nyál a tenger! Termelő zabálás, -
kis, búvó országokra rálehel
a tátott tőke sárga szája. Párás
büdösség-felhő lep bennünket el."

Orbánt is "ők" találták ki. Csakhogy nem gondoltak arra, hogy ő - tehetsége és magyarsága folytán - "önjáró" gondolkodó, magyar államférfi lett.

Sajnos a lakosság még nem "fogta fel"; de hála az Úrnak - és "küldötteinek" (Dr. Morvai Krisztina PC-béklyóktól megfosztott szabad beszédének, és a "szélsőjobb"-nak nevezett nemzetiek aktivitásának), kezdi felfogni.

A legfontosabb feladatok pontok és fontossági sorrend nélkül írom!

Vissza kell állítani az általános megbízhatóságot, vagyis a morált!

Korrupció, maffia módszerek, bűnözés területén határozott fellépés és ellenőrzés szükséges. Több rendőrt az utcákra és több ellenőrt az egész korrupt rendszerbe.

A Magyar Alkotmányt, ha szükséges módosítani azért, hogy a jövőben ne fordulhasson elő, hogy egy totálisan bukott rendszert és annak vezetőit tovább tevékenykedhessenek.
Akik tönkretették és levezették az országot felelősségre kell vonni a törvényes rend segítségével,
többet ne kerülhessenek vissza az államapparátusba semmilyen pozícióba.

Ezek után következik a gyakorlati munka, a magyar gazdaságot (ipar- mezőgazdaság, turizmus, egészségügy stb.) kell megerősíteni és a magyar érdekeket kell előtérbe helyezni.

Ezt teszik itt a svédek is, például a jó minőségű svéd árukat vásárolják az emberek még akkor is, ha egy kicsivel drágább. Meg kell győzni az embereket, hogy ennek van, értelme erre számos remek módszer van kifejlesztve.

Egyelőre be kellene fejezni a privatizációt, vagy legalább is mérsékelni és meg kell találni azt, amiben mi kiválóak vagyunk. Ilyen lehet a ragyogó természetes módszerrel előállított magyar mezőgazdasági termékek, kézműipar, ami páratlan gyességet és szakértelmet követel.

Meg kell oldanunk az energia iparunk hatalmas kihívását a jövő energia hordozóját lehetőleg saját erőből a külföldi tapasztalatokat figyelembe véve. Nagyobb anyagi ráfordítást kell elérnünk a tudományra a fejlesztésre, mert ebben valóban kiválóak vagyunk, ezt önhitség nélkül állit hatom!

Különös figyelmet kell fordítanunk a számítógép, automatizálás, gyógyszeripar és az egészségügyre
mert itt hatalmas összegeket tudunk megtakarítani és találékonyságunkkal új utakat tudnánk megtalálni!

Ennyi tellett tőlem korán reggel!
Még egy a külpolitikával kapcsolatosan, el kell végre dönteni, hogy hová tartozunk, mert az lehetetlen állapot, hogy mi még mindig két helyre kacsingatunk, sokat vesztünk ezzel a
magatartással…szerintem.

Még mindig nincs előrehozott választás, pedig az ország és a magyarok érdeke ezt kívánná!

Egyelőre maradt csak a beszéd számunkra és a cselekedett korlátozott.

Figyelem! Az írás csupán egy fikció. Egész pontosan Gyurcsány Főböszme 2007. augusztus 31-én a nemzetközi sajtóértekezleten elhangzott „fasisztaveszélyt” vizionáló beszédének plagizálása. Ha valaki úgy véli, hogy a múlt és a jelen közötti erőltetett párhuzamkeresés, alaptalan riogatás és közvéleményt tematizáló manipuláció, az érdemi kérdésekről való figyelemelterelés csupán a lenti írás, akkor szükségképpen hasonlóképpen kell vélekednie Gyurcsány hasonló beszédéről.
„Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Bizonyítani kívánom, hogy álláspontom megalapozott, hogy annak pillérei és fundamentumai a valóságra épülnek.

Kérdezhetik, hogy miért tulajdonítok ilyen nagy jelentőséget a megszaporodott szélsőbaloldali jelenségeknek. Két okból, Hölgyeim és Uraim! Először is azért, mert erre tanított bennünket a történelem. Másodszor pedig azért, mert ezek a szélsőbaloldali jelenségek mára nem elszigetelten, hanem egy rendkívül befolyásos parlamenti képviselettel rendelkező, kormányzati pozícióban lévő politikai párt, az MSZP és annak pártelnök-kormányfője hallgatólagos vagy kifejezett támogatása, bátorítása mellett tűnnek fel és mutatnak erősödő tendenciát. Nézzük a részleteket!

Ami a történelmet illeti, a magyarországi kommunistákhoz 1946-49 között a következők fűződnek: először a politikai ellenfelek pártjait presszionálták, hogy zárják ki maguk közül egyes, általuk fasisztának titulált képviselőket, később ezeket a pártokat horthystának bélyegezve és államrend elleni szervezkedéssel megvádolva koncepciós perekkel felszalámizták, lapjaikat fasisztának, klerikálisnak bélyegezve betiltották, fasisztának, antiszemitának, klerikálisnak bélyegzett civil egyesületek százait feloszlatták. A kommunisták politikai ellenfeleiket ilyen módszerekkel a közélet minden területéről fokozatosan kiszorították, a társadalom ellenük irányuló fellépésének szükségességét hangoztatták, amellyel párhuzamosan zajlott a ploretárdiktatúra egyeduralmának kiépítése.
Az internálótáborokba, illetve az 1950-53 között működött recski kényszermunkatáborba elsősorban fasisztának, horthystának bélyegzett többdiplomás, értelmiségi embereket zártak, miután az ÁVH vallatókamráiban kicsikarták belőlük a beismerő vallomást állítólagos „bűnösségük” mellett. Recsken, a világtól elzárva szigorú titokban a szovjet GULAG mintájára megsemmisítő tábor működött, ahol nem a munkavégzés, hanem a munkát végző rabok éheztetése, bántalmazása, megalázása volt az első számú cél. A rabok a kommunista őrök szemében csupán „fasiszta kutyák” voltak, akikkel szemben bármit megtehettek, mert nem kellett velük elszámolniuk a külvilág felé.
1956. október 24-én Apró Antal a forradalmárokat ellenforradalmi banditáknak, rabló, fosztogató fasiszta csőcseléknek bélyegezte, akikkel szemben a kormánynak és a munkásságnak kötelessége fellépni. 1956. november 4-én a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány kiáltványában fogalmazta meg, hogy a „fasiszta népgyilkos bandákkal” szemben minden erővel küzdeni kell.
A forradalom vérbefojtását követő napok tiltakozó megmozdulásaiban, elszigetelt utóvédharcokban emberek százait lőtték le a kivezényelt pufajkások, a 1963-ig tartó megtorlás időszakában ezreket akasztottak fel statáriális eljárásban, és tízezreket börtönöztek be... az indok ugyanaz: fasiszta reakciós ellenforradalmi tevékenység, a kommunista államrend megdöntésének kísérlete. Mintegy kétszázezer magyar menekült Nyugatra. Az itthonmaradt többdiplomás „fasiszta” sorstársak osztályrészéül „a dolgozó nép kegyelméből” a gyári futószalag melletti munka jutott és a rendőri zaklatás kéthetente.
Először csak egyszerű fasisztázással kezdődött, eredményeként a politikai ellenfelek megsemmisítésén keresztül kiépült a ploretárdiktatúra, amely vérbefojtotta az ellene irányuló forradalmat. Ismerős? Mindenki tudja, hogy a következő évtizedekben kisstílű megalkuvásokkal, hazug állami propagandával, besúgóhálózattal és cenzúrával útját állták minden demokratizálási kísérletnek. Ennyit a történelemről.

Ami pedig a szélsőbaloldali, kommunista csoportok, kommunista politikusok, a kommunista ideológia és szemléletmód parlamenti képviselettel rendelkező legnagyobb kormánypárthoz fűződő viszonyait illeti, nézzük a tényeket!
A kommunista Munkáspárt 2002-ben számos településen az országgyűlési, illetve az önkormányzati választásokon az MSZP-vel választási szövetséget kötött, közös jelöltet állított, vagy az MSZP javára lépett vissza, egyúttal szavazóit az MSZP-re való szavazásra hívta fel. Az MSZP egyszer sem mondta akkoriban, hogy nem kér a Munkáspárt támogatásából.
Az MSZP-ben lezajlott gyurcsányista fordulat után a Munkáspártból kiváló Vajnai Attila-féle Magyarországi Munkáspárt 2006 (MMP 2006) - identitászavarról tanúbizonyságot téve - a nyíltan neoliberális gazdaságpolitikát folytató MSZP kiszolgálása mellett tört lándzsát, szembeköpve a „dolgozó nép” érdekképviseletét. A Magyaroszági Munkáspárt 2006 honlapján a kommunizmus-marxizmus tanai, vörös csillag és Che Guevara köszön vissza minden mennyiségben, valamint „fasisztavadászatnak” álcázott partizaninfo honlapjukon - a náci kurucinfohoz hasonló stílusban és módszerekkel - töménytelen mennyiségű jogsértést követnek el aktivistáik az általuk „fasisztának” minősített személyek ellen. Hogy ki az a Che Guevara, arról majd később. Az MSZP egyszer sem mondta, hogy nem kér a vörös csillagból és Che Guevarából, amiért azt egy szélsőséges kommunista párt tűzte zászlajára.
Időközben a Thürmer Gyula vezette Munkáspárt felvette a Magyar Kommunista Munkáspárt nevet, amely érdekes módon nem csapta ki a biztosítékot az elhatárolódás-mániás MSZP-nél, ellenben, ha Magyar Fasiszta Párt néven alakult volna formáció, akkor az egész hazai és külföldi ballib média a fasisztaveszélytől rikoltozott volna hónapokig!

Az MSZP a kommunista állampárt, az MDP-MSZMP jogutódja, amely a mai napig nem határolódott el a kommunista örökségtől. Nem kért bocsánatot sem az '50-es évek terrorjáért, sem '56 vérbefojtásáért, sem a megtorlásokért, sem az elvesztegetett évtizedekért, nem tud elszámolni a pártvagyonnal, nem engedi, hogy az ügynöklisták nyilvánosságra kerüljenek, elszabotálja az egykori kommunista besúgóhálózat embereinek a közéletből való kitiltását. Sőt, épít rájuk. Példa rá az APEH-nek, a rendőrségnek és a titkosszolgálatoknak a politikai ellenfelekkel való leszámolás szolgálatába állítása, vagyis pártökölként való működtetése.

Az MSZP pufajkás exminiszterelnöke, Horn Gyula hithű kommunistaként, karhatalmistaként 1956. november-december hónapjaiban a tömegbe lövetett nem egyszer. Ezt ő úgy fogalmazta meg, hogy „akkoriban a törvényes rendet védte”. Horn Gyulát 2007. júliusában felterjesztette kitüntetésre a magát Nagy Imre örökösének valló, ideológiai zavarban vergődő MSZP, amely kitüntetést viszont megtagadta tőle Sólyom László nagyon helyesen, mivel álláspontja szerint Horn Gyula '56-os szereplése, amelyet a mai napig büszkén felvállal és a harmadik magyar köztársaság szellemisége összeegyeztethetetlen egymással.
Egy másik szocialista, bizonyos Hegyi Gyula EP-képviselő 2006. október 26-án a brit The Guardian lapnak adott interjújában leszögezte, hogy „1956-ban nem forradalom volt, csak felkelés, mert kommunistákat meglincseltek, antiszemita megnyilvánulások voltak és azok a neonácik jelentek meg, akik most is megzavarják a rendet.” A Kádár-rezsim évtizedekig hangoztatott hazugságai, történelemhamisításai köszöntek vissza Hegyi Gyula szájából, természetesen elhatárolódás ez esetben sem volt az MSZP részéről.

Gyurcsány Ferenc rohamléptekben csempészi vissza a kommunista történelemszemléletet és a pártállami nemzetközi kapcsolatokat is. Gyurcsány évtizedek történelmi hazugságát restaurálja, amikor április 4-ét ismét felszabadulásnak titulálja, kimegy Putyinhoz és megköszöni neki, amiért a „szovjetek felszabadítottak minket”! Ezzel százezrek, sőt milliók érzékenységét sérti. Az MSZP ezeknek az embereknek az érzékenyégére természetesen nincs és nem is lesz tekintettel.
Gyurcsány a Nyugat helyett ismét Keletre helyezi a külpolitikai kapcsolatok súlypontját, mint az elvtársi időkben. Putyinnál tett gyakori látogatásai során alkalma nyílik az „orosz demokrácia” hazai importjára is, s hogy ez mit is jelent, azt megtapasztalhattuk 2006. október 23-án. A kommunista rendszerben is a moszkvai mintát másolták.

Gyurcsány Ferenc sportminiszterként több szocialista országgyűlési képviselővel együtt még 2004. április 15-én aláírta azt a nyilatkozatot, amelyben a vörös csillag betiltásának eltörlését, szabad használatát követelik. Mára már közismert tény, hogy a vörös csillag szimbolizálta kommunista világrendszerben 1917-től, a szovjet forradalomtól kezdve osztály és etnikai alapon legkevesebb 100 millió embert kínoztak, dolgoztattak, éheztettek halálra, vagy egész egyszerűen csak főbe lőttek, mint egy kutyát, és egyes kommunista diktatúrákban (mint Észak-Korea, Zimbabwe, Mianmar) a mai napig szedi áldozatait ezerszámra. A vörös csillag magyarok százezreiben, sőt millióiban nem a munkásságnak a kapitalista világrendszer elnyomása elleni nemzetközi küzdelmeit jelenti, hanem az 1919-es Tanácsköztársaság vörös terrorját, a lenin fiúk kegyetlenkedéseit, a szovjet Vörös Hadsereg és kommunista partizánok által elkövezett magyar anyák és lányok százezreinek meggyalázását, a fegyverüket letett magyar férfiak felkoncolását, a szerb partizánok délvidéki etnikai tisztogatásainak többtízezer magyar áldozatát, a GULAG poklaiból soha vissza nem tért kényszermunkára hurcoltak százezreit, Recsket és Hortobágyot, internálótáborokat, B-listázást, koncepciós eljárások tömegét, padláslesöprést, erőszakos kolhozosítást, vagyonelkobzást, kitelepítést, emigrálást, rendőrállami zaklatásokat, besúgásokat, másodrendű állampolgárságot, cenzúrázott sajtót és kultúrát, röviden véres vagy felpuhított diktatúrát. Természetesen elhatárolódás nem volt a magát demokratának mondó MSZP részéről, amiért Gyurcsány sportminiszter és szocialista országgyűlési képviselők az önkényuralmi jelképnek minősülő vörös csillag szabad használatáért kardoskodtak.

Az MSZP évek óta az argentin származású, kubai kommunista forradalmár, a szadista kéjgyilkos Che Guevara kultuszát ápolja. Káli Sándor, Miskolc szocialista polgármestere 2005. május 1-én Che Guevara-s pólóban modja el a majálisi beszédet, és ezzel szimbolikus közösséget vállal az ország 3. legnagyobb városának polgármestere egy „hatékony, hidegvérű gyilkológéppel” (fordított esetben ilyenkor következne az elhatárolódás agresszív követelése - a szerk.). Az Eszmélet című folyóirat Álom az eszme? Che Guevara és Salvador Allende élete címmel nemzetközi történelemversenyt hirdet (beteges ideológiájukkal megfertőzik tehát a felnövekvő generációkat is - a szerk.). Az MSZP ifjúsági szervezete, a FIB (Fiatal Bolsevikok) rendezvényein évek óta Che Guevarat állítja példaképül a következő generációknak. A FIB a kommunista kéjgyilkost azzal mentegeti, hogy arcképe nem szimbolizál mást, minthogy viselői nem fogadják el a társadalmi, politikai, gazdasági struktúra igazságtalanságait (mondja ezt a tömeges szegénységet radikális áremelésekkel kitermelő, reálbércsökkentő, a középosztályt adópréssel ellehetetlenítő, multik gyarmatosítását megtámogató „baloldal”. Mi ez, ha nem identitászavar? Ha élne Che Guvera, az MSZP népsanyargatásait kiszolgáló, Che eszmeiségét meggyalázó egész FIB-et legyilkolná, amiért azok arcképével díszített pólókban flangálnak le-alá. - a szerk.). Leszögezik, hogy nem mentik fel a forradalmárt a gyilkosságok és az erőszak miatt, lehet vitatni és bírálni Guevara eszközeit, a céljait viszont nem. (Ennyi erővel az újvidéki razzia is menthető, mert a magyar honvédekre háztetőkről és szénakazlakból lövöldöző partizánok likvidálásával, és az őket rejtegető szerb lakosság megfélemlítésével a rend biztosítása volt a célja! - a szerk.) Gyurcsány Ferenc 2007. februárjában részt vesz a FIB Che-Feszt rendezvényén, amely a teljes ellenzék és a koalíciós partner SZDSZ heves tiltakozását váltja ki, valamint felszólítják az FIB-et, hogy hagyjanak fel Che Guevara istenítésével. Természetesen süket fülekre talált a felhívás. Aki eddig nem tudta volna, most ideje szembesülnie, hogy elhatárolódást követelni az MSZP kizárólagos joga.
S hogy miért is kellene elhatárolódnia egy magát demokratikusnak mondó pártnak Ernesto Che Guevara szellemiségétől? A balliberális hetilap (sic!), a Hetek 2005. augusztus 5-én Alvaro Vargas Llosa perui publicista és Latin-Amerika-szakértő a Gyilkológép című tanulmánya nyomán a következőket írja róla:
„Nyíltan beszélt kegyetlenkedéseiről és erőszakos nézeteiről. Ahogy egyszer, már nagyon fiatalon kijelentette: "Forradalom egy lövés nélkül? Nem vagy normális." Szenvedélyesen izgatta saját halála, de még inkább a másoké. 1967-ben így összegezte nézeteit az "igazságosság" gyilkos eszméjéről: "A gyűlölet nélkülözhetetlen eleme a harcnak. Az ellenség könyörtelen gyűlölete teszi lehetővé, hogy túllépjünk természetes korlátainkon, és hatékony, hidegvérű gyilkológéppé váljunk." Anyjához 1954-ben írt levelében azt írja, hogy "Nagyszerű szórakozás ez a bombákkal, beszédekkel és más őrületekkel, mert megtöri az unalmat, melyben élek". Dicsőítette a kivégzéseket, úgy vélte, ez kell a biztos kezű kormányzáshoz. Így nem csoda, hogy amikor a győztes lázadók bevonultak Havannába, Guevara nemcsak parancsot adott a kivégzésekre, hanem személyesen is részt vett jó párban. Naplójában megemlíti, hogy 1957-ben lelőtte Eutimio Guerrat. A "lánglelkű hős" szavaival: "Véget vetettem a problémának egy 32-es kaliberű pisztollyal, amelyet a feje megfelelő részéhez szorítottam." Máskor elég volt egy feltételezés, vagy egyszerűen csak pedagógiai célból is rendelt el vagy hajtott végre kivégzést.
Che Guevara forradalmi túlkapásai nem véletlenek vagy eltévelyedések. "Ha kételyed van, öld meg" - szólt az egyértelmű guevarai üzenet. Két kutató alaposan utánanézett, kit terhel a felelősség a forradalom után történt politikai gyilkosságokért, és ők is Che Guevarához jutottak. Nagy valószínűséggel ő rendelte el a Santa Clara-i, több ezer kivégzést is.
De a "hidegvérű gyilkológép" igazi ideje csak a Batista-rezsim összeomlása után jött el. Fidel Castro a cabanai erődítmény-börtönbe rendelte Che Guevarát, aki hozzá is látott a kivégzések megszervezéséhez és lebonyolításához, a forradalom egyik legsötétebb időszakát zúdítva a szerencsétlen kubaiakra. Mint azt José Vilasuso jogászprofesszor - az ítélkezések egykori résztvevője - elmondta, Che utasítása szerint azzal a meggyőződéssel kellett bíráskodniuk, hogy az ott lévők mind gyilkosok, és a forradalom folytatásához engesztelhetetleneknek kell lenniük. A cabanai kivégzések hétfőtől péntekig folytak éjszakánként. Csak az ott meggyilkoltak száma több százra tehető.
Guevara erőszakos természete ráadásul képmutatással is párosult: nem sokkal azután, hogy elfoglalták az Espiritu Santo nevű várost, drákói szabályokat, forradalmi terrort próbált bevezetni, szabályozva a férfiak és a nők viszonyát, az alkoholhasználatot vagy a szerencsejátékot. Ragadozó természetéről az egykori egyiptomi diktátor, Nasszer is megemlékezik, aki szerint Che véleménye az volt, hogy minél többen hagyják el a forradalomban megváltozott országot, annál jobb.
A lázadó ráadásul megszállottja lett a kontrollált rendőrállam eszméjének. A titkosrendőrség és a karhatalmi erők kiépítésében nagy segítségére volt a spanyol polgárháború veteránja, későbbi barátja, Angel Ciutah, aki a Cseka (a szovjet titkosrendőrség) felépítését és működését vette alapul. A diktatúra megszilárdulásához sajnálatos módon hozzájárult a kubai emigránsok amerikaiak által támogatott, 1961. áprilisi, disznó-öbölbeli sikertelen partraszállási kísérlete.
A rendszer hamarosan elkezdte szisztematikusan üldözni vélt ellenségeit, az "ellenforradalmistákat". Először munkatáborokat állítottak föl, az elsőt mindjárt 1960-ban - Che Guevara célszerűbbnek látta ugyanis munkatáborban dolgoztatni az embereket, mint a börtönbe küldeni őket. Ez az első munkatábor volt a gyűjtőhelye az összes másként gondolkodónak. A koncentrációs táborokba először a politikailag gyanús elemeket zárták, majd a hatvanas évek közepétől a homoszexuálisokat, a katolikus papokat, a Jehova tanúit és az aidseseket is. A Time magazin 1960. augusztusi számában úgy mutatta be a kubai változásokat, amelyben "Che Guevara az agy, Raul Castro az ököl, Fidel Castro pedig a szív". Che az évek során egyre inkább belebolondult a Szovjetunió ideológiájába: elkezdett oroszul tanulni, jó kapcsolatokat ápolt több szovjet potentáttal is, de Vargas Llosa hozzáteszi, hogy mindezzel együtt a legnagyobb hatást Észak-Korea gyakorolta rá. Úgy tűnik, a hidegháború legkritikusabb pár napját is Guevara számlájára írhatjuk, ő szorgalmazta ugyanis a rakéták Kubába telepítését. Ahogy évekkel később mondta: "Ha a rakéták maradtak volna, felhasználtuk volna az Egyesült Államok ellen, megcélozva annak szívét, beleértve New Yorkot." Később a kérlelhetetlen forradalmár egyre nagyobb gondot kezdett jelenteni. Úgy érezte ugyanis, hogy a szovjetek túl puhák, nem olyanok, mint Mao Kínája; amiatt is panaszkodott, hogy a kommunista blokkból nem kap fegyvereket. 1965-ben azután egy konferencián, ahol is lekapitalistázta a szovjeteket, véglegesen szakított velük, és saját útját kezdte járni, akár az albán diktátor, Enver Hodzsa.
Che Guevara nemcsak emberek kivégzésében vett részt, de Kuba tönkretételében is. A karibi ország a forradalom előtt a négy legfejlettebb közép- és dél-amerikai ország egyike volt, bár kétségtelenül korrupt diktatúra alatt élt. Miután Che Guevara lett a Nemzeti Bank és az iparért, valamint a mezőgazdaság fejlesztéséért felelős minisztérium vezetője, kő kövön nem maradt az országban. A legalapvetőbb közgazdasági szabályokat sem ismerte; azt ígérte egy konferencián, hogy az 1980-as évekre Kuba lakosainak nagyobb jövedelmük lesz, mint az amerikaiaknak. Az iparosodást erőltette, de végül Kuba a kommunista blokk cukortermelője lett, és az ország mesterséges fenntartása érdekében a Szovjetunió három évtized alatt közel 100 milliárd dollárnyi támogatást nyújtott a karibiaknak.
Vargas Llosa szerint annyi bizonyos, hogy nagy tehetséggel képezett ki olyan terroristákat és későbbi diktátorokat, mint például a kongói Pierre Mulele. Che Guevara a permanens forradalom trockiji ideológiájától űzve Bolívia őserdejébe helyezte gerilla-hadviselése fő területét. Bolíviai végső veresége is abból következett, hogy teljesen félreértette az ottani rendszer működését, összeveszett az ottani kommunistákkal, elszigetelődött a valóságtól. A szakértők szerint a gerilla-hadviselésről szóló könyve is a valóságtól elrugaszkodott tényekből építkezett - a forradalomnak ugyanis nem lehetséges az exportja, és nem lehet minden csatatér egy új Vietnam. Guevara ugyanis a kommunista világforradalmat akarta kirobbantani minél több országban mondván: egy, két, három, sok, ezer Vietnam a cél.
Llosa, miközben terjedelmes, éles hangvételű tanulmányban tárja a világ elé a parancsnok nimbuszát megcáfoló tények, kutatások sokaságát, nem titkolja mély felháborodását. Ebből a mindenkivel hadban álló, több országot felforgatni kívánó terroristából vált világszerte egy olyan bálványozott hős, akinek viselt dolgairól vajmi keveset tudunk - még a szellemi divatokat követő értelmiség nagy része sem.”
Úgy vélem ennyi ok bőven elég az elhatárolódásra, amely az MSZP részéről szintén nem történt meg, sőt a FIB a példaképéül választotta.

Nincs tehát egyetlenegy vezetője sem az MSZP-nek, aki világos értékelését, elemzését adná a történéseknek, és levonná ebből a következtetéseket, amely csak egy lehet, okulva a történelemből: a „fasisztákkal” riogató szélsőbaloldalt nem integráljuk, hanem attól távol tartjuk magunkat, attól elhatárolódunk, azzal semmi kapcsolatot nem ápolunk. Azzal nem együttműködünk, hanem azzal küzdünk.
Kérem szépen, itt kommunisták gyülekeznek. Valakik pedig úgy gondolják, hogy ebben az ügyben nem kell világosan beszélni. Én nem így gondolom. Nevezzük nevén a dolgot: kommunisták gyülekeznek. Nem a kertek alatt, hanem a miniszterelnök háta mögött, az MSZP-be integráltan. Ez két különböző dolog.
Világosan kiolvasható tehát, hogy a permanens fasisztázás mögött a figyelemelterelés, a politikai ellenfél lejáratása, felszalámizása és félreállítása, továbbá a kommunista csoportokkal való kapcsolattartás és a kommunista ideológia szalonképessé tétele, a Kádár-rezsim szellemiségének restaurációja húzódik meg.
Az MSZP gyakorlatával az a baj, hogy legitimálják a kommunizmust ebben az országban. Nem értik meg a 1946-49 közötti és az '56-os események példáját, nem értik meg a ma kétségbeesett százezrek hangját. A kommunizmussal nem együttműködni, azt nem bátorítani, azt nem takargatni kell. Azt nem integráljuk, azt nem magyarázzuk. Azzal küzdünk. Attól távol tartjuk magunkat. Azt legyőzzük, és megóvjuk tőle a nemzetet. És nem beszélünk itt politikáról, egészségügyről, mert nem kommunizmus vagy egészségügy, kommunizmus vagy oktatás, kommunizmus vagy közlekedés. A kommunizmus, az kommunizmus. Akkor is, ha van dolgunk egészségügyben, oktatásban vagy bármi másban. Mentegetni pedig akkor sem lehet, ha akár egészségügyben, akár adóban, akár másban nem értünk egyet. Mert ez utóbbiak a demokratikus berendezkedés normál vitáinak tárgyai közé tartoznak. Az előbbi, a kommunizmus pedig egyetlenegyre való: hogy megverjük, hogy leküzdjük. És ez nem ijesztgetés a kommunizmussal, mert a korábbiakban azt bizonyítottam, hogy itt van. És meg fogunk vele küzdeni, mert mi vagyunk többségben.

(2009. 05. 19.)

EGY KOMMUNISTA NAPLÓJA
(KIVONAT)

1945

Földhözragadt munkás(proli)-paraszt szülők ivadéka vagyok. Már az óvodában is a fejlett szocialista társadalom homokvárának alapját építgettem. Mérhetetlenül utáltam a spenótot, az imperialistákat és Marx által is elmarasztalt: mocskos tőkét.

Ma már sajnálom, hogy cserkész voltam, majd leventeként segítettem az átkos horthysta rendszert, de a Nyilaskeresztes Párt tagjaként eredményesen bomlasztottam a hungarista mozgalmat.

Elsajátítottam a lakatos szakmát, bár munkát nem vállaltam, mert nem voltam hajlandó dolgozni a kizsákmányoló osztálynak.

„Felszabadulásunkat” követően azonnal beléptem a Magyar Kommunista Pártba, RÁKOSI MÁTYÁST tartom a legnagyobb magyarnak, de nálánál is jobban szeretem SZTÁLIN elvtársat, a világ dolgozóinak lángeszű vezérét.

1948

Megnyugvással tölt el a kitelepítések és az államosítás beindítása, valamint a klerikális reakcióval és kulákokkal szembeni határozott (erélyes) fellépés hatékony megszervezése. Büszke vagyok arra, hogy június 12-től kezdve tagja lehetek a Szociáldemokrata Párt és a Magyar Kommunista Párt egyesülésének következtében létrejött Magyar Dolgozók Pártjának (MDP).

1949

A proletárdiktatúra bevezetésének, Rákosi elvtárs éberségének, KÁDÁR JÁNOS, Farkas Mihály, Péter Gábor, elvtársak közreműködésének köszönhető, hogy leleplezték RAJK LÁSZLÓ és bandája államellenes tevékenységét (június 19-én). Az MDP, a kormány és a bűnüldöző szervek hatékony munkáját fémjelzi, hogy Rajk és társai már október 15-én elnyerték méltó büntetésüket.

1951

Kitörő örömmel fogadtam, hogy Kádár János is megkapta azt, amit megérdemelt: május 14-én letartóztatták! Nem tudott túljárni RÁKOSI elvtárs eszén, még az sem mentette meg, hogy Rajk barátját a hóhér kezére juttatta!

1953

Eljött a világ vége! Eltávozott köreinkből SZTÁLIN elvtárs, a tudós, hadvezér, politikus, nyelvész, közgazdász, forradalmár, az emberiség védszentje, a béke legfőbb őre, békeharcosunk, napsugarunk, oxigénünk, kenyerünk és vodkánk. Sírjunk, zokogjunk, szomorkodjunk, gyászoljunk, keseregjünk, búslakodjunk és emlékezzünk! RÁ! ŐRÁ! A HALHATATLAN HALOTTRA! AZ ÚJ MÚMIÁRA! LENIN TÁRSBÉRLŐJÉRE!

1956

(október)

SZTÁLIN és Rákosi elvtárs letértek a lenini útról, a személyi kultusz posványába süllyedtek, amelyet határozottan elítélek és harcolok ellene. Éljen NAGY IMRE, a forradalom miniszterelnöke, aki menesztette a sztálinista-rákosista önkény főkolomposait, és Kádár, Münnich, valamint Apró, Marosán, Biszku, Révész elvtársakkal együtt kivívta hazánk függetlenségét. A Nemzetőrség sorait erősítve küzdök a rend helyreállításáért, a szovjet csapatok teljes kivonásáért.

1956

(november)

Mint az MSZMP és a pufajkások tagja, részt veszek az ellenforradalmi elemek felkutatásában és likvidálásukban. Éljen a baráti segítséget nyújtó Szovjetunió, a bölcs és szeretett HRUSCSOV elvtárs, éljen KÁDÁR JÁNOS, aki kivezette népünket a káoszból és megakadályozta a kapitalizmus restaurálását.

1962

Megnyugvással tölt el, hogy NAGY IMRÉT és társait felakasztották, mert vissza akarták forgatni a történelem kerekét, ki akartak lépni a Varsói Szerződésből, felléptek a HRUSCSOV elvtárs vezette dicsőséges Szovjetunió ellen, és kiszolgáltatták volna Magyarországot az agresszív NATO-nak.

1964

Éljen sokáig szeretett BREZSNYEV elvtárs, a Szovjetunió ötszörös hőse, a „Kisföld” egykori rettenthetetlen harcosa, aki leváltotta azt a pojáca Hruscsovot, aki még Sztálin elvtársat is kritizálta és kipateroltatta szeretett Lenin elvtársa mellől a LENIN-SZTÁLIN mauzóleum szentélyéből. Éljen KÁDÁR elvtárs, a Szovjetunió hőse, Lenin-díjas vezérünk, akinek a vezetésével megkezdtük a fejlett szocialista társadalom alapjainak lerakását.

1982

Brezsnyev elvtárs is búcsút mondott nekünk. Kivel fog ezután csókolózni Kádár elvtárs? Gyászoljunk és (egyben) köszöntsük ANDROPOV elvtársat, a Szovjetunió új vezetőjét, aki már 1956-ban is „segítette” hazánkat az ellenforradalom felszámolásában, és az is közismert, hogy ő szöktette ki KÁDÁR és Apró elvtársakat a Nagy Imre vezette ellenforradalmárok karmaiból. Mint a KGB vezető beosztású tagja, oroszlánrészt játszott Maléter (és társai) letartóztatásában is.

1984

Miközben egyik szemem sír Andropov halála miatt, a másik viszont nevet, mert CSERNYENKO elvtárs személyében egy igaz barátra leltünk a hatalmas Szovjetunió első számú vezetőjévé kinevezett politikus személyében. Kádár elvtárs az elsők között köszöntötte kinevezése alkalmából Csernyenkot, mi is vörösre tapsoltuk a tenyerünket a mai rendkívüli taggyűlésen.

1985

Csernyenko elvtárs megtért a Kreml falához Sztálin, Brezsnyev, Andropov és társai mellé! Könnyes szemmel búcsúzunk tőle, éltetvén GROMIKOT, aki már a sztálini időkben is kimutatta, hogy a bolsevizmus a legszentebb számára, és új pozíciójában is sokat fog tenni az elmélet és a gyakorlat összhangjának megteremtéséért. KÁDÁR elvtárs nem is késlekedett az üdvözlő távirat feladásával, kifejezvén töretlen hűséget a Szovjetunió iránt.

1988

Miután Gromiko is eltávozott köreinkből, GORBACSOV vette át elődei stafétabotját, és nekilátott a régen várt, naponta megígért reformok megvalósításához. Szívből köszöntöm GORBACSOV elvtársat, taggyűlésünkön is nagy volt a lelkesedés, és a tapsikolás, mint a bizalom kimutatásának legfrappánsabb kinyilvánításai.

1989

Minden erőmmel támogatom GRÓSZ KÁROLY elvtársat, aki az elhülyült Kádár helyére lépett és kivezeti pártunk, valamint országunk megroggyant szekerét az erkölcsi és gazdasági kátyúból.

1990

Minden tiszteletem HORN GYULA elvtársé, aki a szociáldemokratává vált MSZMP utódpártjának, az MSZP-nek az élére állt, és már az ellenforradalom alatt – (pufajkásként is) megmutatta, hogy „legény a talpán”, tehát képes győzelemre vinni a szocializmus és internacionalizmus zászlaját kicsiny hazánkban.

1994

Felzárkóztam KOVÁCS LÁSZLÓ elvtárs mögé, hogy elejét vegyük a kapitalizmus burkolt visszaállításának, megvalósítsuk a hiteles baloldal által képviselt szocialista társadalmi rendet hazánkban.

2002

Nem képezheti vita tárgyát, hogy MEDGYESSY PÉTER vezetésével győzelemre visszük a piacgazdaságot hazánkban, megbízható szövetségesei leszünk a NATO-nak, az EU-nak, és 2006-ban - végre – (mint a boldog Kádári-érában) ismét 3,60-ba fog kerülni egy kiló kenyér, természetesen Euróban -ban számolva…

2004

Itt az ideje, hogy GYURCSÁNY FERENC-et támogassa az egész ország, hiszen Medgyessy csak „rongyos” néhány százmillió gazdája, viszont GYURCSÁNY (zsenge kora ellenére) a milliárdosok kasztjába tartozik, tehát ért a tőke halmozásához.

Az Euró bevezetésével még gondok vannak, László Csaba 2007-re ígérte, Draskovics Tibor, Veres János és GYURCSÁNY Ferenc 2008-ra, hagyni kell őket, hiszen felelős politikusok és vagyonuk gyarapodása is arra utal, hogy értik a dolgukat.

2006

Éljen GYURCSÁNY Feri és Kóka Jani, a dübörgő gazdaság kiagyalói, valamint a ”lassan beszélő” Lendvai Ildike, Aczél elvtárs egykori jobbkeze, akik némi (kegyes) csalással,- de megnyerték számunkra a választásokat! A fanyalgók pedig, gondoljanak híres bűvészünkre, Rodolfóra, aki szintén csalással verekedte be magát a legnagyobb bűvészek közé, bár GYURCSÁNY mellett kisinas sem lehetne!

GYURCSÁNY bátorságát fémjelzi a meghitt öszödi elvtársi körben felvázolt mondókája, miszerint: éveken át nem dolgoztak semmit, de hazudtak szüntelen,- reggel, este és éjjel! Köztudott, hogy Lenin elvtárs is sokat hazudott, és azt is megállapította, hogy csak az nem hibázik, aki semmit sem „csinál”! Egyértelmű tehát, hogy a mi Ferink és csapattársai sem hibázhattak, ha nem dolgoztak! Akkor meg mit kifogásol az ellenzék?

Helyes volt az is, hogy szétverték a GYURCSÁNY és kormánya ellen tüntetőket, több vízágyú, több vipera, több lovas rendőr , több könnygázpatron és több véreb kellett volna a tömegek ellen, érezzék a „proli-milliárdosok erejét! Ha Demszky helyében lettem volna, akkor öt kitüntetést tűztem volna Gergényi főrendőr lajbijára.

2009

Éppen ideje, hogy bevezessék az új vagyonadót, hadd pukkadozzanak az EU tagállamai, hiszen eddig is toronymagasan az élen álltunk az adónemek sokfélesége és a kivetett adók nagyságrendje területén, soha nem fognak bennünket megelőzni!

Ennek a feladatnak az elvégzéséhez kellett BAJNAI GORDON, aki végre megszabadított minket a félnótás Gyurcsánytól! Ő már a libatenyésztés területén is bizonyított, most is jó tanácsokat ad azoknak, akik nem képesek a meglévő lakásuk után adózni: költözzenek kisebb lakásba vagy sátorba. A sátrak mobil eszközöknek számítanak (adómentesek), tehát nem tartoznak az ingatlanok kategóriájába, és honfoglaló elődeink is ilyenekben...

2. Gyurcsányt Orbán ellenében találták ki és futtatták fel, mert felismerték Orbán tehetségét és egyedülálló képességeit-- s tartottak attól, hogy ha megint győz, lemaradnak a koncról.

3. Nem maradtak le, az országot kirabolták, a népét félrevezették, csoportjait a gyilkosságig egymás ellen uszították. Ezt nevezték "baloldali politikának".

4. Szerencsére a lakosság, ha lassan is, felfogta, mi folyik körülötte (bár nem elég mélyen, mert mégiscsak kaptak 17%-ot olyan bűnözők, akik felelősek a rombolásért). Ezzel v. sz. a szociknak végük, innen nem lehet újrakezdeni.

5. A liberális, képviseleten alapuló, pártok versenyzésében formált parlamenti demokrácia NEM alkalmas megakadályozni a demokráciával való TARTALMI visszaélés legelvetemültebb formáit. ALKALMAS VISZONT REJTETT ÖNKÉNYURALOM FENNTARTÁSÁRA.

6. A Gyurcsány-féle önkényuralom, mely brutalitásában közeleb volt 57 Kádárjához, mint 88-hoz, A NYUGATTÓL KAPOTT TÁMOGATÁST. A nyugati demokráciák vezetői elnézték, sőt segítették ennek az őrültnek a tevékenységét az utolsó pillanatig. Amikor 2006. október 23. után Orbán elment Merkelhez, az csak széttárta a karját és olyasmit mondott: mi nem avatkozhatunk bele ebbe az ügybe.

7. A Nyugatnak, az EU-nak ugyanuy érdeke egy széthulló, elpusztuló Magyarország, mint a Gyurcsány-klánnak. Innen sem remélhetünk lényeges segítséget, mert az európai szocialisták ugyanolyan korrupt, felelőtlen, embertelen banda, mint a Gyurcsány-klán.

8. Magyarországon, ha fenn akar maradni, minden erejét összeszedve ki kell irtania maga közül ennek a klánnak a befolyását. A gazdaságból, a politikából, a kultúrából. Olyan barmok, mint TGM, Lengyel L., vagy (tegnap) Parti Nagy Lajos (nol.hu) a Gyurcsány-klán kitartottjai voltak: ezeket a személyeket mindenhonnan ki kell szorítani, el kell lehetetleníteni, szalonképtelenné kell tenni.

9. Az alapokról kell felépíteni az országot: a mezőgazdaságtól és a könnyűipartól kezdve lépésenként. Más út nincs.

10. A Gyurcsány-Orbán párharc megmutatta, hogy nincs parlamenti demokrácia erős, vezető személyiség nélkül. Ez egyben világtrend is: szükség van az erős morális vezetőkre, akik erkölcsi tartalmat tudnak adni a demokratikus formáknak (mellyel könnyű visszaélni).