MNO
A Szabadság Kis Köre elnevezésű szervezet az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata évfordulóján jelentést adott ki „az alapvető jogok ismételt megsértéséről Magyarországon a 2002. évi kormányváltozás után” címmel. Felsorolásukban szerepel többek között az Erzsébet-hídi tüntetés elleni fellépés, a gyülekezési jog korlátozására tett kísérlet, s a miniszterelnök ellen tüntető személyek megfélemlítése.

2002. július 4., Erzsébet-híd
Fotó: Pörneczi Bálint

JELENTÉS
Az alapvető jogok ismtéelt megsérétéséről Magyarországon a 2002. évi kormányváltozás után

Az 1990-es politikai rendszerváltozás során a szabadságukat visszanyerő nemzetek – köztük Hazánk – igen gyorsan átültették jogrendszerükbe mindazokat az ismérveket, amelyek az emberi jogokat, szabadságot tisztelő európai államra jellemzőek. Az elmúlt időszakban azonban kiderült: a jogi és intézményi eszközök nem elegendőek az emberi méltóságban gyökerező jogok mindenkit egyformán megillető garantálására. Újra és újra megtapasztaljuk, hogy mind a rendszerváltozás előtt “szocializálódott” korábbi hatalmasok és végrehajtók, mind az alattvalók között szép számmal akadnak, akikben tovább él az emberi méltóságot, szabadságot önkényesen kezelő szemlélet, az erre épülő rossz reflexek, riasztó gyakorlat vagy éppen tétlenség.

Széles körben az a vélekedés alakult ki, hogy az utolsó parlamenti választások után jelentősen romlott a helyzet, és az alapvető politikai és polgári jogok megsértésének számos esetéről értesültünk. Több olyan eset került nyilvánosság elé, ami a szabadságszerető emberekben visszatetszést és nyugtalanságot keltett. Választási visszaélésekről, tüntetésen résztvevőkkel szembeni brutalitásról, közéleti szereplőket és köztisztviselőket ért alantas fenyegetőzésről, megfélemlítési kísérletekről, a hatóság elemi normákat sem tisztelő, megalázó intézkedéseiről egyaránt szóltak a híradások. Okkal feltételezhető, hogy az eseteknek csupán egy része vált közismertté.

A mai napig sem a kormány, sem a magukat függetlennek nevező, korábban alakult jogvédő civil szervezetek nem foglaltak nyilvánosan állást a történtekkel kapcsolatban. Mások mellett “A Szövetség a Nemzetért Polgári Kör” számos esetre már több ízben felhívta az igazságügy-miniszter figyelmét is. Eredménytelenül. Ugyanakkor a szabad személyek alapvető polgári és politikai jogainak tiszteletben tartása, szükség esetén védelme mindenki számára alapvető kötelezettség.

A hozzánk eljutó jelzések, az érintettek és a tanúk elmondása, valamint a tömegtájékoztatásban megjelent információk alapján számos esetben komolyan felmerül, hogy a magyarországi kormányszervek, hatóságok, közintézmények nevében eljárók fellépése nincs összhangban a Magyar Köztársaság Alkotmányában, továbbá az ENSZ, az Európa Tanács és az Európai Unió alapvető dokumentumaiban foglalt emberi, polgári illetve politikai jogokat biztosító rendelkezésekkel.

Esetek
Az alábbiakban röviden bemutatunk néhány olyan esetet, ahol felmerül az alapvető polgári jogok, illetve az emberi méltóság és az emberi jogok megsértésének alapos gyanúja.

A 2002. július 4-i be nem jelentett tüntetésen résztvevők elleni brutális fellépés
E nap reggelén kezdetben néhány száz ember gyűlt össze tiltakozni az országgyűlési választások szavazólapjainak megsemmisítése ellen. A demonstrációt előzetesen nem jelentették be, holott a törvény előírja. A hatóságok e tekintetben kettős mércét alkalmaztak, hiszen az 1990 év őszén, a baloldal által is támogatott taxisblokáddal kapcsolatosan emlegetett “polgári engedetlenségről” ezúttal látványosan megfeledkeztek. Míg 1990-ben az egész ország közlekedése megbénult az útkereszteződések és a hidak lezárása folytán, 2002-ben csupán az Erzsébet-hidat vették blokád alá a választási tisztátalanságok ellen tiltakozók. A hatalom a több órás tanácstalanság után véres eszközökkel verte szét az akciót, amely eljárást a nap további részében, a Kossuth téren, majd a Rákóczi úton is folytatta. A későbbi hatósági eljárások nem tudták igazolni a brutális fellépés elkerülhetetlenségét. Megemlítendő, hogy a rendszerváltozás óta a rendőrség másodszor lépett fel erőszakot alkalmazva politikai tüntetők ellen – mindkét esetben a szocialista-liberális koalíció adta a belügyminisztert.

Munkájukat végző újságírók akadályozása
A rendőri fellépés során nem tettek különbséget civil tüntetők és hivatásukat gyakorló újságírók között. Annak ellenére bántalmaztak fizikailag munkájukat végző újságírókat, hogy azok igazolványukat felmutatták. A bántalmazás “egyetemes” voltát mutatja, hogy jobb- és baloldali orgánumok munkatársai egyaránt a hatósági brutalitás áldozataivá váltak.

Az országos rendőrfőkapitány kezdeményezése a gyülekezési jog korlátozására
Az említett július 4-iki demonstrációt követően az országos rendőrfőkapitány azt javasolta a kormánynak, illetve az Országgyűlésnek, hogy növeljék meg az állampolgári kezdeményezésű közterület-foglalással járó rendezvények előzetes bejelentési határidejét a jelenleg érvényes 48 óráról 8 napra. A demokráciában példátlanul hosszú határidő lehetetlenné tenné, hogy aktuálpolitikai döntések iránti nemtetszésüket a polgárok az Alkotmányban biztosított gyülekezési joggal időben kifejezzék. Ugyancsak figyelmet érdemel, hogy a rendőrfőkapitány az alkotmány szellemével ellentétes javaslatát egy be nem jelentett demonstrációt követően tette meg, holott a határidő a bejelentett demonstrációkra vonatkozik.

A nemzeti ünnep kormánytól független megünneplésének akadályozása
A közelgő nemzeti ünnep alkalmából egy országos, több ezer tagszervezettel rendelkező politikai mozgalom (történetesen éppen “A Szövetség a Nemzetért Polgári Kör” a törvénynek megfelelően fővárosi területfoglalási engedélyért fordult az illetékes rendőrhatósághoz. Hasonló beadvánnyal élt egy Parlamenten kívüli ellenzéki párt is. Ezt követően jelezte a hatóságnak a Miniszterelnöki Hivatal Kormányzati Kommunikációs Központja (MEHKKK), hogy valamennyi tömeggyűlésre alkalmas közterületre területfoglalási engedélyre tart igényt, köztük megjelölte mindazokat a helyeket is, amelyeket előzőleg a mozgalom is megjelölt. Az illetékes hatóság egyeztetést kezdeményezett, ahol a MEHKKK meghatalmazottja a mindkét szervezet által igényelt tér nemzeti ünnepet megelőző naptól kezdve, két teljes napi, kordonnal történő lezárását jelentette be. Végül a hatóság megfelelő egyeztető munkája és a két szervezet határozott fellépése nyomán meghátrált a MEHKKK képviselője. A valódi szándékot jelzi, hogy a MEH végül az eredeti elképzelésekhez képest minimális rendezvénnyel emlékezett meg a nemzeti ünnepről.

Miniszterelnök ellen tüntető személyek megfélemlítése
A miniszterelnök egy vidéki városban tett látogatása során néhány könnyen azonosítható helyi lakos nemtetszésének adott feltűnő hangot. Rövid idő múlva egyiküket a rendőrség előzetes értesítés nélkül, munkaidőben, a munkahelyén kereste fel igazoltatás céljából. Az intézkedés során mind az érintett, mind a munkahelyi vezetői és munkatársai számára egyértelművé tették, hogy az intézkedés a miniszterelnök nyilvános bírálatával és annak módjával volt összefüggésben, s a megfélemlítés és példastatuálás volt a célja.

A Magyar Televízió Kuratóriumának civil tagjaira gyakorolt nyomás
A közszolgálati Magyar Televízió elnökének lemondása után az új elnök megválasztásáig az arra illetékes testület, az MTV kuratóriuma ideiglenesen megbízta az intézmény egyik vezető munkatársát az elnöki teendők ellátásával. Az ehhez vezető eljárást azonban a kuratórium civil szervezetek által delegált tagjainak többsége törvénysértőnek találta és ezért a törvényességi felügyeletet ellátó Legfőbb Ügyészséghez fordultak panasszal. Ezt követően – az elnökválasztás időszakára időzítetten – négy, az MTV kuratóriumába képviseletet adó civil szervezetet (köztük egy nőszervezetet, egy kerékpáros egyesületet és egy egyházi civil szervezetet) beidéztek a Fővárosi Ügyészségre és felszólították őket arra, hogy igazolják megfelelésüket a tagsághoz szükséges törvényes feltételeknek. Ezek a szervezetek ezt korábban már megtették (2002 tavaszán), mert ez volt a kuratóriumi tagságuk előfeltétele. A négy szervezet zaklatása mellett további civil szervezetek képviselői is nyomásgyakorlásról, megfélemlítésről számolnak be. Eszerint többüket figyelmeztették munkahelyükön kuratóriumi tevékenységükkel kapcsolatban, és beszámolók szerint néhány személyi változás a szervezetek képviselőinek személyében ennek tulajdonítható. Ugyancsak több civil kurátor számolt be arról, hogy a kuratóriumok egyes kormánypárti testületi tagjai és vezetői őket elbizonytalanító magatartást tanúsítanak. Ennek során, megkérdőjelezve kuratóriumi tagi jogosultságukat, nyíltan utalnak a jelzett ügyészségi vizsgálatra.

Pártlogók mérete az önkormányzati választási szavazólapokon
A 2002. őszi helyhatósági választásokon a belügyminiszter rendeletet alkotott arról, hogy a jelöltek mellett szereplő pártlogók milyen méretűek lehetnek. Azon túl, hogy ez nem belügyminiszteri hatáskör (tényleges jogorvoslati lehetőség viszont a kellő idő hiányában nem volt), a szabályozás egyértelműen előnybe juttatott egyes pártokat, nevezetesen a kormánypártokat, míg az ellenzék jelöltjeinek azonosítását úgyszólván lehetetlenné tette, ezzel befolyásolva a választási eredményeket.

Megalázó bánásmód rendőri intézkedés során
2002 október elején a rendőrség őrizetbe vett egy kétgyermekes középkorú családanyát, aki korábban az előző kormány által létrehozott egyik közhasznú társaság igazgatója volt. A rendőrség az illetővel szemben költségvetésből származó pénzek hűtlen kezelésének gyanúja miatt indított eljárást. A rendőrségi fogdába történő befogadáskor az illetőt megmotozták, meztelenre vetkőztették, és a motozás kiterjedt a testüregek átvizsgálására is. A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 15. § (1) bekezdése értelmében “a rendőri intézkedés nem okozhat olyan hátrányt, amely nyilvánvalóan nem áll arányban az intézkedés törvényes céljával”. A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 104. § (2) bekezdése szerint “a motozás előtt az érdekeltet fel kell szólítani, hogy a keresett tárgyat önként adja elő”. A rendőrségi fogdák rendjéről szóló 19/1995. (XII. 13.) BM rendelet 16. § (1) bekezdése szerint mind a motozás, mind annak a testüregek átvizsgálására kiterjedő módja nem kötelező előírás, csupán “szükség esetén”, illetve “indokolt esetben” foganatosítható rendőri intézkedés. Megállapítható tehát, hogy az adott rendőri intézkedés szükségtelen és aránytalan, és mint ilyen az eljárás alá vont személlyel szemben emberi méltóságot sértő, megalázó volt. Az ügyészség két nap után megszüntette az illető személy őrizetét. Parlamenti interpellációra adott válaszában a belügyminiszter a BM fenti rendeletére hivatkozva kifejtette, hogy az adott vizsgálaton minden őrizetbe vett személynek “át kell esnie”, ami nem felel meg a valóságnak. A mai napig nem történt meg annak tisztázása, hogy a hűtlen kezelés bűncselekményének gyanúja miatt folyó eljárásban miért merült fel annak indokoltsága, hogy az illető személy testüregei (szeméremteste) is át lettek vizsgálva.

Jogtalan és indokolatlanul brutális rendőri fellépés futballszurkolókkal szemben
Október 21-én nemzetközi kupamérkőzés volt a legnépszerűbb magyar futballklub pályáján. A klub szurkolótábora, hasonlóan más európai klubokéhoz, rendelkezik egy kemény maggal, amely rendszeresen összeütközésbe kerül az ellenfél szurkolótáborával és a rendőrséggel. E kemény mag markáns jobboldali politikai meggyőződését is rendre kifejezi. Közismert az is, hogy a kommunista diktatúra idején számos hátrány érte e klubot és szurkolóit. A mérkőzés után is kialakult konfliktus a két szurkolótábor között, amit a tanúk és az érintettek álláspontja szerint is jogszerűen fékeztek meg a fellépő rendőrök. Ezt követően azonban a Készenléti Rendőrség emberei, már a stadionon kívül, a szurkolók egy békés, mintegy harminc főnyi csoportját minden előzetes figyelmeztetés nélkül beszorították a stadion épületében lévő vendéglőbe, ahol további civil személyek, köztük nők, gyermekek, magyar és külföldi sportolók és sportvezetők, újságírók, valamint a személyzet tartózkodott. Majd a vendéglő ajtaját becsukva, annak üvegét betörték és a nyíláson két palack könnygázt fújtak az összezsúfolt emberek közé. A menekülő emberek a vendéglő hátsó kijáratán keresztül találtak szabad utat. Ezt követően a rendőrök megállították az egyik stadionhoz érkező, szurkolókat és civileket egyaránt szállító villamost, annak belsejébe is könnygázt fújtak, majd erőszakkal leszállították róla a szurkolókat, mintegy harminc főt. A rendőrségi fellépés indokát firtató kérdésre a rendőrök “felülről jövő” utasításra, parancsra hivatkoztak.

Egy kritizáló egyetemista esete a hatalommal és a hatósággal
A 2002 tavaszi kormányváltás után az új kormányfő megjelent egy kulturális, folklór jellegű szabadtéri rendezvényen, ahol rögtönzött beszédet mondott. Beszéde közben egy fiatal egyetemista fiú a kormányfő felé – utalva annak napvilágra került, a diktatúra idején gyakorolt szigorúan titkos tiszti múltjára – hangosan odaszólt, hogy “áruló”. Ezt követően a kormányfő környezetében lévő biztonsági személyek igazoltatták, majd a fiatalember értesítést kapott, hogy rendzavarás szabálysértése miatt a rendőrség feljelentést tett ellene, és az eljárás megindult. E szerint közterületen olyan kihívóan közösségellenes magatartást tanúsított, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen. Az eljárást a hatóság hivatalból indította el. E szabálysértés 150 ezer forintos pénzbírsággal, vagy két hónapi elzárással és az adott helységből való kitiltással büntethető. Az ügy jelenleg folyamatban van. Komoly kétségek fogalmazhatók meg azzal kapcsolatban, hogy egy közszereplővel szemben a nyilvánosan történt szóbeli gondolatközlés esetén (1) a hatóságnak valóban hivatalból, és nem pedig csak az érintett magánindítványa alapján kell-e eljárnia; (2) a gondolatközlés jogalapja lehet-e a hatósági eljárásnak, azaz ily módon e hatósági eljárás nem a véleményszabadság jogának durva figyelmen kívül hagyását jelenti-e? Miután az eljárás megindult, alappal merülhet fel az, hogy a hatalom a jogszabályok alkalmazásánál a saját hatalmának védelmét tekinti elsőrendű szempontnak, és ehhez a hatóságokat eszközként használja fel.

Állami és kormányzati diszkrimináció a Magyar Nemzet napilappal szemben
A magyarországi sajtóstruktúra baloldali-liberális túlsúlyt mutat: a rendszerváltozás után tizenkét évvel a 2002-es országgyűlési választásokon 51 százalékot szerezett kormányalakító politikai erők a nyomtatott és elektronikus sajtó 90 százalékának rokonszenvét tudhatják maguk mögött, míg a 49 százalékot szerzett polgári erőknek meg kell elégedniük a sajtótámogatás 10 százalékával. Ez utóbbi “tortaszeletben” kiemelt jelentősége van a Magyar Nemzetnek, amely az országos mértékadó napilapok piacán jelenleg a második legnagyobb példányszámban jelenik meg. A Magyar Nemzettel szemben jellemzővé vált diszkrimináló bánásmód. Kormányzati nyomásra a lapot korábban előállító állami nyomda felmondta a Magyar Nemzettel kötött szerződését, amely az állam pótolhatatlan bevételkieséséhez, nyomdászok elbocsátásához vezet. Az Állami Privatizációs Rt. az állami vállalatokhoz szétküldött hivatalos köriratban azt a látszatot keltette, hogy a kormányzat számára nemkívánatos az állami hirdetéseknek a Magyar Nemzetben való elhelyezése, sőt módszertanilag tisztázatlan megtérülési számításokra hivatkozva olyan – liberális szellemiségű – orgánumokat ajánlott az állami hirdetések befogadására, melyek példányszáma töredéke a Magyar Nemzetének. A “szabad sajtópiacra” való nyomásgyakorlásnál is súlyosabb viszont az a konkrét eset, amely az Alkotmányban foglalt állampolgári tájékozódási szabadságot szántszándékkal, durván megsértette. A miniszterelnök washingtoni hivatalos látogatásán ugyanis az állam költségén a mértékadó országos napilapok közül csakis a Népszava és a Magyar Hírlap munkatársa kapott helyet a kormánygépen, a Magyar Nemzeté nem. (A Népszabadságnak saját tudósítója van Washingtonban.) Így a magyar olvasók csakis kormány-közeli lapok interpretációjában ismerkedhettek meg az esztendő egyik legjelentősebb magyar vonatkozású külpolitikai eseményének részleteivel.

Az ORTT-nek, illetve elnökének esete a költségvetéssel
A 2002 tavaszi országgyűlési választások után kialakult kormánykoalíciós parlamenti többség nem fogadta el az Országos Rádió és Televízió Testület 2001. évi tevékenységéről szóló beszámolóját. Ezzel a jelenlegi vezetés alatt álló testület komoly anyagi nehézségek elé került. Komoly jelei voltak annak, hogy az elfogadás záloga a testület korábbi kormányciklusban kinevezett vezetőjének távozása, aki utóbb ezt a szándékát időközben már be is jelentette. A testület alkotmányos intézményként működik, amiből következően nemcsak a felállítása, hanem a működéshez szükséges forrásokkal való ellátása is alkotmányos kötelezettség. Ez utóbbi teljesítésével a fennálló hatalom visszaélhet, és ma komoly jelei vannak annak, hogy ezt meg is tette. Mindez egyértelműen veszélyezteti a kormánytól független alkotmányos intézmény működését, illetve felveti a testület kormánybefolyás alá vonásának szándékát.

Budapest, 2002. december 10-én,
Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata
megszületésének 54. évfordulóján