Végül:

Wass Albert: Üzenet haza

Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok állása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
Esõnek, hónak, fellegeknek
és nincsen ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kõ marad,
a kõ marad.

Üzenem a földnek: csak teremjen,.
ha sáska rágja is le a vetést.
Ha vakond túrja is a gyökeret.
A világ fölött õrködik a Rend,
s nem vesz magja a nemes gabonának,
de híre sem lesz egykor a csalánnak;
az idõ lemarja a gyomokat.
A víz szalad, a kõ marad,
A kõ marad.

Üzenem az erdõnek: ne féljen,
ha csattog is a baltások hada,
mert erõsebb a baltánál a fa,
s a vérzõ csonkból virradó tavaszra
új erdõ sarjad gyõzedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
a gyilkos vasat rég felfalta már,
s a sújtó kéz is - szent, szent jóvátétel -,
hasznos anyaggá vált a föld alatt.
A víz szalad, a kõ marad,
A kõ marad.

Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
ha egyenlõvé teszik is a földdel,
nemzedékek õrváltásain
jönnek majd újra boldog építõk,
és kiássák a fundamentumot,
s az erkölcs õsi, hófehér kövére
emelnek falat, tetõt, templomot.
Jön ezer új Kõmíves Kelemen,
ki nem hamuval és nem embervérrel
köti meg a békesség falát,
de szenteltvízzel és búzakenyérrel,
és épít régi kõbõl új hazát.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
a fundamentum Istentõl való,
és Istentõl való az akarat,
mely újra építi a falakat.
A víz szalad, de a kõ marad,
a kõ marad.

És üzenem a volt barátaimnak,
kik megtagadják ma a nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor is a barátjok leszek,
és nem lesz bosszú, gyûlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
a víz szalad, de a kõ marad,
a kõ marad.

És üzenem mindenkinek,
testvérnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jónak, hûségesnek és alávalónak,
annak, akit a fájás ûz és annak,
kinek kezéhez vércseppek tapadnak:
vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fönt a magos ég alatt
mozdulnak már lassan a csillagok,
s a víz szalad és csak a kõ marad,
a kõ marad.