A nagyon félre sikeredett rendszerváltoztatásunk parlamentáris demokráciájának eddigi rövid története folyamán a parlamentbe bejutott tradicionális nemzeti konzervatizmus talaján álló polgári pártok nem vették kellően komolyan hazafias küldetésüket. Ez abban nyilvánult meg elsősorban, hogy kormányzati pozícióba kerülve nem mérték fel a megelőző 45-50 év lenini-sztálini-kádári terror örökségének és az azt éltető, átörökítő bolsevik élcsapatnak lélekölő, embert törpítő, napjainkig kártékony kihatásait, az embereket emberségükben eldeformáló, megnyomorító és elbutító örökségét.
Mára azonban sokan látják világosan, és többen már le is írták, hangot adtak véleményüknek, hogy a polgári kormányoknak nem lehet pusztán csak az a feladatuk, hogy legyőzzék négyéves ciklusonként a hatalmukat átmentő - politikai és gazdasági hálózatukat újfent kiépítő - úgynevezett baloldali, gyökereitől szabadulni nem tudó bolsevik pártformációkat. Akiknek vezetőik mint élcsapat továbbra is jelentős proletár tömegeket (agykezelt elbutítottak) tudnak befolyásuk alatt tartani, a média-guruk és lakáj-politológusok szégyenteljes, nyomorúságos tevékenysége, a magukat baloldalinak nevező írástudóknak (értelmiségieknek) az árulása következtében.
Többen elmondták, leírták azt is, hogy ezeknek a baloldali jellegű bolsevik pártformációknak el kell tűnniük a magyar politikai közéletből, mivel nem szocialisták (talán újra lehetne definiálniuk, mi is a szocializmus, amelynek múltbéli gyakorlata csúfosan és végérvényesen megbukott), és főképpen nem lehetnek szociáldemokraták, hiszen pontosan ők verték azt szét, likvidálták képviselőiket.
Viszont létezik a történelmi szociáldemokrácia tradicionális hagyománya - ha csak csíráiban is -, és ezt kell feléleszteni, képviselőiket helyzetbe hozni. Az ilyen eszmeiségű szociáldemokrácia polgárinak mondható, mely a magyar munkás rétegek szervezeti hagyományaira, szerves fejlődésére épít, figyelembe véve az európai szociáldemokrata pártok (polgári balodal) eredményeit, fejlődését. (Esetlegesen segítve őket a brezsnyevi-kádári csókos nosztalgiáktól való megszabadulástól.) És mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a bolsevik utódpárt és annak élcsapata minél előbb eltűnjön befolyásával a magyar politikai közélet palettájáról. Ehhez pedig nem elsősorban a bolsevik élcsapat tagjait kell személyükben támadni és elveszni a napi politikai torzsalkodások útvesztőjében, hanem azt az eszmeiséget és szellemiséget, amely egy ilyen diktatórikus bolsevik élcsapatot eredményezett, és a proletár diktatúra nevében még mindig befolyásuk alatt tudnak tartani jelentős agykezelt proletár tömegeket, az őket kiszolgáló baloldali írástudók-értelmiségiek árulása következtében. Ugyanis nem segítik a proletárokat, hogy a bolsevizmus karmai közül kiszabaduljanak, sőt még mindig a bolsevik élcsapat kezére játsszák őket, eléggé el nem ítélhető módon.
Nem segítik polgárrá válni őket választásuk szerint, megvilágítva a polgári baloldaliság mibenlétét.
A jobboldali polgári pártoknak és természetesen elsődlegesen a parlamentben tevékenykedőknek fel kell hagyniuk eddigi hamis illúzióikkal (perspektivikusan nem fogadható el ez a bolsevik utódpárt "a baloldali pólusnak"), és valóságosan a jövő értékrendje, a polgári demokrácia érvényre juttatása és kiteljesedése érdekében kell meghatározniuk tevékenységüket, a magyar jövőt szolgálva. Úgy legyen.