|
Téma: Gyalázkodók
|
|
szentistvánjobb |
Válasz | 2003. december 26. 20:41 | Sorszám: 8 |
... Ami pedig az ősi és a mai keresztények közötti analógiát illeti: mi is törpe kisebbség vagyunk ...  ... úgyhogy: ide nekem azt az oroszlánt !
|
Előzmény: 5 |
|
|
Mallow |
Válasz | 2003. december 26. 20:08 | Sorszám: 7 |
A kereszténység agresszív vallás, az ókori világ egyetlen vallása sem akart elterjedni és kizárólagosságra törekedni. Mártírvallás sem volt több, ha jól tudom, csak ez. A többi vallás a közösségekből táplálkozott, ez meg létre akart hozni egy isteni államot, az egyházat.
Szerintem a liberalizmus, melynek alaptétele a vallásszabadság, a keresztényi dogmatizmus véleményterrorjára adott túlzott reakció, amely immár szentesít és véd mindenféle véleménykülönbséget, vallást, kultúrát, és így még szarabb állapotokat idéz elő, mint amellyel leszámolt. Eredetileg minden népnek megvolt a saját vallása, és például a Római Birodalomban ezek megfértek egymás mellett, ugyanakkor a rendszer távolról sem volt liberálisnak nevezhető, ugyanis semmiféle anarchista beütést nem volt hajlandó elviselni. Kezdetben ezért is támadt az akkori világ a keresztényekre, mert azok megtagadták az államnak való engedelmességet. Eredetileg nem a keresztényekre, hanem a törvényszegőkre támadt, akik például nem voltak hajlandók katonának állni, hanem inkább meghaltak. (Érdekes, hogy ma milyen nosztalgiával szokás visszagondolni erre, miközben manapság éppen a keresztény-konzervatív pártok szólják le azokat akik nem hajlandók katonának állni, és ezek becsülik meg legjobban a hadsereget. Érdekes nem? Akkor most melyik az igazi kereszténység? Netán a hős keresztények képezték a bomlasztó elemeket, akiket ma az anarchisták-pacifisták testesítenek meg?)Érdekesség, hogy a kereszténység előtti korban a tudomány, a filozófia jól megfért a különböző kultuszokkal, a filozófusnak nem okozott gondot, hogy egyszerre legyen valamelyik római kultusz papja és egyben szkeptikus filozófus. Ez ugyanis a maga helyén kezelte a kultuszokat, melyeknek sok jó funkciót tulajdonított és olyan szép hagyományt, amelynek nem akart ellentmondani. A keresztények viszont néhány mondaton képesek voltak ölre menni egymással, és persze nemsokára már üldözték a különböző vallásokat, a filozófiát meg a tudományokat. Ma az okozza a problémát, hogy a vallásszabadság a kereszténységre hasonlító hitek, szekták szaporodását okozza, ezzel szemben meg csak anarchista és nihilista tömegek állnak szemben. Tehát egy hanyatló vallás, a kereszténység, amely már képtelen visszatartani a nihiltől és fenntartani az államot, és vele szemben alternatívaként csak bomlasztó elemek jelennek meg. A modernség tagadja a kereszténységet, röhög a keresztényi áhítaton, és irtózik mindenféle államilag elvárt kultusztól, mert az szerinte maga a vég a diktatúra meg a mittoménmi. ( Ezeket csak úgy érdekességként írtam, nincs jobb dolgom minthogy magamat szórakoztassam.  )
|
Előzmény: 5 |
|
|
szentistvánjobb |
Válasz | 2003. december 26. 19:42 | Sorszám: 6 |
|
... Ez a hozzászólásod ugyan itt off (hiszen ez pont az a hely, ahol fölemeltem a szavam a gyalázkodás ellen ), de azért hadd válaszoljak itt: A keresztényeknek (külön-külön, személy szerint) persze illik reagálniuk az őket ért üldöztetésekre: imádkozniuk kell a bűnösök lelki üdvéért - ahogy azt Krisztus tette a kereszten: "Bocsáss meg nekik, Atyám, nem tudják, mit cselekszenek". A keresztény közösség sem teheti meg, hogy figyelmen kívül hagyja a külső körülményeket: ha azok nagyon zordra fordulnak, bizony katakombába kell vonulni. Még azt sem mondom, hogy pl. Vazul atya keresztényietlenül viselkedett volna 1956-ban: http://ujember.katolikus.hu/Archivum/2003.10.19/0901.html Ezzel együtt - ha jól emléxem Gyulay Páltól származik ez a kép, de Te versekből jobb vagy - én az "így közel, úgy hamarabb" dilemmában Nap-párti vagyok ... Tökéletesen kifordított logikával gondolkozik (ahogyan a világi "igazság"-szolgáltatás is teszi), aki a bűnösre, azon belül is annak "megbüntetés"-ére koncentrál. Pedig a feladat az áldozatok fölkarolása lenne. És nem szabad elfelejteni, hogy a bűn elkövetője is áldozat. Ha szellemileg ép, akkor elég a lelkiismeretét fölébreszteni, ha nem, akkor gyógyítani kell. Az ember hajlamos sértődötten elfelejtkezni arról, hogy "nagyobb öröm van az égben egy megtért bűnös fölött, mint kilencvenkilenc igaz fölött, akinek nincs szüksége megtérésre" (Lk 15,7) ... http://www.katolikus.hu/roma/2001nagycsut.html De a praktikus gondolkodás is ezt mondja. Ha egy "rossz" gyerekre nem figyelnek oda, elunja és abbahagyja, különben "pozitív visszacsatolás"-t kap és csak annál jobban. És ez a felnőttek világában is igaz.
|
Előzmény: 5 |
|
|
