IPC: a csillag születése
A magyar olajipar új csillaga, az Invest-Petro-Chemical Fővállalkozó és Kereskedelmi Holding Rt. (IPC Holding) – amely nemrég a Petrodyne Rt., a Mol Rt. és a Vegyépszer Rt. mellett állami megrendelést kapott olajtároló-építésre (HVG, 1995. július 22.) – alig féléves cég. Információnk szerint a vállalatalapítás közvetlen előzménye, hogy az egykori Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) meghirdette a 251,629 millió forint alaptőkéjű Budapesti Vegyipari Gépgyár Rt. (BVG) 225 millió forintos részvénycsomagját. A pályázaton egyetlen jelentkezőként indult – és nyert – az a konzorcium, amely a Máté László MSZP-alelnök résztulajdonában lévő Kossuth Kereskedőház Kft.-ből (KK) és magánszemélyekből állt (HVG, 1994. december 9.). A tavaly februárban csődöt jelentett BVG többségi csomagjáért (a maradék a dolgozóké lett) információink szerint 52 millió forintot adott a konzorcium, ám ebből is csak 16 millió volt készpénz, míg a többi kárpótlási jegy. (A gépgyár felvásárlását az OTP Bank Rt. finanszírozta, amely aztán 1995. január 31-én hitelfedezeti biztosítékként megkapta az IPC Holding által megszerzett BVG-részvényeket.)
Az első látásra alacsonynak tűnő vételár magyarázata lehet, hogy az évek óta veszteséges BVG saját tőkéje folyamatosan csökkent: 1993 elején még 285,855 millió, 1994 elején 249,041 millió, a végén pedig már csak 76,758 millió forint volt. Ezzel párhuzamosan el is adósodott a gépgyár: 1995 elején például 131,8 millió forinttal tartozott az adóhivatalnak, amely jelzálogot jegyeztetett be a cég Gyömrői úti központi telepére.
A vevők a mintegy 280 fős BVG tulajdonlására a konzorciumot céggé alakították: 1994. december 27-én 20 millió forint alaptőkével létrehozták az IPC Holdingot. Ezen 20–20 százalékos arányban osztozott négy magánszemély, akik – egyikük, Tóth Béla elnök-vezérigazgató, volt Olajterv-irodavezető szavai szerint – az olajiparban jártas szakemberek, s keleti kapcsolataik révén próbálják fellendíteni a céget (HVG, 1995. február 25.) –, valamint a KK. A résztulajdonos magánszemélyek – Tóth Béla mellett – információink szerint Séra Károly, Morvay László (ő 1964-től az Olajtervnél dolgozott, 1985 és 1990 között országgyűlési képviselő, a tudománypolitikai és műszaki fejlesztési bizottság tagja volt), valamint Kostyál Ferenc, aki a közelmúltig az Olajterv Rt. műszaki igazgatója volt. Az utóbbi egyébként 1990-től igazgatótanácsi tag abban az Intertraverz Általános Acélszerkezeti Fejlesztő, Szolgáltató és Termékgyártó Rt.-ben, amely Hujber Ottónak, az MSZP tavalyi kampányát 30 millió forinttal támogató, vállalkozókból álló párttagozat vezetőjének az irányítása alatt áll.
A Kossuth Kereskedőház – amelyet az IPC igazgatótanácsában Matyók György ügyvezető képvisel – feltűnése a BVG körül persze nem véletlen: Máté László egykori munkahelye felvásárlásába szállt be vállalkozásával. A hivatalos életrajz szerint ugyanis az MSZP-alelnök – miután elhagyta a KISZ-apparátust – 1981 és 1989 között az akkor még állami vállalatként működött BVG „gazdasági-politikai” szakértője lett.
Az IPC-ről – amelynek bejegyzése alig három hete, július 7-én vált jogerőssé, ám már március 16-án átvette a hatalmat a BVG-ben – hamar kiderült, hogy nem elégszik meg a vegyipari gépgyárral. (Az utóbbi cég irányítását egyébként Kostyál Ferenc vette át vezérigazgatóként, a felügyelőbizottságba pedig bekerült ifjabb Máté László.) A stratégiaiolaj-tárolók építésére kiírt tender egyik nyertesének információink szerint esélye van arra is, hogy megszerezze a siófoki Kőolajvezeték-építő Rt.-t (KVÉ) is. A 900 millió forint alaptőkéjű cég részvényeinek 90 százalékára már kétszer írt ki pályázatot az ÁVÜ, ám nem sikerült megfelelő ajánlattevőt találnia. A második kör után – idén áprilisban – aztán úgy döntött az ÁVÜ igazgatótanácsa, hogy a névérték 21 százalékát kitevő árat ígérő IPC Holdinggal és az árat meg nem jelölő Mannesmann Anlagenbauval folytat tárgyalásokat a KVÉ eladásáról, ám döntés még nem született.
Mindezek arra utalnak, hogy a politikusként és vállalkozóként egyaránt sikeresnek mondható Máté László figyelme üzletemberként – legalábbis részben – az olajipar felé fordult. Cégvezetői pályafutása egyébként még 1990 elején kezdődött, amikor egy kis kőbányai – ám az MSZP-központ Fabriczki András vezette gazdasági hivatala által alapított – pártcég, az 1,1 millió forint alaptőkével 1990. február 20-án létrehozott Archív Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. ügyvezetője lett. A félmillió forint készpénzzel, valamint két kartonrendező és -őrző páncélszekrény apportjával indított Archív Kft. élén azonban csak bő másfél évig állt az 1990 májusában az MSZP pénztárnokává választott Máté László: 1991. november 30-án megvált a cégtől (amely egyébként ezt követően veszteségesbe fordult).
Ez korántsem jelentett szakítást a vállalkozással, sőt. A pártban évek óta, de különösen a sikeres 1994-es választási kampányok gazdasági megalapozása óta igen befolyásos Máté László nem csinált titkot abból: párton belüli szilárd helyzetét részint annak köszönheti, hogy az MSZP legfőbb szerve, a kongresszus választotta meg pénztárnoknak (tehát nem függött közvetlenül az éppen hivatalban lévő pártvezetőktől), s nem a párttól kapja a fizetését, hanem vállalkozásaiból él. Befolyását nemcsak az mutatja, hogy háttéremberből tavaly októberben előlépett alelnökké, hanem az is, hogy „párnás helyen” jutott a parlamentbe: egyéni kerületben és területi listán nem is indult, ám az országos lista biztos befutó 26. helyét kapta meg, s végül – az előtte állók egyéni és területi listás sikerei miatti „kiesések” következtében – 3. helyen jutott be a képviselőházba.
Az alelnök-képviselő legismertebb magánvállalkozása, a KK kezdetben félig-meddig pártcég volt. 1991. június 16-án hozta létre 6 millió forint törzstőkével az akkor még pártvállalatként működő Kossuth Könyvkiadó (3 millió forint apport), a részint Máté László által alapított Eurocontour Alapítvány (2 millió forint) és a Magyar Lajos Alapítvány (1 millió forint). Bő egy évvel később, 1992. szeptember 1-jén azonban az Eurocontour 15 milliós emeléssel 21 millióra emelte a KK-törzstőkét, a pénzhiányban szenvedő két tulajdonostárs pedig eladta a részét a dublini Continental International Management Ltd.-nek. (Ez utóbbi, tízezer fonttal alapított cégről annyit tudni, hogy 1992-ben hozta létre két észak-írországi vállalkozás, a Summerglen Ltd. és a Graceway Ltd., majd résztulajdonosává vált a Brit Virgin-szigeteken található Tortolán bejegyzett off-shore cég, a Statefare – más hírek szerint Statefaise – Securities Ltd.) Feltűnő egybeesés azonban, hogy a tőkeemeléssel és a Continental megjelenésével egy időben lett (és 1994. május 30-ig maradt is) KK-ügyvezetőtárs Bakonyi Tibor – ma szintén MSZP-képviselő –, s az ugyanakkor felállított felügyelőbizottságba csak Baja Ferenc, Csintalan Sándor MSZP-elnökségi tagok és egy MSZP-ügyekben jártas ügyvéd, Éliás András került.
A KK – amelynek Máté László mellett 1992. április 8-ig Apró Piroska, Horn Gyula miniszterelnök első kabinetfőnöke, a Magyar Hitel Bank Rt. mai elnöke is ügyvezetője volt – nem sokkal megalapítása után egy cégcsoport kialakításába kezdett. 1992. február 13-án például a Kapolyi László-féle System Consulting Kft.-vel (HVG, 1994. október 1.) és az ukrán Energosznabszbit egyesüléssel együtt létrehozták a Magyar–Ukrán Kereskedőház Kft.-t, majd a KK beltagként részt vett a Kabaré 2000 Bt. 1993. április 28-i megalakításában (az alapító kültagok egyike Marton Frigyes), s a bt. kabarékazetták készítése-forgalmazása mellett az MSZP tavalyi választási cipővásárában is jeleskedett. Ugyancsak 1993-ban – csere révén – a KK tulajdonába került a volt külügyi szálló, a Central Hotel Munkácsy utcai épülete, amelyet egy egykori pártcég, a Central Hotel Kft. üzemeltet (HVG, 1993. október 23., 1995. május 6.). Miután pedig 1994. április 11-én Máté László névértéken megvásárolta az Eurocontour 17 milliós KK-üzletrészét, a cég 9 millió forintért – tőkeemelés révén – megszerezte a kőbányai VM Kata Élelmiszer-ipari és Kereskedelmi Kft. 75 százalékát, majd az év végén 4 millió forintért 20 százalékos részt jegyzett az IPC Holdingban.
JUHÁSZ GÁBOR
|
