Kristóf Attila
Ezen a napon hatmillió ártatlan ember halálára emlékezünk. E hatmillió közül több mint ötszázezer magyar.

akkor, vagy csak gyermekek voltunk, vagy egyáltalán, közünk nem volt hozzá, valójában érezzük, hogy önmagunk mentegetése a szörnyűség és szörnyetegség sértődött vagy finnyás eltávolítása ártatlanságunkat kérdőjelezi meg. Csak az áldozat lehet ártatlan.

(...)

Éreznünk kell mindannyiunknak, akik nem voltunk ott, akiket nem érintett a méltatlan halál vagy méltatlan túlélés, hogy azok a zsidó honfitársaink, akik ma itt vannak közöttünk, vérükben, szívükben és lelkükben hordozzák feloldhatatlanul azt az egész létezésüket átjáró megrendülést, amelytől mi oly szívesen elhatárolnánk magunkat. Pedig nagy és szent dolog átélni a gyászt. S egyetlen méltó módja van: a szeretet.

(...)

Emlékezzünk hát, érezzünk, szeressünk; legyünk emberek, ahogy ők azok voltak.