Akkor jó! Én meg agresszívitás alatt az agresszíót, mártiromság alatt meg a mártíromságot értem.

/"..Vagy elhatárolod a kereszténységet az első keresztényektől?..."/

Éppen ezért, az első keresztények mártiromságát nem azonosíthatom a korabeli "más"vallásúak agresszíójával. Érthető?

/"...A Biblia tartalmazza a parancsot, hogy térítsd meg a világ népeit..."/

Szerinted ez is agresszíó? Az én olvasatomban a térítésnek nem Gulággal, Recskkel, és egyéb inkvizicíós eszközökkel kell megtörténnie, hanem a szeretet példájával. Te mást olvasol ki az Újtestamentumból, vagy csupán az Ó-t szokod forgatni?

/"...Egyik oktatóm a mai futballmeccsekhez hasonlította ezeket az ünnepeket..."/

Most már értelek! A tanári karodban lehet a hibád gyökere. Sajnállak.

/"...Létre is hozta: Egyháznak hívják. .."/

1.Ok: monoteizmus. A politeista vallások éppen politeizmusuk miatt jól megférnek egymás mellett, hiszen mindegyiknek az az alapja, hogy legalább több tucat isten irányítja a világot. Ennélfogva könnnyen beillesztgetik egymás isteneit egymás pantheonjába, így könnyen össze vissza keverednek különböző kombinációkban. Magyarul egy politeista ember egyszerre több politeista vallást is követhet, hiszen gond nélkül behelyezhet egy másik politeista vallásból két-három istent a a saját vallásának tucatnyi istene melle, vagy éppen azonosíthatja is őket. Ilyesfajta valláskeveredés az ókori Római Birodalomban mindennapos volt, manapság pedig Kínában, Japánban, Koreában, és Vietnamban meghatározó. Ilyen társadalmakban színte ritka, hogy egy ember csupán egyetlen vallást tiszteljen. Ahogy sok ókori római tisztelte Juppitert, Júnót, Minervát, és mellettük Íziszt és Mirthászt is, úgy sok mai kínai is egyszerre tiszteli a népi vallás többtucatnyi istenét, de mellettük buddhista is, erkölcsrendszerét pedig a konfuciuszi tanok határozzák meg.

Egy monoteista számára viszont ilyesfajta valláskeverés alaphitének megtagadása lenne. Hiszen ha egyszer az ő hitének az az alapja, hogy istenből csak egy van, akkor nem tisztelhet mellette senki mást.