A Biblia tartalmazza a parancsot, hogy térítsd meg a világ népeit. Vagy ez is a rossz kánon következménye? Agresszivitás alatt ezt, illetve a mártírságot értettem, hogy a keresztények inkább haltak meg minthogy engedelmeskedjenek a rómaiaknak. Vagy elhatárolod a kereszténységet az első keresztényektől?

„Kivéve persze az Ótestamentumot ugyebár. Vagy az szerinted nem is volt vallás, esetleg mártír természetű?”

Jól van, akkor pontosítok, a zsidókhoz köthető vallások esetén volt így, de ezek élesen elütöttek például a nyugati vallásoktól.

„Hogyne! Így jött létre az egész Oliposz is ugyebár? Ne röhögtess! Zeusz, mint a közösség táptalaja?”

Most pillanatra feledkezz meg az olümposzi istenek költők által leírt viselkedésétől. Akkor azt látod, hogy különböző ünnepeken, illetve hadi cselekmények előtti áldozat bemutatásakor kerülnek elő ezek az istenek. Versenyeket rendeztek, felvonultak, énekeltek a város istenének ünnepén. Az előkelőségek mint karvezetők jelenhettek meg. Egyik oktatóm a mai futballmeccsekhez hasonlította ezeket az ünnepeket, ahová kijárt a polisz, a civil életet ezek jelentették, de egyben kapcsolták össze az államot ezzel az élettel. Sokkal inkább sajátjai voltak ezek az istenek a közösségeknek, államoknak, mint a keresztény isten, ez utóbbi ugyanis államok feletti!

Az Iliászban pedig például egy-egy isten támogatja a harcoló feleket, s mint ahogy a népek is harcolnak egymás ellen, hát az istenek is.

Azon kívül a hősöket, az erényes embereket szeretik az istenek, a gyávákkal, hitványakkal ellentétben stb., tehát helytállásra, engedelmességre is ösztönöznek, miközben persze viszálykodó viselkedésük is visszaköszön az arisztokraták versengő viszálykodásában. Ami ha túlzásba viszik, ártalmas az államra nézve, egyébként viszont jó hatású.

„Bár megtette volna! A világi idióták világállamai helyett.”