Vertek már meg téged is iskolába menet a cigányok a zsebpénzedért? Néha csak úgy önmaguk szórkoztatására is megtették velem, vagy egy másik magyar gyerekkel, ha ők voltak többen.
Kapták-e már ki a kezedből a boltban fizetés után a cigányok a pénztárcát, vagy a visszajáró papírpénzt amikor a megvett cuccal totyogsz el a pénztártól? Volt benne részem. Az akkori kudarcélmény és keserű tehetetlen düh gombóca most is a torkomban van. Így ismerkedtem kisgyerekként a te kedves kisebbségeddel.
A húsvétkor locsokodni járó gyerekeknek huszasokat vagy ötveneseket adtak az ismerősők, rokonok mifelénk. Ha nem akadtak össze a gyerkőcök egy erőszakos cigánnyal, akkor esetleg megmaradt a locsolópénz.
Ha az utcai kiskapu nem volt bezárva, minden kézre eső dolgot kikaptak s elszaladtak vele.
A cigány Kati néni úgy nevelt munkára a falunkban, hogy a gyerekei addig nem kaptak enni, míg haza nem hoztak valami lopott cuccot.
Szatyor, lámpa és a dinamó ritkán maradt meg a bolt előtt hagyott biciklinken, és akkor még örülhettél, hogy nem az egészet vitték el.
Bennem ilyen gyerekkori élmények táplálják a nagy szeretetet a cigányok iránt. Te milyen kapcsolatban állsz velük?
|
