Persze, a politeista több istent átvehet más vallásokból, egy monoteista ezt nem teheti. De ettől még összeegyeztetheti hitét a politeizmussal, ha akarja. Például némely filozófus egyetlen a kozmoszt elrendező istenben hitt, a többit pedig a kozmosz részének tekintette. De persze egy keresztény nem alakíthatja hitét – nem költhet például csak úgy történeteket, mint Homérosz –, készen kapja „az igazságot”. Ugyanakkor attól még hogy rossz úton járóknak tekinteni a politeistákat, nem feltétlenül kellene megtérítenie őket, egyáltalán foglalkozni velük. Például a zsidók sem akarták a zsidó vallást elterjeszteni. A zsidók úgy gondolták hogy ők az egyetlen igaz istent követik, amit Ábrahámnak köszönhetnek, aki Bábel után az istent választotta népe istenének, a keletkező többi nép vezetői viszont mind angyalokat választottak. Tehát a népek tévedésben élnek, míg a zsidók isten törvényei szerint. Na most a keresztények a népeket akarják rávilágítani tévedésükre, és az igaz istenhez visszavinni őket. A keresztény tanok azt hirdetik, hogy az evilági lét semmi, és tkp. a vallást és a túlvilágit helyezik középpontba. Az a fajta rugalmasság, amelyet 7-ben említettem, hogy egy szkeptikus filozófus – aki tehát kétkedik az istenekben! – Róma papja lehet, náluk teljesen elképzelhetetlen. Jézus meg eszerint tévedett mikor a zsidókhoz ment?
|