Azt hittem, kiejtem a kezemből az újságot, Lukács "szösszenetét" olvasva. Nem csak az ütött szíven, hogy nem tudja, Magyarországon vallon-flamand ellentétről micsoda nyakatekert gondolattal lehetne beszélni, de fogjuk rá, hogy lehet: no, azt álmomban sem gondoltam volna, hogy a Magyar Nemzet újságírója nem tudja a helyét. Ha én lennék a főszerkesztő, másnap be se tehetné a lábát a szerkesztőségbe. Félreértés ne essék, nem a nézetei miatt.
És ez csak az egyik gondolata, ami kiverte ebben a "cikkben" a biztosítékot nálam. Érthetetlen s megmagyarázhatatlan a "szegény" "szerencsétlen" diákok védelme a "röghözkötés" kapcsán, nem hittem, hogy a Lukácsnak ilyen kevés értelmet mértek születésekor. De minden példáját hüledezve olvastam.
Még teszek egy próbát vele kapcsolatban, betudom a csütörtöki "ünnepi" hóviharban elfogyasztott kisüsti-sorozat hatásának e cikkeményt. Remélem, ha kijózanodik, maga kéri a felmentését.
|
