Szarka Ágota
A félpályás útlezárás kevés, teljes blokád kellene, különösen a főváros körül. Sok gazda vélekedik így, mondván, komoly eredményre másként nincs kilátás. A mezőgazdaság jövője nem pártpolitikai, hanem összmagyar ügy, hangsúlyozzák a tüntetők. A megmaradás a tét, ezért készek a legvégsőkig is elmenni.

A jászság kanyargós útjait szépen megművelt, zsíros, fekete földek szegélyezik. A tavaszi szántás megvolt, de mára kérdés, hogy lesz-e a folytatáshoz vetőmag, műtrágya. A paraszt sosem a haszonért dolgozik, hanem azért mert a munkát el kell végezni – válaszolja kérdésemre az egyik gazdatüntető. Jászberény mellett a Monostorpuszta–Hatvani úton már nyolctól gyülekeztek a gazdák. A demonstráció hivatalos kezdete előtt 10-15 autó és munkagép sorakozott fel, lezárva a városból kivezető autóút fél oldalát. „Miért akarjátok tönkretenni a családunkat” – ez a felirat volt olvasható a kocsisor elején álló személyautó ablakában. Mögötte egy nemzeti színű zászlóval fellobogozott traktor, oldalán egy másik transzparens: „A kaszák már egyenesek” – szól a figyelmeztés. A tüntetőkön széles nemzeti színű karszalag. A szervező, Tamás Zoltán agrármérnök szerint ez is jelzi, hogy itt nem pártpolitikáról, hanem össznemzeti ügyről van szó.

– Tiltakozunk az ellen, hogy a kormány könnyítené a külföldiek földhöz jutását. Mi nem akarunk Bécsben cukrászok lenni, a magyar föld pedig nem eladó – idézi Tamás Zoltán egy másik transzperensük szövegét. A tüntetés első napján még csak ezen a helyszínen legalább 30-40 demonstrációra számítottak. Sokan azt mondják, nincs értelme a félpályás útlezárásnak, teljes blokádot szeretnének, ahogy ezt az EU-s gazdák is csinálják.

– Ha a tiltakozás e formája nem vezet eredményre, akkor bizony arra is sor kerülhet – teszi hozzá a fiatal agrármérnök. – Ki kell állni a gazdákért, főként most az EU-csatlakozás előtt, mert a kormány nagyon sok mindent nem teljesített abból, amit megígért. Lehetetlenné tette a tejtermelést, összeomlott a baromfiágazat, sertéságazat, sokaknak még az idei vetés is gondot okoz. Tamás Zoltán mellett 8-10 gazda egymás szavába vágva sorolja sérelmeit: hogy tavaly a hízóbikát 310 forintos kilonkénti áron lehetett eladni, idén meg már 220 forintért sem kell. Idén az állatok mázsánként 5000 forintba kerülő kukoricát esznek, ami tavaly csak 1600 forint volt. Drágább a takarmány, a hús ára meg lemegy. Gáspár Sándor például 100-110 szarvasmarhát tartott, ma már csak 60 marhából áll az állomány, és így is csak veszteséget termel.

– És az uniós pályázatok? – kérdezem. A gazdák csak legyintenek. Nem nekünk találták azt ki. Horribilis összegek kellenének hozzá.

– Én paraszt voltam világ életemben. Az apám kuláknak számított, elvitték mindenünket. Most megint attól félünk, hogy visszatérnek azok az idők – mondja Bathó László. A hatvanas éveinek derekán járó férfi már felszámolta sertéstenyészetét. – Amíg nem tudjuk elérni, hogy mi is ugyanolyan pozíciók mellett gazdálkodhassunk, mint az unióban a többi gazda, addig nem tudnunk versenyezni, nincs miről beszélni – mondja egy fiatal gazda.

A Jászapátiból kivezető úton már fél tízkor áll a legalább 600 méteres kocsisor, és még várják a demonstrálókat. A több mint 50 jármű már érzékelhető fennakadást okoz a forgalomban, ám az utazóközönség nem türelmetlen. Sokan integetnek a tüntetőknek, egy autó ablakából piros-fehér-zöld zászlóval üdvözlik a tüntetőket.

– Azt mondja Németh Imre agrárminiszter, hogy 40 milliárdot már szétosztott a gazdák között. Kik kapták ezt a pénzt? Kik azok, akik a 100 milliárdos felzárkóztatási hitelt igénybe vették? Téeszek, káeftéket, részvénytársaságok kapták meg, nem a kisemberek – sorolja Urbán János. Mint mondja, ő már 52 éves, ha a földet kihúzzák alóla, nem lesz megélhetése. Hiszen munka nincs, ami meg mégis akad, oda se a maga korabelit várják. A gazdák csak úgy tudnak az idén vetni, ha szerződésük van, és a felvásárló, integrátor cég megelőlegezi a vetőmagot és a műtrágyát.
A törökszentmklósi leágazásnál dél felé már kilométeres a kocsisor. Török István, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetségének alelnöke, megyei elnöke is éppen ott van. Mint mondja, a megyében kilenc helyen vonultak az utakra a gazdák. Egy kisebb félreértés miatt ugyan a szolnoki csomóponttól a rendőrség visszafordította a demonstrálókat, de remélhetően a gondok ezen a helyen is rendeződnek.

– Nemcsak a tej, a hús, a baromfi ágazat van válságban, de a teljes mezőgazdaság is. Nincs egy fillér sem 2004-re a nemzeti kasszából fizethető támogatásból, és amit az EU biztosít majd, az is csak 2005 márciusában várható. Nagyon szomorú, hogy a tejfeldolgozók szerint aki nem tud hatvan forintos tejet termelni, az hagyja abba, miközben 70-80 forint a literenkénti önköltség –szögezte le az alelnök. Török István elmondta: tudatosítani szeretnék, hogy az országban nincs tejtúltermelés, csak a gazdákat nemtelen mondon kiszorították a piacról.

– A tejfeldolgozók a disznóknak való tejsavót hozzák be az országba fillérekért nyugatról, és aztán vízzel higítva tejalapú italként adják el literenként 145 forintért, átlagosan 70-80 forintos haszonnal. Ez a pancs, a „disznóital”, már a fogyasztás 40 százalékát teszi ki. Emiatt veszítjük el a kvótákat az EU-ban – hangsúlyozza a gazdaköri vezető.

– Ugyanez történt a húspiacon is: behozzák a kutyaeledelnek való lejárt szavatosságú termékeket fillérekért, a húsüzemek pedig felhasználják, miközben a magyar áru nem kell. Oda jutottunk, hogy lassan nem lehet úgy ránézni egy pár virslire, töltelékárura, hogy hányingert ne kapjon tőle az ember. Eközben a tárca segítségével zárják be a tisztességes húst felhasználó kisüzemeket. Robbanásközeli helyzet alakult ki, a gazdákat alig lehet fékentartani. Sokan egész pályás útlezárást szeretnének. Úgy látszik, hogy nem vettük komolyan Szanyi Tibor politikai államtitkár néhány hónappal ezelőtti szavait, hogy a csatlakozásig 500 ezer mezőgazdaságból élőt kell földönfutóvá tennünk. Szeretném hangsúlyozni, ez nem politikai ügy, hanem létkérdés. A gazdakörök végig a tárgyalás mellett voltak. Próbáltuk megértetni, hogy ég a ház, és azonnal el kell oltani a tüzet. Attól félünk, ha az államtitkár jóslata megvalósul, cselédek leszünk az EU piacán.

Cegléden a négyes Budapest felé vezető szakaszán több mint 50 munkagép és traktor állt be a sorba. Szabó Lajos, a tüntetés szervezője agrármérnök, pedagógus, világéletében a mezőgazdasággal foglalkozott. Úgy látja: a jelenlegi helyzet tragikusabb, mint amilyen az ötvenes években volt. A mezőgazdaság az összeomlás szélén áll. A zavar azonban nem valamiféle sorscsapás eredménye, hanem sorozatos mulasztásoké. Ám ezért nem a gazdák a felelősek, hanem az illetékes hivatalok. Nekik kellett volna végre rendet tenni, nem most, hanem már hosszú évekkel ezelőtt. Az EU-csatlakozás pedig felgyorsítja az eseményeket. Ezek az utolsó pillanatok a belföldi lefölözésekre, lenyúlásokra. Ezt még megpróbálják kihasználni egyesek, közben a gazdák tömegével mennek tönkre. Kinek jó, ha szociális segélyért állunk majd sorba?