|
Téma: Balos történetek
|
|
iszalag |
Válasz | 2003. szeptember 28. 14:45 | Sorszám: 36 |
|
Mibõl keletkezett ez a veszteség? Ha áttekintjük ezt a dokumentációs tárházat, akkor egyértelmûen kiderül ebbõl, hogy két vonalon keletkeztethetõ a veszteség. Az egyik vonal az, ami a CW AG Bank botrányos gazdálkodását, pénzkihelyezési tranzakcióit illeti; természetesen a Magyar Nemzeti Bank jóváhagyása mellett, hiszen hosszú ideig ezt senki de senki a Magyar Nemzeti Bank részérõl nem kifogásolta, pedig a CW AG Bank felügyelõbizottságának elnökei a Magyar Nemzeti Bank alelnökei voltak, többek között hosszú ideig Hárshegyi Frigyes is. Emellett vélelmezhetõ az is - legalábbis a dokumentációkból indirekten kiderül -, hogy a CW AG Bank játszotta az egyik fontos pénzátmosó bank szerepét itt, Európa szívében, hiszen a kétes hírû fedezetlen hitelkihelyezései valószínûleg a szervezett bûnözéssel is összefüggõ cégek finanszírozását is szolgálták. Egyes hírek és információk szerint a FÁK országaiból mosták ezen keresztül át a kétes értékû és hírû pénzeket, amiben nagyon sok magyar cég is közremûködött és szerepelt. Az ugandai rézbánya ügyet vagy a Gigastorage ügyét már a Magyar Nemzet és más újság is megszellõztette, de a késõbbiek során is találkozunk ilyen ügyletekkel; jóllehet az albizottság számára ezeket a dokumentumokat nem nyújtották át.
http://www.mkogy.hu/naplo98/189/n189_020.htm
|
Előzmény: 24 |
|
|
suppi |
Válasz | 2003. szeptember 15. 23:12 | Sorszám: 25 |
Megtisztítják az MNB bécsi leányát •
Májusig eldől
Végjátékához érkezett a Magyar Nemzeti Bank kizárólagos tulajdonában álló bécsi Central Wechsel- und Creditbank AG jegybankról való leválásának több éve tartó folyamata. A szennyesétől megtisztított bankot májusig vagy eladják, vagy csendben megszüntetik, mindenesetre döntésre a jegybank szokásos évi közgyűlése hivatott.
A 81. esztendejét taposó, a bécsi belváros legjobb sarkán, a Kärtnerstrasse 43.-ban székelő, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) kereskedelmi leányaként funkcionáló Central Wechsel- und Creditbank AG (CW) vezérigazgatója, Láng László hétfőn „válságértekezletet” tartott, s arról próbálta meggyőzni beosztottait, akik a bécsi Format című hetilap értesülése nyomán a bank haladéktalan likvidációjától rettegnek, hogy még nincs itt a vég. Láng László a múlt év nyara óta irányítja a pénzintézetet, s a folyamatos ügymenet fenntartása mellett az a legfőbb teendője, hogy előkészítse a CW értékesítését. A nagy múltú bécsi bank leválasztása a magyar jegybankról lényegében azóta tart, hogy Makai Imre vezérigazgató 1995 végén távozott a CW éléről, hiszen a jegybanktörvény 1991. decemberi hatálybalépése óta már cél volt, hogy az MNB se belföldön, se külföldön semmiféle kereskedelmi tevékenységet ne végezzen, s ennek végső határidejéül 1996-ot szabták. Csakhogy utóbb a CW bankról is kiderült, hogy tele van veszteséges ügylettel, ezért konszolidálása nélkül nem lehet megszabadulni tőle, ám úgy gondolták, jobb azt csöndben lebonyolítani, s ezért a jegybanktörvényt is úgy módosították, hogy „az elidegenítésről szóló döntés az MNB közgyűlésének kizárólagos hatáskörébe tartozik”.
Láng László a HVG kérdésére megerősítette, mintegy 4 milliárd schillingre (72 milliárd forintra) tehető azoknak a reménytelen követeléseknek az összege, amelyekre az MNB már tartalékot is képzett. Az elmúlt év a vitás, zavaros ügyek feltárásával, dokumentálásával telt el (az 1997-ben 8,6 milliárdos „sérült” portfóliót a múlt év végéig sikerült 6,4 milliárd schillingre apasztani), s most jutottak el oda, hogy a problematikus üzleteket annyira körvonalazták, hogy ezek immár leválaszthatók a CW-ről, azaz egy megtisztított kereskedelmi bankot lehetne végre piacra dobni. A követelések behajthatóságára, az egészséges banki hányad értékesítésére vonatkozóan a CW felkérésére az amerikai Boston Consulting könyvvizsgáló cég készített számításokat, a szétválasztás, a rossz és a jó értékesítése ennek az MNB által is elfogadott becslésnek a mentén halad.
A „szennyes” egy, működését a következő hetekben kezdő, s a hazai gyakorlatból már jól ismert várakozások szerint másfél-két évig folytató, bécsi korlátolt felelősségű társaságba kerül majd, ennek a feladata lesz a követelések behajtása, az üzletroncsok értékesítése. Az új, kis létszámú társaság a CW stábjából kerülne ki, hiszen ők ismerik az aktákat. Láng László a HVG-nek elmondta, hogy ahol a felelősség vagy bűntett gyanúja megállapítható, jogi eljárást kezdeményez a CW. Körülbelül húsz ügyfél ellen készülnek feljelentést tenni, de vizsgálják a korábbi vezetők felelősségének a kérdését is. Emlékezetes botrányok rázták meg ugyanis a jegybanki leány elmúlt éveinek nyugalmát. Ilyen volt például a Waltham-ügy, a Videoton csődbe ment nyugati érdekeltségének Hargitay György révén elhíresült története, amit a bank 800 millió schillingje bánt. Szintén az MNB-nek kellett a CW számára forrást biztosítania ahhoz, hogy a franciaországi Gigastore (HVG, 1996. március 9.) veszteségei leírhatók legyenek.
A banki követelések magyarországi hányada csaknem teljesen leapadt, a még nyitott ügyek közé tartozik az a 2 millió dolláros pikáns peresített követelés, amelyet a CW - más külföldi bankokkal együtt - a Postabankkal szemben támaszt a Nádor '95-féle tavaly tavaszi acélügylet garanciájával összefüggésben. A Nádor '95 Rt. ugyanis 12 millió dollár értékben vásárolt acélt a BCL nevű osztrák cégtől, a vásárláshoz a Postabank nyújtott garanciát. A BCL azonban sürgős készpénzigényére hivatkozva eladta követelését külföldi bankoknak, köztük a CW-nek. A Postabank viszont - már a nyári menedzsmentváltás után - a követelés benyújtásakor megtagadta a kifizetést, mert a szállító hamis raktárjeggyel bizonyította az acél megérkezését. A Postabank új vezetői arra gyanakodtak, hogy az egész acélszállítás fiktív volt, a Nádor '95 ugyanis az acélrendelés révén éppen akkora összeghez juttatta a BCL-t, amekkorával a korábbi postabanki tőkeemelésben (HVG, 1998. július 11.) vett volna részt, Princz Gábor elnök-vezérigazgatót „megmentendő”. A CW Bank azonban vitatja a Fővárosi Bíróság novemberi döntését, s a Legfelsőbb Bíróság - a Postabankot elmarasztaló - ítéletére vár.
Vevők az elmúlt esztendőben is érdeklődtek a CW iránt, most is van, aki megvenné, de a bank vezetése ragaszkodik az olyan új tulajdonoshoz, akinek a személyét az osztrák bankfelügyelet is makulátlannak tartaná. Az emlékezetes tavaly őszi bécsi bankbotrány óta, amikor Wolfgang Rieger kirabolta a saját bankját, a felügyelet is szigorúbbá vált a vevőjelöltek megszűrésében. Láng László banktitokra hivatkozva nem nyilatkozott sem a korábbi, sem a jelenlegi kérők személyéről, mindössze annyit mondott, hogy jelenleg nyugat-európai érdekeltségekkel tárgyalnak. A Format című bécsi hetilap, amely a bank likvidálásáról felröppentett hírrel az alkalmazotti pánikot okozta, török, cseh és orosz „bankvásározókat” említ, amivel kapcsolatban Láng mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy a tavaly augusztusban kitört pénzügyi válság óta orosz vevőkkel egyáltalán nem tárgyal a CW.
A bank rosszabbik felének a leválasztásával az eladásra kínált Central Wechsel mérlegfőösszege az 1997-es 11,5 milliárd schillinggel szemben 3-4 milliárdra szerényedik, az alaptőke viszont marad 300 millió schilling körüli. A hozomány a nagy értékű banképületből áll, a névből, az elektronizált, fejlett infrastruktúrából s az aktívákkal rendelkező, kereskedelemfinanszírozásra összpontosító folyó üzletekből. Valamint ügyfélköréből, amely a bank profiljából adódóan túlnyomóan kelet-európai irányultságú. Jól értesült osztrák körök szerint eddig a CW-t 1 milliárd schillinges áron kínálták eladásra; hogy a „megtisztított ár” mekkora lesz, azt egyelőre homály fedi. Mindenesetre a bank májusig adott haladékot magának, addig kell a rossz portfólió értékesítésével foglalkozó szervezetet felállítani, illetve a habtiszta CW-t eladni. Ha addig nincs vevő, akkor az MNB leánybankját - Láng László szavai szerint - méltósággal kivezetik a piacról.
Bécsben olyan hírek terjedtek el, magyar állami feladat lesz a végelszámolás, amit az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. végez majd el. Az állami megoldás azonban akár állami tulajdonú magyar pénzintézet felbukkanását is jelentheti. A CW 116 fős állományából tavaly májusban harminc embert elbocsátottak, a megmaradtakra vagy az átvétel, vagy elbocsátás vár. Az osztrák bankfelügyelet eddig semmi okát nem látta a beavatkozásnak, az úgymond sietség kizárólag a magyar jegybank kezdeményezése.
FÖLDVÁRI ZSUZSA
|
Előzmény: 24 |
|
|
