Újra bajban az MNB bécsi bankja •
Kistakarítás
Nem jött jól a Magyar Nemzeti Banknak, hogy a tulajdonában álló bécsi CW Bank minap kipattant kockázatos hitelügyletétől hangos az osztrák sajtó. Éppen akkor, amikor – a CW ez év végére tervezett csendes eladásának nyitányaként – intenzíven beindult a bank megszabadítása rizikós vagy legalábbis nem „bankszerű” magyarországi befektetéseitől.
Jóllehet kevesen olvasgatják a Magyar Nemzeti Bank (MNB) éves jelentéseit, 1995 nyarán ebből derült ki először a közvélemény számára, hogy a jegybank 100 százalékos tulajdonában álló patinás bécsi CW Banknál sem megy minden simán: a bankot ugyanis 1994. évi veszteségeinek finanszírozására 240 millió schillinggel – akkori árfolyamon számolva 2,8 milliárd forinttal – segítette ki az MNB (HVG, 1995. szeptember 23.). Hárshegyi Frigyes, a jegybank tavaly novemberben menesztett alelnöke, aki a maga idejében a CW Bankot is felügyelte, a HVG kérdésére mindenesetre leszögezte: ez volt az egyetlen eset, amikor az MNB-nek helyt kellett állnia bécsi gyermekéért, amely 1994-ben ezzel együtt is 182 millió schillinges üzemi veszteséget szenvedett el. Surányi György jegybankelnök tájékoztatása szerint azonban az MNB 1995 őszén még egyszer arra kényszerült, hogy hasonló nagyságú összeggel támogassa meg bécsi leányát. Állítólag ez az ügy is szerepet játszott abban, hogy Hárshegyi Frigyesnek távoznia kellett a jegybanktól, s abban is, hogy a CW Bank élén Makai Imrét – a Deutsche Bank Rt. mostani vezérigazgatóját – Pintér András váltotta fel.
Az Ausztriában bejegyzett külföldi bankok közül a legnagyobb CW egyébként már többször is nem kívánt rivaldafénybe került: szerepelt a bolgár eredetű Gigastorage-botrányban (HVG, 1996. március 9.) és a később felmentéssel végződött Stasi-perben, amelynek főszereplője a Bank Austria mellett a nagy múltú CW-ben is helyezett el – legalábbis a bíróság megállapítása szerint – az Osztrák Kommunista Párthoz tartozó milliókat. A CW Bank a HVG értesülései szerint nem száll ki mindenáron a franciaországi Gigastorage cégből – amelybe 4,3 millió francia frankos, vagyis mostani áron 8,6 millió schillinges tőkebefektetést eszközölt –, de próbálkozik részvényei eladásával (a másik magyar tőkéstárs, az OTP Bank Rt. már bejelentette, hogy értékesíti tulajdonrészét).
Mindenesetre 1995 őszén közölte először az MNB, hogy szeretné mielőbb eladni a CW Bankot, amire persze a józan üzleti érdekeken túl a jegybanktörvény is rászorítja. Ám ahhoz, hogy a reménybeli befektetők jó árat fizessenek a 300 millió schillinges jegyzett tőkéjű, 1996-ban 10 milliárd schillinges mérlegfőösszegű bécsi pénzintézetért, azt előbb meg kell szabadítani azoktól a magyarországi befektetéseitől, amelyek vagy kockázatosak, vagy nem illenek a hetvenes évek óta Európa keleti és nyugati régiója közötti kereskedelem finanszírozására szakosodott bankhoz. A CW Bank ugyanis vagy saját maga, vagy valamelyik érdekeltségén keresztül a kilencvenes évek első felében féltucatnyi céget alapított Magyarországon, amelyek olyan üzleti tevékenységeket végeztek, amit az 1991-ben hozott jegybanktörvény határozottan tiltott a bankok bankjának. A CW Bank magyarországi vállalkozásai alapvetően két célt szolgáltak: vagy azokat a vagyontárgyakat „pakolták” beléjük, amelyeket a bank magyar cégeknél beragadt hitelei fejében foglalt le, vagy külföldi vállalkozásokat juttattak olyan magyarországi lehetőségekhez – például ingatlanvásárláshoz –, amelyeket a korábbi devizaszabályok nem engedtek volna. Kilóg a sorból a korábban mobiltelefonokra, újabban pedig haszonjárművekre szakosodott CW Lízing Rt., amelyet a tervek szerint a CW Bankkal együtt adnak el majd.
Mindezek okán Surányi György tavaly tavasszal azzal a megbízatással szerződtette a CW Bank igazgatójának Bajusz Tamást, a Corvinbank Rt. kockázatos kinnlévőségeivel és befektetéseivel foglalkozó 2S Gazdasági Szolgáltató Kft. egykori ügyvezetőjét, hogy 1997 végéig mérje fel a bank mintegy 5-6 milliárd forintnyi magyarországi hiteleinek kockázatosságát, és az osztrák pénzintézeti törvény előírásai szerint állapítsa meg, mennyi céltartalékot kell képezni rájuk. Azzal is megbízta, hogy még az idén értékesítse azokat a könyv szerint együttesen 4 milliárd forintot érő befektetéseket, amelyekre egy kereskedelmi banknak nincs szüksége.
Bajusz Tamás tájékoztatása szerint a CW egyik legértékesebb befektetése a Zala megyei Gutorfölde községben található, a 128 millió forintos jegyzett tőkéjű, tavaly 200 millió forintos üzemi eredményt produkáló Dalma Dunántúli Gyümölcsfeldolgozó és Kereskedelmi Rt., amely 98 százalékban a CW Bank lízingcégének, a CWAG-Leasing Gesellschaft mbH-nak a tulajdonában áll. A társaságot a bank reményei szerint még az idén eladják, méghozzá úgy, hogy a vevő várhatóan visszafizeti a CW-nek a Dalma több százmillió forintra rúgó adósságát is.
A CW Bank egyéb, az év végéig eladandó magyarországi kényszerbefektetései kezelésével az általa alapított CW AG Kft.-t bízta meg, amely több önálló céget szervezett maga alá e feladatra. Így egyebek között a CW Ber Beruházási Kft.-t, amely például a Morvai Ferenc „kazánkirálytól” adósság fejében lefoglalt Gyöngyös-Körtvélyes tanyának is a gazdája lett. A CW AG-hoz tartozik továbbá a budapesti, Dorottya utca 6. szám alatti épületet tulajdonló Dorottya Kft. is (HVG, 1994. március 19.). Bajusz Tamás tájékoztatása szerint a CW Bank megszerezte a 11 500 négyzetméteres ház átalakítására az V. kerületi önkormányzat engedélyét, és ezzel együtt 1,6-1,8 milliárd forintot remélnek kapni érte, ami elegendő lenne ahhoz, hogy a Technoimpex Rt. korábbi, ezzel az épülettel fedezett, ki nem fizetett adósságán ne bukjanak. Ám a sokoldalú CW AG Kft. „tárcájában” megtalálhatók olyan társaságok is, amelyeket a CW Bank kifejezetten arra a célra alapított, hogy azok külföldi érdekeltségű, Magyarországon bejegyzett cégeknek adjanak bérbe ingatlanokat (ezeket a bérleti szerződés lejárta után a bérlők megvásárolhatták).
Úgy tűnik, a CW Bank magyarországi tevékenységének tisztába tétele bár tetszetősebbé varázsolja a bécsi pénzintézetet, nem változtatja meg lényegesen annak majdani megítélését. A sikeres eladáshoz sokkal inkább a külföldi sajtóban is meghurcolt nemzetközi ügyletek finanszírozását kellene lezárnia és az ebből fakadó esetleges veszteségeket leírnia, amelyek reális nagyságáról egyébként a bank vezetői nem nyilatkoznak. Noha a tulajdonos MNB vezető munkatársai sem kívántak tájékoztatást adni a CW Bank rizikós ügyeiről, valószínűsíthető, hogy az esetleges veszteségeket a jegybanknak kell majd kipótolnia, legalábbis ha tisztes árat akar kapni bécsi gyermekéért. Mindenesetre miután az osztrák sajtóban kipattant a legújabb CW-botrány, a Kisgazdapárt ismét elővette régi követelését: világítsák át tételesen a Magyar Nemzeti Bankot, beleértve leánycégei üzleti vállalkozásait is. Surányi György ezt azzal kontrázza: nála rossz helyen kereskednek, hiszen ő az, aki következetesen megválik a jegybank minden külföldi érdekeltségétől. Igaz ebben a sorban a CW Bank lesz az utolsó.
|
