Hómann Bálint is ugyanúgy egy piszkos fasiszta, mint Teleki Pál, Wass Albert, Antall József, Döbrentei Kornél, vagy Orbán Viktor.
AMI A TÖRTÉNELEMKÖNYVEKBÕL KIMARADT....
Egy jeles történészünk Bálint István János írta meg a Nyugati Magyarságban (1996. dec. 12. sz.)
ellenérzéseit a Magyarok krónikája címû könyv kapcsán.
(folytatás)
5. 592. o. 1929: "Az év folyamán Hóman Bálint és Szekfû Gyula öt, illetve hét kötetben írta meg a Magyar történet-et." (errõl ennyi fért Glatz kötetébe)
Elfelejtik megírni, hogy HÓMAN BÁLINT a Magyar Nemzeti Múzeum fõigazgatója, egyetemi tanár, az OSZK igazgatója, a MTA tagja volt.
Apja Hóman Ottó klasszika-filológus, kolozsvári egyetemi tanár, a Nemzeti Múzeum õre. Bartal Antallal õ alapította az Egyetemes Philológiai Közlönyt (1871).
Hóman Bálint elhallgatott szenvedéstörténetébõl: Keresztény és nemzeti politikai múltja miatt a szovjet hadsereg elõl Németországba menekült, ahol elfogták és a budapesti kommunista söpredéknek "600 zsidó személyes legyilkolása" címén adták ki. Valójában neki a zsidósággal semmilyen súrlódása nem volt. Annyira nem, hogy kedvenc zsidó tudós tanítványa a népbíróságon tanúskodott mellette, és élelmiszert is vitt be neki a börtönbe. Évekig hitt abban, hogy életben marad. Részletes tervet dolgozott ki arra nézve, hogy Málnási Ödönnel együtt új magyar történelmet ír, és hitelesen feldolgozza a bolsevizmus történetét.
"1949 januárja után börtönében a régi õröket ávós fenevadakkal váltották fel, és elkezdõdött a politikai elítéltek módszeres, inkvizíciós kegyetlenségû testi kínzása. Szadista tacskók, akik Hóman Bálintnak köszönhették, hogy iskoláskorukban nem kellett testi fenyítést elszenvedniük, fõként rajta tombolták ki kegyetlenkedõ hajlamukat. Szinte naponta szólították ki zárkájából, hogy pálcájuk ütlegeivel táncoltassák a folyosón. Vagy a sétán békaügetésre kényszerítsék, és röhejtõl düledezve nézzék, amint a beteg és nehéz teste lihegve, erejét felülmúló igyekezettel teljesítette a parancsot, míg emberkupaccá válva fel nem borult a börtön udvarán. 1953 júniusában osont ki hozzám a hír hogy Hóman Bálint, egy egész nemzet Bálint bácsija, megszabadult kegyetlen kínzóitól.
"Hóman Bálintot gyakran verték meg a váci fegyház magánzárkaosztályán.
Szervezete nem bírta tovább a szenvedést, de lelke derûs maradt.
A vele egy szobába került prímási titkár meggyóntatta, megáldoztatta.
Azután Hóman zárkatársaitól tréfálkozva bocsánatot kért és kiszenvedett."
Még egy adalék Hóman portréjához: "A titkára, Asztalos Miklós mesélte, hogy látta egy fejkendõs parasztasszonnyal ülni egymás mellett a miniszteri fogadódíványon. Az asszony a magával hozott rámába foglalt képen mutatta be neki családja tagjait. H. a kép fölé hajolva érdeklõdéssel hallgatta, hogy Bözsi már férjhez ment és két gyönyörû gyermeke van. Jancsi nemrég nõsült, Ilonka a községházán dolgozik, Péter papi szeminárium növendéke, Józsika pékinas, Pista pedig, aki a második sor szélén áll... Ugye milyen kedves okos arca van? Jó fiú, nagyon derék fiú, mindig jeles tanuló volt. A kegyelmes úr is jól járna, ha õt nevezné ki tanítónak a faluba, mert most épp üresedés van az elemi iskolában. S míg a miniszter mind bemelegedõbb érdeklõdéssel hallgatta az anyai csörgedezést, az elõszobában magas állású, kihallgatásra jelentkezõk egész sora várt bebocsátásra. Végre kinyílt a párnázott ajtó, s a miniszter, szemében a ritka élmény melegével, szinte fiúi gyöngédség mozdulatával kísérte ki a fejkendõs látogatóját." (Szitnyai Zoltán. I. m. 136-137.)
