Az egészben az a legundorítóbb, hogy most éppen a liberális értelmiség áll ki legjobban mind a redőri brutalitás, mind a Gyurcsány személye mellett.Az a liberális értelmiség, ami 1990-ben taxisblokásdozott és tiltakozott a Horváth Balázs féle "rendőrállam" ellen, 1992-ben Chartás tüntetéseken vonulgatott fel Konrád Györggyel az élen, 2000-ben polgári engedetlenséggel fenyegetőzött a "miniduce" rendőrállamával szemben, 2001-ben Regnum Marianum keresztet fűrészelt a "diktatúrával" szembeni tiltakozásképp, 2002-ben az Otthont Magyarországból szerveződés égisze alatt vonult az utcára Konrád Györggyel az élen. És persze mindvégig vérig sértve háborgott azon hogy a Fidesz a közéletben megengedhetetlenül arrogáns verbális stílust enged meg magának. Emellett még a graffityzés megszólását is felháborító rendpártiságnak értékelte.
Ugyanekkor önmagukat az egyéni szabadságjogok és a tolerancia felkent apostolainak tekintették, akiknek az a hivatása hogy felvilágosítsa Mucsa rendpárti és tekintélyelvű népét.
Ugyanez a liberális értelmiség most magából kifordulva még azután is a meleg szarig benyal Gyurcsánynak, hogy az elsimerte hogy az utóbbi 4 évet kormányzati munkáját "elkúrták", hogy nyíltan kézivezérli a sajtót, hogy "trükkök százai"-val vette elejét a valós adatok napvilágra kerülésének.
És nem csak hogy Gyurcsánynak nyalnak feltétel nélkül, hanem a rendőri brutalitást és szabadságjogok korlátozására irányuló törekvéseket is olyan mértékben támogatják, a nagyvilágban általában latin-amerikai jobboldali diktátorok sleppjeire jellemző.
