Kedves E, én már csak ilyen "asszociálós" vaok, és ne haragudj, hogy két évvel ezelőtti szösszeneted eszembe jutott, én sem tudom, hogy...te is tudod, hogy bár néha félre tennénk a csúnya száraz politikát, de hát életünk írányítja, úfgyhogy nem tudjuk, létünk füg tőle..
Neked meg ezt küldöm.. 
szeretettel)
Legkevesebb és LEGTÖBB amit tehetsz, megdicsérni a gyermeked: Dicsérd ha csak a szándéka jó!, ha meg nem tett jót és nem volt ügyes, keresd meg benne! Keresd mosolyában, bújában, bajában segítsd, állj mellé, hogy érezze nincs egyedül, és hogy büszke lehet önmagára.
Ne hidd, hogy majd beképzelt vagy szerénytelen lesz, csak néha dorgáld, és többször szeresd!. Hidd el az ő igazát!. Az ő szemszögében ne kételkedj, láss a szemével, érezz a lelkével! Mert ő a mi jövőnk, ő a mi el nem veszett NEMZETÜNK.
Ha, neki nincs önbecsülése, honnan legyen még nekünk??
Legkevesebb és LEGTÖBB amit felebarátodért tehetsz:, Elismerni, ha tetszik Neked.
Ha jó, és szép amit tesz. Talán, a te szüleid, talán az ő szülei nem tették ezt meg. De te tudod, hogy TE és Ő: a NEMZETÜNK, s ha nincs ÖNBECSÜLÉSÜNK és HITÜNK ,még , könnyen elveszünk!
ariadne
