|
Hát igen, hosszúnak bizonyultak a Kádárizmus évei, aztán hazatérve a kommunista-gyűlölet nem tudott csoport- és érdekformáló erővé válni: maradt az epizód-szerep (Pongrácz Gergely, Király Béla, Püski), és emigráns létüket nem sikerült politikai tőkévé kovácsolni. Ezt korántsem elmarasztalólag mondom, mert tisztán látszik: az a "belső emigráció" sem járt sokkal jobban, és nem volt "eredményesebb", aki kalandvágyból idehaza maradt, és "alámerült". Az "új-emigránsok" megjelenésének-szaporodásának és összetartásuknak örülök, de csak mérsékelten! Örülök, hogy hogy összetartanak, megőrzik magyarságukat, hírünket viszik. Annak viszont nem, hogy idehaza velük is kevesebben vagyunk. Hogy aztán ideiglenes vagy végleges lesz kivándorlásuk, illetve eközben mennyit tudnak megőrizni magyarságukból, illetve mennyire olvasztja be őket Amerika, mint lehetőség, azt még a jövő fogja megmutatni. Félek, hogy ha tényleg Amerika régi dicsősége és korlátlan gazdasági potenciálja vonzotta őket, akkor elszakadásuk végleges lesz. Ha csak kikupálódni, anyagilag "talpraállni" mentek ki tudatosan, de a hazatérés szándéka még él bennük, akkor okozhatnak még kellemes meglepetéseket is. És ebben a kihaló emigránsok szervezeteinek "megszállása" segítheti őket. Elég nagy kérdés, hogy hogyan "élik meg" Amerika világhatalmának megerősödését, illetve azt, amire Amerika ezt felhasználja. Látják-e, helyeslik-e vagy csak elviselik, netán tetszik is nekik az erősebbhez húzás élménye. Érzik-e az örvényt.
|
