7. 616. o. 1940. novembere: Reményik Sándor Kolozsvárott meghal.

Természetesen ez sincs benne könyvünkben, "minden magyar család kincsében".

A nagy költõ koporsójánál a házsongárdi temetõben Bánffy Miklós mondott gyászbeszédet. Belõle idézünk:
"Mély gyászban állunk ravatalánál, és keressük: milyen koszorú az, ami méltó volna õhozzá? (...) Ôhozzá, aki tanítómester, lángeszû költõ, és próféta volt egy személyben már az országromlás elsõ pillanatától. Hozzá, kinek minden sorából Erdély egész magyarságának hangja szól (...) Valóban mindenütt ott lesz és örökké, ahol él, küzd és szenved a magyar."
(Erdélyi Helikon. 1941. nov. 11. sz. 687-688.)