(folytatás)8. 626. o. 1944. szept. 23. "A Vörös Hadsereg alakulatai átlépték a magyar-román határt." -írja történelemkönyvünk, de "merõ véletlenségbõl" kimaradtak belõle a nagyszalontai szörnyû események, a szeptember végétõl -majd egy évig tartó állapotokról:
A felszabadítás igazi módszerét érzékelteti egy szemtanú beszámolója a nagyszalontai borzalmakról:
"Egyik este részeg szovjet katonák betörtek Borbély Ferenc szabómester lakásába, három asszonyleányát lefogták, aztán a házban, borgõzös, rongyos, piszkos katonák reggeltõl estig egymásnak adták a kilincset. Az átélt borzalmak olyan hatással voltak a kilenctagú családra, hogy másnap mindannyian öngyilkosok lettek.
Az állati csõcselék rárontott Varga György, a helybeli Kereskedelmi és Hitelbank igazgatójának a feleségére is. Az igazgató a szörnyû élmények hatása alatt vadászpuskájával agyonlõtte két gyermekét, feleségét, aztán önmagát.
Steinbacher Györgynét alig egy hónap választotta el attól, hogy életet adjon gyermekének. A vad csürhe õt is megragadta. A meggyalázott szegény zsidó asszony felakasztotta magát.
Bonda Sándor csizmadia és Gál József kõmûves, a két meggyõzõdéses kommunista az orosz csapatok betörése után azonnal jelentkezett a szovjet parancsnokságon. Elmondták, hogy mindketten kommunisták, a párt régi tagjai. A parancsnok - egy õrnagy - lehúzta csizmáikat, aztán kidobta õket. A bolsevista horda késõbb mindkét elvtárs lakását kifosztotta, asszonyaikat meggyalázta.
(..) Betörtek az egyik szállodába is, a helyiségeket sebesültjeik ellátására használták fel. Sok amputálás történhetett, mert a kórház udvara tele volt lemetszett lábakkal és karokkal, ezeket menekülésük után kihajították az ablakon.
A magyar csapatok a hét végére visszafoglalták a várost. Az oroszok egy-kettõre kitakarodtak, de amit tudtak, elvittek. (Függetlenség. 1944. okt. 7. 5. o.)
Sajnos a magyar gyõzelem e bestiális hordán csak néhány napos lehetett.