Túlságosan filozóf' vizekre evezünk szerintem - ami nem volna baj -, de épp Ekrem-Kemál kapcsán...? 
Teljesen általános dolog, hogy a közszereplők munkásságát és életművét megítéljük, ezt teszi minden lap, minden életrajzíró, történész stb. Nálunk megfelelőbb erre nincs, odaát teljesen más szempontok döntenek, amiket mi nem is nagyon érthetünk. Mi a világi ténykedések felett mondunk ítéletet, vagy inkább véleményt. S tanulságokat keresünk. Párhuzamokat, épülni akarunk általuk. S erre van mód bőven. Érdemesebb mások hibáiból tanulni s legalább ennyire érdemes mások erényeiből példát meríteni.
Külön kell tehát választani az emberi halál és a fizikai életben elkövetett tettek megítélését. Az kétségtelen tény, hogy ez a topik a halálhírrel indul. De az csak az apropó. Alapvetően emberileg magát a halált teljesen máshogy kell kezelni. Senki halálának nem kell örülni s erről nem is volt szó. Hisz örömre egy dolog adhatna okot, ha a rossz jó útra tér, ha a rossz rossz marad, az kudarc az emberiség számára. Én ezt gondolom.
