A Dunaferr előző menedzsmentje által alapított és vezetett Dunaferr Enterprises nevű off-shore cég, mint arról tegnap beszámoltunk, 1996 őszén 370 ezer dollárért pénzügyi tanácsokat adott Ciprus szigetéről a Dunaferrnek. A Dunaferr vagyonának kezelésére sikerdíjért vállalkozó menedzsment egy évvel később, 1997 végén már maga is pénzügyi tanácsadásra szorult. A Bankár Holding szakértői egészen Ciprusig utaztak, hogy kisegítsék pénzügyi tanácsaikkal a dunaújvárosi vasmű vezetését.

A Bankár Holding érdekeltségébe tartozó két társaság ciprusi off-shore cége úgy szerezte meg a Dunaferr Enterprises többségi tulajdonjogát röpke két hónap alatt, hogy ez alatt az idő alatt a megvásárolni kívánt off-shore cégnek végzett pénzügyi tanácsadói munkával meg is kereste az üzletrész megvásárlására valót.

Az ügyletre 1997 végén került sor. A vevő az ugyancsak ciprusi bejegyzésű off-shore cég, az Eagle Rex Tower Ltd. Ez idő tájt e cég fő tulajdonosa a magyar Bankár Holding cégcsoport érdekeltségébe tartozó, Cipruson bejegyzett off-shore cég, a Bankár Capital Investment Ltd., kisebbségi tulajdonosa pedig a magyarországi Bankár Trade Kft.

Az adásvételi szerződést 1997. december 29-én írta alá Horváth István, a Dunaferr Rt. akkori elnök-vezérigazgatója és a Bankár-cégek nevében Lakatos Éva, a Bankár Trade ügyvezetője. A Dunaferr Enterprises Ltd. ötvenszázalékos üzletrésze 47 250 dollárért kelt el, a vételár megfizetésére a vevő kilencvennapos haladékot kapott. Két hét múlva megbízást kapott az immár érdekeltségébe tartozó Dunaferr Enterprisestól pénzügyi tanácsadásra. Az újdonsült tulajdonos a vételárnál valamivel drágábban, 55 ezer dollárért vállalta a megbízást.

A Bankár érdekeltségű tulajdonosokkal megerősített Dunaferr Enterprises társaság képviseletét a ciprusi jognak megfelelően Andreas Antoniou látja el a Chan-teclair Management Ltd.-től, ő egy darab részvénnyel rendelkezik.

A Cipruson 1996 augusztusában bejegyzett Dunaferr Rt. által alapított off-shore cég, a Dunaferr Enterprises 126 ezer dolláros nyereséggel zárta a 96-os évet. A nyereség a társasági szerződés rendelkezése alapján eredménytartalékba került. A Dunaferr pellet-beszerzését (a pellet a nyersvasgyártáshoz szükséges vasérc) bonyolító cég az 1997-es évet is nyereségesen zárta, 229 ezer dollárnyi profitot könyvelhetett el, ami szintén az eredménytartalékot növelte.

1997 végén, amikor a Bankár érdekeltségű Eagle Rex Tower többségi tulajdonjogot szerzett a Dunaferr Enterprisesban, az már 355 ezer dollárnyi eredménytartalékkal, illetve 109 ezer dollár jegyzett tőkével rendelkezett, így ötven- százalékos üzletrészét mélyen az értéke alatt, mindössze 47 250 dollárért "sikerült" eladni. Sőt, a Dunaferr vezetése nagyvonalúan még kilencvennapos fizetési haladékot is adott a vevőnek, az Eagle Rex Towernek.

A Bankár érdekeltségű off-shore cég - az adásvételi szerződés aláírása után két héttel - 1998. január 15-én pénzügyi tanácsadási szerződést kötött 1998. február 20-i teljesítési határidővel a Dunaferr Enterprises Ltd.-vel. Az Eagle Rex Tower Ltd. a szerződésben 55 ezer dollárért vállalta, hogy tárgyalásokat folytat a nyersvasalapanyagot szállító cég képviselőjével a pellet vasérc dunaújvárosi vasműbe való folyamatos szállításáról. Vállalta azt is, hogy elkészíti az importszerződés tervezetét, valamint előzetes tárgyalásokat folytat külföldi pénzintézetekkel az import finanszírozására vonatkozóan, és a szerződés aláírásánál mint tanácsadó, részt vesz.

A Dunaferr Enterprises újdonsült többségi tulajdonosa, az Eagle Rex Tower Ltd. határidőre elvégezte a munkát a Dunaferr Enterprisesnak, amely 1998. február 20-án át is utalta az 55 ezer dollárnyi munkadíjat. Az Eagle Rex Tower Ltd. pedig ezután, 1998. február 26-án átutalta a Dunaferr Vasmű Rt.-nek a 47 250 dollárt, így egyenlítette ki tartozását a Dunaferr Enterprises Ltd. ötvenszázalékos üzletrészének két hónappal korábbi megvásárlásáért.

Az üzletfelek 1997. december 27-én, tehát az üzletrész-átruházási ügylet aláírása előtt két nappal, az Eagle Rex Tower Ltd. tulajdonosai és a Dunaferr Rt. vezetése egy szindikátusi szerződésben megállapodtak a Dunaferr Enterprises Ltd. társasági szerződésének módosításáról is. Eszerint a dunaferres off-shore cég tevékenysége némiképp módosul, "Bankárék" bekapcsolódásával ingatlanhasznosítással és kereskedelmi pénzügyi tanácsadással is foglalkozik. Döntöttek a cég új igazgatóságának összetételéről is.

Az új igazgatóság tagja marad
Andreas Antoniou,
Jakab Irén és
Schneider Mihály,

FB
Kocsa László,
Hirczi József és
Sárközi György

Az Eagle Rex Tower Ltd. plusz egy főre delegálási opciós jogot kapott az igazgatóságba meghatározott időtartamra. A szindikátusi szerződésben a Dunaferr Rt. kötelezettséget vállalt arra is, hogy - kisebbségi tulajdonosként - a szükséges pénzügyi garanciát biztosítja a Dunaferr Enterprises pelletimport-beszerzéseihez.
Az Eagle Rex Tower Ltd. ezzel szemben azt vállalta, hogy üzleti információkkal látja el a Dunaferr Enterprisest, valamint javaslatot tesz a külkereskedelemhez szükséges finanszírozási források biztosítására. A felek megállapodtak arról is, hogy 2001. december 31-ig a cég nyereségét eredménytartalékba teszik. A Dunaferr Enterprises a szindikátusi szerződésben kikötött, pénzügyi garanciára vonatkozó, a Dunaferr Vasmű Rt. általi kötelezettségvállalás alapján 1999. március 1-jén kereskedelmi hitelszerződést kötött a Dunaferr-rel, hétmillió dollár kölcsönről. A Dunaferr a kért hétmillió dollárt 1999. március 3-án át is utalta a Dunaferr Enterprises számlájára. A hitelszerződés szerint a kölcsön egy bankszámlára elhelyezve garanciaként szolgál. A pénzügyi garanciára egyébként a nyersvasat szállító üzleti partner érdekében volt szükség, arra az esetre, ha a Dunaferr Enterprises valamilyen ok miatt nem tudná teljesíteni fizetési kötelezettségét. A Dunaferr Enterprises Ltd. pedig nyereségesen, rendben működött, így 1999. december végén az eredménytartalékban már több mint 1,1 millió dollár nyereség halmozódott fel.

Az Eagle Rex Tower Ltd. 1999 végén névértéken, vagyis 47 250 dollárért továbbadta üzletrészét - körülbelül tizedáron - a két magyar magánszemély (Lakatos Éva és Kaptay György) többségi tulajdonában lévő Sassari Trading Ltd. nevű, ciprusi bejegyzésű off-shore cégnek. (A ciprusi illetőségű, egy részvénnyel rendelkező képviselő ebben a cégben is Andreas Antoniou.) 2000 januárjától a Dunaferr Enterprises igazgatóságába helyet kért és kapott a beváltott opció miatt Lakatos Éva.

2001. január 4-én, tehát még az előző menedzsment idején módosították az off-shore cég működésére vonatkozó, "Bankárékkal" kötött szindikátusi szerződést. Eszerint a taggyűlés hatáskörébe került az osztalék felosztására vonatkozó rendelkezés joga, vagyis a többségi tulajdonos Lakatos Éva és Kaptay György határoz arról, hogy mi legyen a nyereséggel, amelyről korábban úgy döntöttek, hogy 2001 végéig az eredménytartalékot gyarapítja.

[b] Jelenleg 1,5 millió dollár vár sorsára Cipruson. Ebből 750 ezer dollár, vagyis mintegy 210 millió forint a Lakatos Éváék tulajdonában lévő Sassari Trade Ltd.-t illeti, ha úgy dönt a taggyűlés, vagyis lényegében a többségi tulajdonos, hogy osztalék formájában felosztja a nyereséget a tagok között.

Kovács Gábor, a Bankár Holding többségi tulajdonosa elmondta, hogy a Bankár Holdingnak Cipruson nincs off-shore cége. A Bankár Holding évekkel ezelőtt eladta egy Lakatos Éva érdekeltségébe tartozó cégnek a Bankár Trade Kft.-beli részesedését. Kovács elmondta azt is, hogy Lakatos Éva egyébként már nem tulajdonos a Bankár Holding Rt.-ben. Lakatos Évát tegnap lapzártánkig nem sikerült elérnünk.

[bLezárult a nyomozás WVM-ügyben ?[/b]
Emlékút
Az Országos Rendõr-fõkapitányság hét személy ellen javasol vádemelést a Fõvárosi Fõügyészségnek, akiket azzal gyanúsítanak, hogy különféle bûncselekmények elkövetésével gyorsították meg a WVM lízingcég csõdjét, s okoztak kárt több ezer kis-kötvénybefektetõnek. Ez azonban legfeljebb erkölcsi elégtételt jelenthet a kötvényeseknek, akik csak az elõttük álló végeláthatatlan polgári perek megnyerése után remélhetik káruk részleges megtérülését.

Több mint négy esztendõ kellett ahhoz, hogy az Országos Rendõr-fõkapitányság (ORFK) befejezze a tõkebefektetési csalás és más bûncselekmények miatt 1996-ban indított nyomozást a hajdani lízingóriás, az 1996 tavasza óta felszámolás alatt álló WVM Pénzügyi és Lízing Rt. tulajdonosai és egykori vezetõi ellen - legalábbis ha a Fõvárosi Fõügyészség (FF) ezúttal nem dobja vissza az ORFK hét személyt érintõ vádemelési javaslatát, ahogyan tette ezt már kétszer is, 1997 õszén és 1999 tavaszán. A legelsõ feljelentést az akkori Állami Értékpapír- és Tõzsdefelügyelet (ÁÉTF) tette 1996-ban a WVM tulajdonosai és vezetõi ellen hûtlen kezelés és más bûncselekmények gyanújával, miután kiderült, hogy a lízingcég 3 milliárd forinttal maradt adósa a nyilvánosan kibocsátott kötvényeit megvásároló befektetõknek. Ezt követte újabb feljelentésekkel a WVM-et felszámoló Reorg Gazdasági és Pénzügyi Rt. nevében eljáró Vadász Endre, aki úgy véli: a jelzálogjogokkal körbebástyázott bankok kifizetése után a
kötvénytulajdonosok kielégítése
azért lehet csak 6-8 százalékos a felszámolás végén, mert a bajt elõre érzõ lízingvezetõk kivitték a cégcsoportból a vagyon egy részét, s ezzel felgyorsították a kilencvenes évek elején roppant sikeres, ám 1993-1994-tõl már tipikus növekedési csapdába esett, krónikusan eladósodott társaság bukását.

A nyomozást mindvégig felügyelõ FF-nek legalább két hónapra van szüksége ahhoz, hogy eldöntse, elegendõek-e a rendõrség által felvonultatott bizonyítékok a vádemeléshez. Az ezeroldalnyi iratot "produkáló" rendõrök azzal könnyítették meg az ügyészek munkáját, hogy összefoglaló anyagban emelték ki az általuk legfontosabbnak ítélt történéseket. Az egyik eset két budai luxusvilla, a Tocsik-villaként is elhíresült Rege utca 9. és a Széchenyi emlékút 26. számú ingatlanok kivitele a WVM-bõl. A két telket 1991-ben, fénykorában vásárolta a WVM, összesen 35,5 millió forintért. Három év alatt a Rege utcában iker-, a Széchenyi emlékúton pedig önálló villát építettek, amelyeket 1994 õszén 249 millió forintra értékeltek a könyveikben. 1994 novemberében és 1995 februárjában azonban két lépcsõben a WVM Budapest Kft.-be apportálták a Rege utcai ingatlant teljesen, a Széchenyi emlékútit felerészben, összesen 233 millió értékben. Ám annak ellenére, hogy az utóbbi villa fele a WVM tulajdonában maradt, a
cég könyveibõl azt még
is maradéktalanul kivezették.

A WVM Budapest Kft. nem tartotta meg a friss vagyont, hanem azonmód értékesítette a lízingóriás vezetõinek: a Rege utcai házat fele-fele részben a WVM két igazgatójának, a büntetõügyben gyanúsított Keresztúri Ferencnek és a nem gyanúsított Simóka Kálmánnak (40-40 millió forintért), a másik villát pedig a WVM elsõ emberének és alapítójának, Vámos Lászlónak (õ szintén gyanúsított) 69 millióért. (Az értékesítést megelõzõen a lízingcéget hitelezõ Budapest Bank jelzálogjogát törölték.) A vételár nagyobbik részét azonban nem készpénzbõl, hanem a WVM vezetõi által, a lízingcég tulajdonlására létrehozott DRS Kft. által kibocsátott tulajdonosi kötvényekbõl és WVM-részvényekbõl fizették ki. 1995 augusztusában a WVM Budapest Kft. utólag felemelte az ingatlanok árát 50-50 millió forinttal, amit a vevõk ezúttal már készpénzzel egyenlítettek ki, ám a HVG értesülései szerint úgy, hogy a DRS Kft. elõbb osztalékot fizetett nekik.

A rendõrök szerint amellett, hogy vagyonkimentésrõl van szó, az ingatlanokat nem is a valós értékükön szerepeltette a WVM, hiszen - legalábbis 1994 végén - azok a 233 millió forintnak csak körülbelül a felét érték. A Széchenyi emlékúti villát Vámos László 1995-ben ingatlanközvetítõ segítségével állítólag 80 millió forintért eladta az amerikai-magyar Neville Kereskedelmi Kft.-nek, amely ma is ott székel. A Rege utcai ingatlanból is kiköltözött Keresztúri és Simóka: az épület egyik fele a Kitty Lauro Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. nevezetû divatház tulajdonosaié lett, a másik felét pedig Tocsik Márta cége, az Euro-Casa Ingatlanforgalmazó Kft. vásárolta meg, ám ezt a vásárlást a Fõvárosi Földhivatal nem jegyezte be, mert a Tocsik Márta elleni büntetõeljárás idejére a rendõrség zár alá vette Tocsik üzletrészét.

A rendõrök a vádemelési javaslathoz csatolt összefoglaló jelentésükben említést tesznek Neményi Györgyrõl is, akit a felszámoló jelentett fel csõdbûntett gyanújával. A HVG értesülései szerint Neményi mint a WVM Budapest Kft. ügyvezetõje 1995-ben taggyûlési határozat és bárminemû biztosíték nélkül adott százmillió forintos nagyságrendû kölcsönt a WVM tulajdonosait tömörítõ DRS Kft.-nek, amit nem kapott vissza, sõt a felszámoló szerint a Budapest Kft. alapvetõen ezért jutott felszámolásra. Sõt az sem lehetetlen, hogy e kölcsönügylet és a két luxusingatlan kivásárlása összefügg. A hitelfelvevõ DRS Kft. akkori ügyvezetõje, Fekete Katalin szintén a gyanúsítottak listájára került.

A rendõrség által kiemelten kezelt másik bûnügy alapja egy osztrák cég, a Corent GmbH feljelentése ismeretlen tettes ellen sikkasztás gyanúja miatt. A cég jelenleg több mint 200 millió forintnyi nyilvántartott követeléssel áll sorban a WVM felszámolásában, s ebbõl 30 millió forint miatt tett feljelentést. A Corent finanszírozta a WVM egyes üzleteit, például úgy, hogy a lízingcég Opel gépkocsikat vásárolt Magyarországon, eladta azokat az osztrák vállalkozásnak, majd visszalízingelte tõle. A visszalízingelt autókat azonban esetenként - mintha azok a sajátjai lennének - eladta, például az akkori Polgári Banknak, ráadásul az osztrákoknak járó lízingdíjat sem fizette ki. Az ügyet bonyolítja, hogy az osztrák cég 1996 elején devizában állapította meg a követelését, s most azért pereskedik a felszámolóval, mert az kezdettõl fogva forintban számol. Hogy kinek van igaza, azt - miután az ügy már megjárta a Fõvárosi Bíróságot - a Legfelsõbb Bíróság (LB) ítéli majd meg.

A WVM felszámolásában 150 millió forintja után futó XV. kerületi önkormányzat is perre ment a lízingcég ügyei miatt, csakhogy a képviselõ-testület az 1996 õszén menesztett polgármestert, Czibik Tamást jelentette fel különösen nagy kárt okozó hûtlen kezelés gyanújával. Történt ugyanis, hogy az önkormányzat 1994- 1995-ben összesen 920 millió forint értékben kötvényeket vásárolt a WVM-csoporttól, s nemcsak a lízingtársaság nyilvános, hanem a leánycégek (például a DRS Kft.) zártkörû papírjait is, amelyekre egyébként az anyacég garanciát vállalt. A befektetéseket Bodrogi Attila pénzügyi irodavezetõ javasolta, akit egy fejvadász cég javaslatára 1994-tõl alkalmazott az önkormányzat. Senki sem vette észre, hogy nincs is meg a megfelelõ végzettsége e munkához. A felszámoló által a rendõrségnek átadott iratok szerint Bodrogi nem önzetlenül csorgatta az önkormányzati pénzeket a lízingcsoportba, hanem körülbelül 3-4 millió forintot és egy Mitsubishi kocsit kapott a jó ügyfélért cserébe - ezért is
tett feljelentést ellene
Vadász Endre. Czibik és Bodrogi jelenleg egyaránt gyanúsítottak az ügyben. A hét gyanúsított közül a HVG-nek egyedüliként nyilatkozó Czibik Tamás elmondta: ugyanolyan jóhiszemû félrevezetettnek érzi magát az ügyben, mint a WVM kiskötvényesei.

Ám az utóbbiakkal ellentétben a XV. kerületi önkormányzatnak semmi esélye sincs arra, hogy a WVM felszámolásában legalább részben viszontlássa a pénzét. Míg ugyanis a magánszemély kötvénytulajdonosok elõrébb állnak sorban a pénzükért (az úgynevezett d kategóriában), az önkormányzat a futottak még (f) kategóriában várakozik. Az LB felülvizsgálati tanácsa idén május 17-én az egy évvel korábbi jogerõs ítéletet jóváhagyva megtámadhatatlan döntést hozott arról, hogy a WVM által nyilvánosan kibocsátott kötvényekrõl szóló tájékoztatók megtévesztették a befektetõket, ezért a kötvényszerzõdések érvénytelenek (HVG, 1999. június 19.). Ennek az a következménye, hogy a befektetõk kártérítési pereket indíthatnak, így a csõdtörvény szerint a kártérítési igényeknek fenntartott helyre sorolódhattak be, a jogszabály azonban ezt a lehetõséget csak a magánszemélyeknek adja meg.

A felszámolásban 3,2 milliárd forintnyi követeléssel nyilvántartott kötvényesek még sincsenek jó helyzetben. Az LB ugyanis nem rendelkezett arról, hogy a kötvényszerzõdések érvénytelenné válása miatt hogyan kell visszaállítani az eredeti állapotot, s azt sem határozta meg, mekkora kár érte a kötvényeseket. Ezért addig, ameddig az LB nem hoz ügyükben esetleg úgynevezett jogegységi döntést, külön-külön kell a kártérítési pereket megindítaniuk. Lukács György, aki a négy éve folyó, májusban végleg megnyert perben a kötvényeseket és a volt ÁÉTF-et, a mostani Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét képviselte, a HVG-nek elmondta: mivel az értékpapírtörvény szerint a kötvénykibocsátási tájékoztatókért a kibocsátó és a forgalmazók egyetemlegesen felelnek, most a kötvényesek dönthetik el, kit perelnek. A felszámolás alatt álló céget nyilván nem érdemes, ám a forgalmazóktól sem lehet sokkal többre számítani: a Dunaholding-csoporthoz tartozó City Bróker Kft. és az ABN Amro Magyar Bank Rt.
érdekeltségi körében álló Tale
ntum Rt. kiürített vállalkozások, jegyzett tõkéjük együttesen sincs félmilliárd forint. Ilyen körülmények között Lukács úgy véli: a kötvény kibocsátásakor hatályos társasági törvény szerint az ABN Amro Banknak kellene felelnie brókercége kötelezettségeiért, de ezt a bíróságoknak kell kimondaniuk - csakhogy az errõl folyó perek többségét a WVM felszámolásának a lezártáig felfüggesztették.

1.
"Ki gondolta volna, hogy a Simókáné vezette KVI panamagyanús telki telekügylete ? itt is komoly szerepet játszott a háttérben a Bankár Holding ? után, amelyet a Magyar Hírlap tényfeltáró munkája segítségével sikerült pár évvel ezelott az Erdészeti Hivatalnak megakadályoznia, egy köztemeto is terep lehet a
pénzszivattyúzásra.)

2.
Simókáné egyébként, miközben a kincstári érdekeket képviselte Dunaújvárosban, a Telkiben bejegyzett Bankár érdekeltségu Deviza Factory Rt. igazgatóságában is helyet kapott. (Kormányok jöhetnek, mehetnek, a Medgyessy-féle egyetlen szellemi elithez tartozó menedzser nem vész el a "népgazdaság" számára.)

3.
Simóka Kálmánné a következő cégek igazgatóságában töltött ill tölt be különböző funkciót:
Autóker Rt.,
Bre-Wor Brókerház,
Budai Várgondnokság Kht.,
BKV, Budapesti Temetkezési Intézet Rt.,
Cívis Hotel és Gasztronómiai Rt.,
Deviza Factory Rt.,
Global Tourist Kft.,
Malév, Industria Rt.,
Penta 2000 Tanácsadó Bt.,
Perfect Pénzügyi Szolgáltató Szakoktató és Kiadó Rt,
Hungaroring Rt. –
Medgyessy Tanácsadó Kft.
Dunaferr Rt
Agrobank Rt. (elnök-vezérig: Kunos Péter, elítélt)
WVM Lízing és Pénzügyi Szolgáltató Rt. 4 MRD Ft kár az általuk kibocsátott kötvények megvásárlóinak, akiknek zöme idős nyugdíjas volt. Egyébiránt a WVM Lízingben Simókánén kívül egy bizonyos Simóka Kálmán is szerepet játszott mint igazgató.
Korábban:
1975-1995
a Pénzügyminisztériumban a kereskedelem, ipar, közlekedés, szállítás, hírközlés, művelődés, közoktatás, bankszféra stb. területén főosztályvezetőként, majd helyettes államtitkárként.
1995-től a Kincstári Vagyoni Igazgatóság vezérigazgató