Torkos Matild
Úgy tunik, egyelore nem dagad botránnyá a Magyar Nemzet által a Dunaferrnél feltárt gyanús off-shore cégalapítási ügy. A nemzeti vagyonnak bonyolult, trükkös apasztására kimunkált dunaújvárosi recept nem háborította fel sem a közpénzekért oly harcosan küzdo szocialista Keller Lászlót, sem a hasonló ügyek apropóján a tett színhelyén háborgó SZDSZ-es Eörsi Mátyást. Pedig a ciprusi adóparadicsomból ugyanaz a sikerdíjas Dunaferr-menedzsment osztogatta magának a tanácsokat, mint amelyik beszállítói szerzodést kötött piaci áron Orbán Gyozo cégével.
Az adóhatóság elol adóparadicsomba menekített tanácsadói díjak ? úgy tunik ? nem haladják meg a zsebek átláthatóságáért küzdo ellenzék ingerküszöbét. Míg a miniszterelnök édesapja cégének Dunaferr-rel kötött szerzodésébol az ellenzék és a hozzá közel álló balliberális sajtó jóvoltából a parlamentet eléro belpolitikai botrány dagadhatott, aközben mély hallgatás övezi a Dunaferr Enterprises nevu ciprusi társaság gyanús ügyleteit. Az ellenzéki képviselok nem toporzékolnak a parlament lépcsoin, hogy vizsgálóbizottság felállítását követeljék, kiderítendo: vajon miképpen fordulhatott elo kormányzásuk idején, 1996-ban az Állami Privatizációs és Vagyonkezelo Rt. felügyelete alatt muködo Dunaferr Rt.-nél, hogy az állami vállalat vezetése 370 ezer dollárért (akkori árfolyamon számítva 60 millió forintért) pénzügyi tanácsokat kért és kapott egy saját maga alapította adóparadicsomba bejegyzett cégtol?
Az ÁPV Rt. igazgatóságában ott ültek a szocialisták gazdasági szakértoi Szokai Imre elnök vezényletével, elnökhelyettesi rangban Virágh Attilával képviseltette magát az SZDSZ is. Ok gondoskodhattak arról is, hogy a Dunaferr igazgatóságába delegált ÁPV-s vezetok jóvoltából érvényesüljön az állami érdek, a jó gazda gondossága. A Kincstári Vagyoni Igazgatóságnak (KVI), a Dunaferr kisebbségi tulajdonosának érdekeit ? a ciprusi off-shore cég alapítása idején ? az a Simóka Kálmánné védte, aki mostanság a Fovárosi Temetkezési Intézet vezetojeként kényszerül a Fovárosi Közgyulés egyik ellenzéki frakciójának kényes kérdéseire válaszolni a temeto gazdálkodásával kapcsolatban. (Ki gondolta volna, hogy a Simókáné vezette KVI panamagyanús telki telekügylete ? itt is komoly szerepet játszott a háttérben a Bankár Holding ? után, amelyet a Magyar Hírlap tényfeltáró munkája segítségével sikerült pár évvel ezelott az Erdészeti Hivatalnak megakadályoznia, egy köztemeto is terep lehet a
pénzszivattyúzásra.)
Simókáné egyébként, miközben a kincstári érdekeket képviselte Dunaújvárosban, a Telkiben bejegyzett ? Bankár érdekeltségu ? Deviza Factory Rt. igazgatóságában is helyet kapott. (Kormányok jöhetnek, mehetnek, a Medgyessy-féle egyetlen szellemi elithez tartozó menedzser nem vész el a "népgazdaság" számára.) Visszatérve az 1996-os adóparadicsomi állapotokra a Dunaferrnél: lapunk részletesen beszámolt arról, hogy a 36 milliárd forintnyi saját tokével rendelkezo óriásvállalat vagyonkezelésére pályázó dunaferres menedzsment például olyan egyszeru pénzügyi probléma megoldására sem volt alkalmas, mint egy turbóaggregátor-beszerzés pénzügyi konstrukciójának kidolgozása. E feladatot a ciprusi off-shore cégével végeztette el 28 ezer dollárért. Vagyis teljesen alkalmatlan volt arra, hogy a Dunaferrt vezesse.
Ezt azonban mi sem hisszük el. Vagyis sokkal valószínubb az, hogy a Dunaferrbôl kiszivattyúztak 60 millió forintnak megfelelo dollárt valamilyen célra. De az is megtörténhetett, hogy a havi fizetésért vállalatvezetésre vállalkozók kevesellték jövedelmüket, és azt Cipruson túlórázva egészítették ki, elrejtve a magyar adóhatóság orra elol a tanácsadásért kapott 370 ezer dollárt.
Ennyi pénzért Orbán Gyozo cége amúgy több mint fél évig hordja a botránykové vált dolomitot a Dunai Vasmube.
De ez mind semmi. 1997 végén, amikor már javában folyt a Dunaferr sikerdíjas menedzselése az MSZP?SZDSZ vezette ÁPV Rt. jóvoltából, a menedzsment kifogyhatott a pénzügyi tudományokból, mert szakmai segítségért a Bankár Holding szakértoihez fordult. Így kapcsolódhatott be ciprusi történetünkbe a Bankár Holding érdekeltségébe tartozó ugyancsak ciprusi off-shore cég, az Eagle Rex Tower.
E cég pedig a Dunaferr off-shore cégének többségi tulajdonjogáért lényegében olyan pénzügyi tanácsokkal fizetett, amelyek a milliárdos sikerdíjért vagyonkezeloi feladatokra vállalkozó menedzsmenttol is joggal elvárhatók lettek volna.
A vételár kiegyenlítése ugyanis a következoképpen történt. 1997 végén a Dunaferr eladta az off-shore cégben lévo üzletrészét, kilencvennapos határidot szabva a vételár kifizetésére. E határido alatt kötöttek egy tanácsadói szerzodést is hatvannapos teljesítési idotartammal pénzügyi tanácsadásra. A tanácsok megszülettek idore, ki is fizették az árát azonnal, amibol azután boségesen tellett a cég felének megvásárlására. Az egyébként Bankár-szakértok nélkül is nyereségesen muködo ciprusi cég még eredményesebb lett az új tulajdonos színrelépésével. Mára 1,5 millió dollár vár sorsára az eredménytartalékban. Ezt a 420 millió forintnak megfelelo valutát a közeljövoben fel is oszthatják osztalékként az idoközben két magánszemély tulajdonába került többségi üzletrész-tulajdonos off-shore cég, a Sassari Trade Ltd. és a Dunaferr között.
Vagyis az eredetileg tisztán Dunaferr-tulajdonú ciprusi cég nyereségébôl 210 millió forint kerül magánzsebekbe. Teljesen szabályos itt minden, törvénysértés nem történt ? tegyük hozzá menten. Hiszen nincs okunk azt feltételezni, hogy korrupciógyanús ez a ciprusi céghistória akkor, amikor a Dunaferrnél fél évig vizsgálódó rendorség csak a buncselekmények hiányára lelt. Csakhogy: a Dunaferr off-shore cégének többségi tulajdonát megszerzo, Bankár érdekeltségu céget tulajdonló társaság egyikében Dunaferr-vezetore bukkanunk. Ez pedig gyanús. Annyira bizonyosan, minthogy a miniszterelnök édesapja üzleti viszonyba keveredett egy állami tulajdonú céggel.
És akkor ? tekintet nélkül az üzleti titok szentségére ? még azt is nyilvánosság elé tárjuk, hogy a Dunaferr Enterprises pelletvasérc importálásához szükséges bankgaranciát a kisebbségi tulajdonos Dunaferr biztosította hatmillió dollár értékben.
És csak igen halkan kérdezzük meg: vajon hány pénzügyi tanácsadó cég van még Magyarországon "Bankárékon" kívül, amely ilyen garanciával rendelkezo cégbe szívesen beszállt volna, ha szabad lett volna a verseny?
A ciprusi Dunaferr Enterprises a pénzügyi tanácsadás mellett egyébként az ingatlanüzletbe is belevágott. Úgy ítélték meg, hogy a Dunaferr tokéjének a ? sikerdíjas vagyonkezelési szerzodésben vállalt ? gyarapítására nem rossz terep a spanyol tengerparti Malaga. Vásároltak hát egy ingatlant és panzió építésébe fogtak.
Eközben Dunaújvárosban a száz százalékban állami tulajdonban hagyott dunaferres társaságok gyártották a vasércet és a veszteséget. Nagyságrendileg ugyanannyi veszteséget termeltek, mint amennyi nyereség keletkezett azoknál a cégeknél, amelyeket ? a sikerdíjas menedzserek jóvoltából ? részben privatizáltak. A magánosításban túlnyomórészt az Acél XXI. Kft.-be tömörült sikerdíjas menedzsment tagjai vehettek részt. Több mint hétszázmillió forint osztalékot rakhattak zsebbe a nyereségesen muködo társaságok nyereségesre könyvelt cégeibol.
Hogy tisztán értsük: a száz százalékban állami tulajdonban hagyott, veszteséges acélgyárakat a részben privatizált társaságok szolgálták ki nyereségesen. A nyereséget eredményezo szerzodések pedig lényegében az Acél XXI. Kft.-be tömörült menedzsment tagjai döntése nyomán köttettek meg, bárki írta is alá azokat a megrendeloi és a beszállítói oldalon.
Dunaferr-ügy egyébként nincs ? ezt megmondta Keller László is a tévében. És nem is lesz ? tesszük hozzá ? mindaddig, amíg Orbán Gyozo bányájából ki nem fogy a dolomit. Tényfelhánytorgatás szempontjából a Dunaferr egy aranybánya. Szálljunk bátran a mélyére ? jobbról, balról egyaránt.