Ezek a szerencsétlenek – beszűkült agyú manifesztek, hogy „kis kedvencem” pálpusztai-szagú találmányával éljek – ezek azt hiszik, hogy attól leszünk „sikeres nemzet”, ha elfogadjuk azt a beszédmódot, azt az értékrendet, azt a „politikailag korrekt” fogalomrendszert, amit halálos ellenségeink kényszerítenek ránk. Ha úgy tanulunk meg késsel és villával enni, hogy aljas elnyomóink, kiszipolyozóink szerint „szalonképesek” legyünk.És bepapizzuk – sőt önjáróan terjesztjük - azt a tetves rágalmat, megbélyegzést, hogy „kukaborogatók” támadták meg a gyűlölt obeliszket ott, a Szabadság téren. Amiről azt tanítják – hazudják - hogy „a hálás magyar nép emelte a kenyeret és szabadságot hozó jóságos szovjet katonáknak” (akiknek mellesleg közvetlenül is közel egymillió halottat köszönhetünk, nem is szólva a hatmilliós tömeggyilkosságról, amit közvetve követtek el – a magyar anyák méhében - 1957 óta.)
Ezek össze-vissza fossák magukat attól, hogy mit szólnak az ballib propagandisták, mi lesz a Fidesszel a következő választásokon, ha végre kimondjuk, hogy okítsátok ti csak a ti büdös kurva anyátokat magyarra, mondjátok csak neki hogy mit vártok tőle, mert különben a külföld mit gondol rólunk...!
Aki egy csöppet is magyar érzelmű, az szívből gyűlöli a globalizáció magyarországi helytartóinak formálisan az MSZP-SZADESZ közvetítésével megvalósított gyalázatos uralmát, nemzetünk minden értékéből való gátlástalan kiforgatását, és valamennyien azt gondoljuk, hogy ezerszer inkább a Fidesz, mint ezek! Annak ellenére gondoljuk így, hogy tudjuk, a Fidesz egyetlen számottevő koncepcióval bíró, mondhatni egyetlen „államférfi” vezetőjének – ha benne akar maradni azok táborában, akik „posszibilisek” – rengeteg vonatkozásban alkalmazkodnia kell. Mert ez a mi országunk szemszögéből nézve nagypolitika, amihez nekünk ma még nincs elegendő erőnk, nincs meg a szervezetünk. Mert áldott gondos kis kezek - legalább hatvan éve egyfolytában - legjobbjaink nyakára korábban jó minőségű kötelet-, manapság csuklóikra finom műanyag bilincseket raknak.
És döbbenetes, hogy ezek a „manifesztek” még a libsiket is túlharsogva vetik rá magukat mindarra ami magyar kezdeményezés. A Történelmi Alkotmánytól kezdve a MIÉP-en, Jobbikon, Magyar Gárdán át a Goj-motorosokig, és nem győzik agyon gyalázni reprezentánsaikat - Csurka, Vona, a nyelvükön Balóné szitokszóvá vált Morvai Krisztina, stb.
Ez az utóbbi hölgy önmagában is „történelmi személyiség” lett azáltal, amit tegnap hajtott végre a Szabadság téri templomban. Ugyanis amit eddig senki nem tett meg, nem mert megtenni, felszólította a „tarka magyarokat”, ne csak beszéljenek a faji elkülönülés megszüntetéséről, de hassanak oda, hogy a zsidó iskolák nyittassanak meg!
Tegyenek a faji elkülönülés, a szegregáció ellen azzal, hogy mindegyik kis metszett farkú nebulónak egy-egy vidéki cigánygyerek lehessen a padtársa! (Hogy már gyerekkorban megismerhessék egymás kultúráját! ))))))
Ez legalább akkora jelentőségű „történelmi tett”, mint Pozsgay Imréé volt, amidőn annó dacumál bejelenté, hogy az „ötvenhatos sajnálatos események” lényegét tekintve népfelkelés volt.
