A költség/haszon elv nem lehet minden állami kiadásnál feltétlen szempont, mint ahogy a megtérülés sem, hiszen az nem az államnál jelentkezik közvetlenül. (Közvetve igen, mert a termelés növekedés megnöveli az adóbevételet). Az államnak vannak olyan improduktív kiadásai is, amelyek az alapfeladatok ellátásából adódnak, pl. honvédelem, egészségügy. Valójában azonban ezek sem mind improduktívak, mert az egészségügy, az oktatás stb. egyben a munkaerőre fordított "beruházásként" is felfogható, de a költség/haszon elv itt nyilvánvalóan nem érvényesül. Az ilyen beruházások is élénkítik közvetve a gazdaságot, az előbbi hozzászólásomban részletezett okok miatt, mivel pénzt visznek a gazdaságba.
Innentől kezdve rém egyszerű a dolog: az állami megrendelés bevétele az érintett vállalkozásoknál tőkésíthető, ezt hívják bővített újratermelésnek.
Ha nekem nem hiszel, akkor idézem Marxot, aki ezt kivételesen jól írta le: c+v+m. 
Egyébként a nagy gazdasági világválságok során a kilábalás útja mindig az volt, hogy növelték az állami megrendeléseket. Ez igaz, hogy átmenetileg elvonja a pénzt a szociális kiadásoktól, de ez feltétlenül szükséges a gazdaság fellendítésére.
Az USA gazdasága rövid időn belül megrendülne, ha a katonai kiadásokat drasztikusan csökkentenék.
