Szintén Pál apostoltól tudjuk, hogy akit szeret az Úr, azt megfenyíti. Gyakran azért kell próbákat kiállnunk, mert Isten ezek által készít fel bennünket egy komoly feladatra. Bármilyen nehezek számunkra a megpróbáltatások, nem eshetünk kétségbe, mert mindvégig Isten kezében vagyunk. A 76. zsoltárra gondolunk. Onnét van sajgó sebem, hogy az Úr keze most másként érint. Ilyenkor előfordul, hogy a saját keresztünket túl nagynak találjuk. Mert valójában hányan tudunk hálát adni Istennek, amiért "keresztülhúzta" számításainkat? Hányan tudunk örülni a nehézségeknek, hányan tudjuk mondani a zsoltárossal Jó nekem, hogy nyomorúság ért? PS Az élet szép Mindig szép
|