Azért lehetett régebb más a hétköznapi emberek számára a munka is, mert akkor még nem nézték mindennap éjfélig a tévét és az abból áradó nihilt, ahol szinte csak idétlenkedéseket látnak, ahol bűnözőpárti filmek, értéknélküli és munkatagadó léhűtők ökörködései áradnak napi többórás adagokban, ráadásul a gagyi műsoraikért hatalmas fizetéseket is kapnak, dobálják a játékokban a milliókat, ledegradálva a kemény munkával megkeresett pénz értékét és a munka szükségszerűségét. Az erőltetett laza idétlenkedéssel keresett nagy pénzek persze, hogy elveszik a munkától az emberek kedvét, főleg, ha tudják, milyen pénzeket kapnak érte a havashenrikek, jakubcsekek, mónikák és győzikék. És bizony ezzel kell mindennap esténként szembesülniük, no meg azzal az értékszemlélettel, ami ezekből a médialéhűtőkből árad, jelesen az, hogy az idétlenkedésért kapott pénzek által keletkezett lelkiismereti problémáikat és a pótcselekvésektől túlhajszolt, bemocskolódott és kiégett mivoltukat azzal próbálják kompenzálni, hogy állandóan szidják és mocskolják az életet. Szerintem ezért is sóhajtozik manapság jobban a hétköznapi ember a robotolása során, mert régen még nem voltak kitéve az otthonaikban annak a durva ellentmondásnak, hogy majomkodó léhűtők röhögcsélnek a képükbe milliókkal dobálózva sokkal nagyobb pénzekért, mint amit ők a kemény munkájukkal megkeresnek.