Ettől a naptól kezdődően a Magyar Köztársaság megtiltja, hogy egyházi és más, civil, non-profit szervezetek részt vállaljanak a szegénység további intézményes mérséklésében, a szociális és gyermekjóléti-gyermekvédelmi szolgáltatások kialakításában.
2005-01-27 23:39:49

A Szociális Szakmai Közösség közhasznú egyesület - a magyarországi szegények és rászorulók helyzete iránt érzett elkötelezettségétől indíttatva - a szociális területet érintő újabb jogsértések megszüntetése és az újabbak megelőzése érdekében az alábbi közleményt adja ki:
A szociális szolgáltatást végző egyházi és civil szervezetek - amelyek egyes ellátási formák körében nagyobb súllyal rendelkeznek, mint az állami-önkormányzati intézmények - jelentős hátrányokkal működnek másfél évtizede.

Hosszú évekig kimaradtak a legfontosabb fejlesztési forrásokhoz való hozzájutásból, és munkájuk mindennapi finanszírozásához nagyon sok erőfeszítést kell folyamatosan megtenniük. Ezt a munkát önként vállalják a közjó érdekében.

Ezek a szervezetek megszokhatták azt is - és ez az elv és a mögötte lévő gyakorlat a mai napig is fennáll - hogy a szektorsemlegességet semmibe véve egészen más, és sokkal szigorúbb szabályok vonatkoznak rájuk, mint bármely állami szereplőre.

Szokásossá vált az is, hogy egy-egy kormányzati megszorítás elsősorban a civileket érinti - így például az idei évre tervezett béremelésekre és a bekövetkezett, nagyon jelentős közüzemi költség-növekedésre egyetlen fillér kompenzációt sem kaptak az államtól.

És mindezek ellenére mégis működnek az egyházi és civil szolgáltatók, sok tízezer szegényt juttatva valamiféle szociális vagy gyermekjóléti ellátáshoz. Mindehhez hatalmas gazdálkodási fegyelemre, ügyes pénzszerzési technikákra és adományokra, s önkéntesek áldozatos munkájára volt szükség.

2005. január 31-ig.

Ettől a naptól kezdődően ugyanis a Magyar Köztársaság megtiltja, hogy egyházi és más, civil, non-profit szervezetek részt vállaljanak a szegénység további intézményes mérséklésében, a szociális és gyermekjóléti-gyermekvédelmi szolgáltatások kialakításában.

Minderről a Magyar Országgyűlés döntött, amikor a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló 2004. évi CXXXV. törvény 120 §. (19) bekezdésében - és az azóta megjelent egyéb jogszabályokban - e fekete naptól kezdődően megtiltja további szociális szolgáltatások normatív támogatását.

A szociális szakma résztvevői megszokták már ugyan, hogy szinte állandósult káosz uralkodik a reá vonatkozó jogszabályok terén, s például az egyik törvényben gyökeresen más megfogalmazásokat talál, mint egy másik, szintén reá vonatkozó szabályozásban. Nem látható az sem, hogy - annak ellenére, hogy az állam nem ad rá pénzt - lehetséges és szükséges-e a jövőben működési engedélyt kérni a különféle szolgáltatásokhoz.

Nem csodálkozunk azon sem, hogy a költségvetési törvény például a családsegítés tevékenység autonóm ellátását még mindig nem teszi lehetővé civil szervezetek számára.

Ám a szociális jogok Alkotmányban rögzített érvényesülésének ilyen mély és cinikus korlátozása a magyar demokrácia történetében példátlan.

Nem az első eset ugyan, amelyben a kormányzat az Alkotmányt és nemzetközi jogot megkerülve kívánta korlátozni a szabad intézmény-alapítás jogát, de a fent idézett, szégyenteljes korlát a teljes magyar civil világ és minden egyházi szociális szervezet sárbatiprását jelenti.

A Kormány és az őt támogató országgyűlési döntéshozók tehát azt kívánják, hogy 2005-től ne nyílhasson több ingyenkonyha, nappali melegedő, szociális étkezde, ne növekedhessen a fogyatékosoknak vagy éppen a gyermekeknek nyújtott, alapvető szociális szolgáltatások köre, száma.

Az értelmes és célszerű kapacitástervezés helyett tehát a politikusok úgy döntöttek, hogy húznak még egyet a srófon, és az amúgy is a megélhetésükért és létjogosultságuk bizonyításáért küzdő civileken, és az éppen csak megerősödni látszó egyházi szervezeteken kívánnak még jobban spórolni.

Pedig ma már látható, a civilek nélkül kétszer-háromszor annyi hajléktalan élne az utcákon, s minden ötödik-hatodik, szociális otthonban élő idős, fogyatékos, beteg rászoruló az utcára kerülne.

Mindezek okán tiltakozunk a szektorsemlegesség teljes megszüntetése, az egyházi és más, non-profit szociális szolgáltatókkal szembeni újabb diszkrimináció bevezetése miatt!!!

Törekvéseink megerősítése érdekében az Alkotmánybírósághoz fordulunk, s el kívánjuk érni, hogy a jövőben egyetlen kormányzat se korlátozhassa Alkotmány-ellenesen Magyarországon a szociális és emberi jogok érvényesülését.

Beadványunkban a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló 2004. évi CXXXV. törvény súlyosan diszkriminatív, Alkotmányba ütköző részeinek megsemmisítését kérjük.

Nyitrai Imre
szociológus, szociálpolitikus
a Szociális Szakmai Közösség közhasznú egyesület elnöke