A kitartás bátorságára van szükség

"Az óvatoskodók, a reménytelenek, az alábecsülők, a megszorítók mindig kihullnak a magyar nemzet emlékezetéből” – jelentette ki Orbán Viktor a nyíradonyi Harangi Imre sportcsarnok avatásán.

Hosszúpályi, Nyíradony, 2003. december 10.

Az idősek otthona

Megszorításból nem jön élet

A nyugdíjas otthon felépítése 208 millió forintba került, amelyből 144 milliót a Széchenyi Terv keretében finanszírozott a polgári kormány. Orbán Viktor hangsúlyozta: az idősek otthona nem a kormány ajándéka volt, hanem a falu polgárai munkájának a gyümölcse: ők csaaz államnak fizetett adójukból kaptak vissza ezzel az épülettel. Utalt arra, hogy a polgári kormány utolsó hivatali napjaiban is igyekezett építeni az országot, ugyanis „megszorításokból nem jön élet”. A Szövetség elnöke szerint az új idősek otthona elsősorban azt az üzenetet hordozza, hogy minden nemzedéknek megvan a maga feladata. Az idősebbek felelőssége az, hogy az utánunk járók tudják: a jó választása, a jó döntés nem természetes, nem magától értetődő. „Mert szabadnak lenni, jólétben élni, olyan országban lakni, amely előtt távlatok vannak, az ma a földkerekségen inkább kivételnek számít. Kevés nemzetnek adatik meg. Rajtunk múlik, hogy a fiatalok ne felejtsék el: a jólétet és a szabadságot nem hitbizományba kaptuk, és amilyen nehezen szereztük meg nemzedékek egymásra épülő, áldozatos munkájával, olyan könnyen, olyan röpke idő alatt el is tékozolható” – szögezte le.

A várakozás tétlenség

Az otthon ünnepélyes átadása után Orbán Viktor tovább utazott Nyíradonyba, a Harangi Imre Rendezvénycsarnok avatására. Az ezer főt befogadni képes, huszonöt méteres uszodával rendelkező létesítmény összköltsége 1,150 milliárd forint volt, amelyből 600 milliót a polgári kormány biztosított egyik utolsó intézkedésével. A zsúfolásig megtelt sportcsarnokban a Szövetség elnöke kiemelte: nagy fejlesztések nemcsak a nagyvárosoknak járnak, hanem a Nyíradony-méretű településeknek is. Emlékeztett arra, hogy a két és fél évvel ezelőtti látogatása óta a nyíradonyiak belefogtak a szennyvízcsatornázásba, kiépítették a gáthálózatot, bérlakásokat építettek, és iskolát adtak át. Mint mondta: a város polgárai a saját maguk munkájában hisznek és nem várakoznak. „Munkahelyet várakozva nem lehet teremteni. A várakozás tétlenség” – húzta alá.


A Harangi Imre Rendezvénycsarnok

A sportban még helyükön vannak a dolgok

Orbán Viktor a csarnok jelentőségéről szólva úgy fogalmazott, hogy „hitem szerint a nemes küzdelem, a sport segít abban, hogy a világ elferdített dolgai a helyükre kerüljenek. A sport még egy világos világ. A sportban az még úgy van, hogy a jó dolog, az jó dolog, a rossz dolog pedig rossz dolog. Keményen küzdeni jó, lelketlenül feladni a küzdelmet pedig rossz. Bátornak lenni derék dolog, míg gyáván meghátrálni szégyellnivaló. Igazságosan bíráskodni jó dolog, részrehajló döntéseket hozni pedig rossz dolog.” Szólt arról is, hogy szeretné, hogyha egyre több fiatal használná ezt a létesítményt és minél több fiatal képzelné magát Harangi Imrének, a sportcsarnok olimpiai bajnok névadójának.

Hátramenetben az ország

A Szövetség elnöke köszönetet mondott a mérnököknek, a tervezőknek, a kivitelezőknek, a szakmunkásoknak és segédmunkásoknak a csarnok felépítéséért. Leszögezte: az építőknek és a nyíradonyi polgároknak jó okuk lehet a büszkeségre, ugyanis ma már csak elvétve lehetünk tanúi nagy dolgok létrejöttének, minden csökken, apad, fogy, vagy egyszerűen visszanyesik. Már csak az árnyékát látjuk néhány évvel ezelőtti önmagunknak. Hol van már a Millennium összefogása, amikor a nemzet olyan tettekre volt képes, mint Nemzeti Színház, az Erdélyi Magyar Egyetem, a Mária Valéria híd, vagy a szekszárdi híd megépítése? Orbán Viktor szerint lassan már azt tarthatjuk komoly, elismerésre méltó teljesítménynek, amit az egyszeri tanár az üzenő füzetbe írt az értetlenkedő szülőknek: az első félévben előre haladtunk, ebben a félévben hátrafelé megyünk, remélem, az évet ott tudjuk befejezni, ahol elkezdtük.


A kitartás bátorságára van szükség

„Hogyan bontakozhat ki ismét egy gyarapodó, erős és emelt fejű nemzet, ha nem látunk mást, mint egy lélekszámában, gazdasági erejében és befolyásában fogyatkozó, csökkenő, visszahúzódó országot?” – tette fel a kérdést, amelyet úgy válaszolt meg, hogy elsősorban a hétköznapok lelki bátorságára van szükség: nem a nekimenésnek, hanem a kitartásnak a bátorságára. Azt kérte hallgatóságától, hogy ragaszkodjanak továbbra is konokul az álmaikhoz, a terveikhez. „A magyar történelem során mindig a szorgalmas, dolgos emberek vitték előrébb az országot. Azok, akik tisztességgel végezték a napi teendőjüket, akik becsülettel részt vállaltak a közösség teendőiben, helytálltak a család terheinek cipelésében. Az óvatoskodók, a reménytelenek, az alábecsülők, a megszorítók mindig kihullnak a magyar nemzet emlékezetéből” – mondta végezetül Orbán Viktor.