Lemaradtál valamiről: én mindig is az voltam.
Elvem: nem értek veled egyet de mindent megteszek hogy elmondhasd(leírhasd).

"de van egy szint, ami alatt teljességgel vállalhatatlan"

Értem.
No akkor olvasgass részletek az egyik Táncsics-díjas kitüntetettől, ez bizonyára megfelelő szint lesz:

"Háttal az ajtónak feszítettem a feleségemet, az egyik combját magasra fölemeltem, a farkamat az így megnyíló alagútba csúsztattam, és folyamatosan vertem, döngöltem, hogy zengett a folyosó".
" Képes először simogatta meg későbbi szeretője arcát az autóban a fölemelkedés apró erőfeszítéséből megszületve kirepült a seggéből egy szép, férfias adag fing". Aztán nem sokkal később azt is elárulja, hogy a teniszpályán hallotta egy fiatal lány fingását is, ami "finoman, egyenletesen, hosszan kitartott hang, valamiféle normál á, amely még csak nem is a maximális fizikai erőkifejtés közepette, az erőlködés végén csúszott ki belőle, hanem pályacsere, séta közben, mint a fáradt gőz".

Képes André valamilyen irodában veri a farkát ("arra figyelt föl, hogy dugattyúként dolgozó kezére egyre sűrűbb cseppekben hull a verejték"), aztán az ablakon át észrevesz egy formátlan utcaseprő nőt, mire "a vágy sűrű folyadék formájában robban ki a testéből".