|
Téma: Nyűg az élet
|
|
Rendes Kis |
Válasz | 2008. július 13. 08:05 | Sorszám: 74 |
Van 1 rossz hírem: a nagyszüleimnek az 50-es, 60-as évek fordulóján szabályos, hivatalos, cselédkönyvvel fölfogadott cselédje volt. Ebben az a rossz hír, hogy akkor én már éltem ! 
|
Előzmény: 63 |
|
|
kingvidor |
Válasz | 2008. július 13. 02:32 | Sorszám: 67 |
Nem emlékszel arra, mikor odament gyurcsánynéhoz egy öreg néni, szegény majd elolvadt, hogy megfoghatja aprópiri kezét és kérdezte, hogy nem emlékszik-e rá, hiszen úgy szeretett ott dolgozni náluk, amikor kislány volt, ugyanis ő volt náluk a cseléd... (elég kínos is volt ez a pojácának akkor a választás környékén, jellemző módon szóra sem méltatták szegény asszonyt)
Szóval voltak cselédek akkor is és később is, legfeljebb bejárónőnek hívták az elvtársak, szóval nem egészen áll, amit mondasz. Az pedig, hogy régen a cselédlányoknak milyen dolga volt, általánosságban azt lehet mondani, hogy az esetek túlnyomó részében szó sem volt felcsinálásról, mint ahogy azt a szocreál bolsi filmekben nyomatták, általában nagy lehetőségnek számított, ha egy falusi lány Pesten dolgozhatott, néhány év alatt komoly tartalékokat tehetett félre, amiből még a családjának is jutott, de tanulhatott és olvasgathatott is a polgári házaknál a maradék idejében, mert sosem kellett annyit dolgozni egy családnál, hogy ne marad volna szabadideje. Egyáltalán nem az volt a jellemző, amivel 50 évig tömték itt az emberek fejét az agitprop írók és rendezők a régebbi időkről.
|
Előzmény: 63 |
|
|
honfi |
Válasz | 2008. július 13. 02:15 | Sorszám: 64 |
A meséket is valóságnak tekinti.
Különösen azok a cselédlányok fütyörésztek, akiket az uraság felcsinált. Csak erröl nem meséltek neki.
|
Előzmény: 63 |
|
|
