Ez már a sokadik alkalom életemben, amikor arra gondolok, hogy íme, most, Izrael legújabb, bestiális tömeggyilkossága láttán-hallatán, most aztán "huj, huj, hajrá!", vagy "go, can go!" felkiáltással a végsõkig felháborodott tömegember végre felcihelõdik a televízió elõl, lerázza ruhájáról a kutyaszõrt, s talán a fejét is megrázza, megpróbálva kiszellõztetni belõle az arasznyi guanóvá ülepedett hazugsághalmazokat, hiszen azokban fürdeti agyát és egész valóját a nap 5-8 óróján keresztül a televízió elõtt fetrengve, vagy a "nagy" lapokat olvasva. Márpedig ezek a cionista irányítású szennyfórumok úgy fröcskölik magukból az elbutítás és félrevezetés bacilusait, mint a tûzoltó fecskendõ. Igaz, egyes
nagyvárosokban több ezres tömegek vonultak fel, tiltakozva Izrael gátlástalan, gyilkos agressziója ellen, ami mégis kevés. Iszonyúan kevés. Világjelenséggé vált a közöny és a totális elbambulás. A szánalom, az együttérzés és irgalom rászáradt Jézus városvégi feszületére, a mozgásba lendítõ segítõ tenniakarás pedig már a gondolat megfogamzásakor elernyed, legföljebb egy legyintésbe sorvad. Azt hiszi a szerencsétlen kommerszfogyasztó, hogy a dolog nem tartozik rá... Hát ki fogja neki megmagyarazázni, hogy olyannyira rá tartozik, amennyire ennek az embertelen, gyilkos agressziónak õ maga is áldozata! Már régóta! A legjobb esetben azt hiszi a Jézust nagy ívben elkerülõ "felvilágosult" multikulturista, hogy hát, hiszen, meg izé, ott vannak az arab államok, miért nem fognak össze testvéreik megvédésére? Arra már nem futja esze soványka tantuszaiból, hogy rájöjjön, miszerint õ maga is
bûnös abban, hogy az arab világ darabokra van tépve, hasonlóan az izraeli bombák által széttépett palesztin gyermektestekhez!, hiszen a szeme sem rebbent, amikor a világ legocsmányabb és leghülyébb hazugságának ürügyén, valami elképesztõen túlsúlyos, a csillagközi háborúk lidércét idézõ hadigépezettel nekiesett Amerika Iraknak, ahol eddig másfél millió hulla jelzi dicsõ tevékenységét. Miután pedig hajtûnyi tömegpusztító micsodát sem találtak, (Izraelben pedig véletlenül elfelejtették keresni), a televízió neveltjei nem jutottak odáig, hogy megkérdezték volna: ugyan, hát akkor, a fenébe is, miért gyilkolunk tovább Irakban, nomeg Afganisztánban?! Hiszen én azért küldtem a fiamat ezekbe a gonoszoknak a terrorista országába, vagy hogy is van: ezeknek a terrorista országoknak a gonoszai közé, -- mondja magában a kommerszember -- ahol tengely is van, de az nagyon fõgonosz (és terrorista!)
(ja, és lator!), hogy ha immár nincs miért gyilkolásznia hõs fiamnak Irakban és Afganisztánban, akkor ugye kézenfekvõ, hogy meg kell bosszulni a gonosz arab terroristákon a WTC tornyainak lerombolását... Hááát, hogy arról szinte azonnal kiderült, hogy ahhoz a Moszadon és az amerikai belsõ titkosszolgálaton kívül senkinek semmi köze nem volt? Igen, de a fiam vitte oda az urániummal töltött muníción kívül a demokráciát is, ám!? Tudd meg! Meg aztán Amerika az nagy, meg erõs, meg akkor is igaza van, ha hazudik. Helyben vagyunk. Itt vannak tehát a "New Age" neveltjei, akik rendszeresen hallgatják Condoleezzát, Chaneyt, a Big Boss-t, az izraeli szóvivõt meg a sátánt. Ez a mi kommerszemberünk pedig, amikor már-már felsajdult volna benne, hogy no, azért itt valami bûzlik, mert akik ezermilliárdokkal (dollárocskákkal) zsonglõröznek, mígnem kiderül, hogy mindazt ellopták, s tõlünk kérik az általuk
ellopott billiók és trilliók pótlását, akkor néha úgy tûnik, mintha itt valami sántítana. Pedig csak a fia, aki úgy tért haza, hogy egyik lábát megsebesítette egy szilánk valahol az afganisztáni kõsivatag frissen megalapozott demokráciájában. A kommerszember pedig elveszítette a munkáját, (kérdés mikor viszik el feje fölül a tetõt?) Derék és hõs fia aztán szokatlan módon felcsattant, amikor Chaney odaszólt Izraelnek, hogy hagyja abba az agressziót... A fiú ordít és kiabál: "Hogy miként merészel ez a képmutató gazember ilyet mondani?! És õ mit tesz Irakban, mit tesz Afganisztánban?! Háborúzik! Éppen úgy mészárolja halomra az ottaniakat, mint Izrael a palesztinokat! Látod apám, ennyit jelent Amerikában az igazság képviselete, meg ennyit érnek az emberi jogok." A mi kommerszemberünk pedig fészkelõdik a heverõn, le szeretné rázni magáról ezt az egyre súlyosabban reá boruló
lidércet, de hát a fia mondja mindezeket. Bizsereg a tenyere, nem is tudja mitõl. "Az azért más" - motyogja. "Ugyanaz!" - csattan fel a fiú. "Afganisztánban és Irakban is muszlimokat kell gyilkolnunk Izrael kívánságára! Errõl van szó. Amerika a zsidó érdekek fõ végrehajtója. Nekünk ott semmi keresnivalónk nincs! Ezek az országok nem veszélyeztetik Amerika érdekeit. Ez csak maszlag! Ami Amerika érdekeit veszélyezteti, az a mi vakságunk, meg Izrael! De már nem is veszélyezteti, hiszen az övé. Amerika többé nem létezik, csak mint Izrael gyarmata... Hallasz engem apám, vagy csak a körmöd rágod?.. Pedig ha tudná a világ, hogy többé-kevésbé már minden nemzet ebbe az önfeladó és önmegalázó helyzetbe került áruló, Izraelt kiszolgáló politikája miatt, akkor most nem ezrek, hanem százmilliók tüntetnének. Minimálreakcióként. No apám, öltözz, de amerikai zászlót ne hozz!"

C. J.