Azok, akik különféle okoknál fogva nem tudtak vagy nem voltak képesek saját jogú nyugdíj megszerzésére, egy szerény, de méltányos garantált nyugdíjat kapnak 65 év fölött, ha minimum 40 évet éltek Svédországban (ha kevesebbet, akkor arányosan kevesebb pénz jár). Ezt a költségvetésből fizetik, a mindenkori külgazdasági és államháztartási viszonyok figyelembe vételével, a pénzügyminiszter által meghatározott összegben.

Az alkalmazottként dolgozók szolgálati nyugdíjhoz is juthatnak, ha megállapodnak a munkaadójukkal, hogy az a nettó fizetésük 5-10 százalékát a cég és a szakszervezetek által közösen választott nyugdíjalapkezelő intézetben vezetett számlájukra utalja. A feltételek a kollektív szerződésekben rögzítettek, a munkavállalóknak beleszólásuk van a befektetésekbe, s nyugdíjprognózist készíthetnek saját maguknak az aktuális értékviszonyok szerint.

A magánnyugdíj-megtakarítás önkéntes, és bármely banknál, biztosítónál köthető szerződés szerint, a befizető által meghatározott havi összegben történik. A befizetések, havi 1000 koronában maximált értékben, levonhatók az éves adóból. A nyugdíjfolyósítás volumene, módja, ideje a szerződéstől függ.

A nyugdíjpiramis az egyes szintek konkrét kiterjedtségét is jól illusztrálja: általános nyugdíjjal mindenki, szolgálati nyugdíjjal a legtöbb ember, míg magánnyugdíjjal jóval kevesebb rendelkezik. Az egyes résznyugdíjak nem befolyásolják egymást: összeadódva képezik a teljes nyugdíjat. Az általános (állami) nyugdíj legkorábban 61 éves korban kérhető, két hónappal a tervezett nyugdíjba vonulás időpontja előtt, a kérvényező által választott 25-50-75- vagy 100 százalékos arányban. Alacsonyabb rész estén, a munkavégzés folytatásával, természetesen tovább növelhető az alap. A nyugdíjkorhatár 65 év (nemtől függetlenül), s legkésőbb 67 éves korban „kell” nyugdíjba menni. A nyugdíj összegét egy bizonyos „népjóléti alap” figyelembevételével számítják ki, s az nem lehet több, mint ennek az alapnak 7,5-szöröse. Ma a legmagasabb nyugdíj 30 ezer korona körül van, a legkisebb (garantált) nyugdíj körülbelül a harmada.

A nyugdíj összege komplex – de minden év és minden befizetett korona számít. Alapja minden adóköteles jövedelem: így a gyes, a munkanélküli segély, a táppénz, a rokkantsági segély, a tanulmányi ösztöndíj stb. Függ a befizetések nagyságától, a magánalapok jövedelmezőségétől, a nemzeti- és a nemzetközi gazdasági helyzettől. Mivel több lábon áll, kevésbé sebezhető. Átlátható és rugalmas: folyamatosan szemmel tartható és változtatható a befizetések elhelyezése. Az összeg az egyén döntésein és felelősségvállalásán is múlik. A polgárok informálásáról a nyugdíjintézet és a nyugdíjalapkezelők gondoskodnak.

A nyugdíjrendszernek az állam által kezelt részében 2001. óta van egy beépített fék is. Ez az automatikus kiegyenlítés (automatisk balansering) gondoskodik arról, hogy a rendszerben bekövetkező hiány (azaz a folyó nyugdíjkifizetés) ne léphesse át a befizetések szintjét. Ebből következően az állami nyugdíjak összege nem növekszik ugyanabban az ütemben, mint az aktív jövedelmek. A pénzügyminiszter minden évben meghatározza az ún. egyensúlyi számot, amely a bevételek-kiadások arányát mutatja. A bevétel 90 százalékát a munkavállalók és munkaadók által befizetett járulékok adják. A maradék 10 százalékot pedig a rendszerben lévő tőke – ez azt eredményezi, hogy az innen az államháztartásba áramló pénzek befolyásolják az egyensúlyt.

Egy másik:
http://harlamov.blogter.hu/392153/a_sved_nyugdij

A svéd nyugdíj
10 hozzászólás Írta Hmmmm01 11 hónapja
Kiverte a biztosítékot Varga Mihály elszólása, miszerint a Fidesz bevezetné a svéd NDC (Notional Defined Contributon = névleges egyéni számla) rendszert a nyugdíjak finanszírozásában. Aztán legott észhez is kapott, cáfolta is azonnal, nem úgy gondolta, ahogyan mondta. Az MSZP azonnal támadásba lendült, plakátot is készített: "A Fidesz drasztikus nyugdíjcsökkentésre készül!". A Fidesz sem maradt adós, elkészült saját plakátja: "Itt az idő, hogy megvédjük a nyugdíjakat!".
A közvéleményt persze azonnal megosztotta, pártszimpátiai alapon minkét álláspontnak kerekedtek hívei, és elkezdődött a riogatás. Ennek ugyan nem sok értelmét látom, mert a nyugdíjrendszer teljesen pártsemleges, jelenleg és a jövőben is egyformán fog érinteni mindenkit, legyen bármilyen pártszimpátiája a nyugdíjba vonulónak.

A következőkben kísérletet teszek, hogy érthető formában vázoljam az elképzelt valóban teljesen új nyugdíjrendszert.

Nos, az új rendszer annyiban lenne alapjaiban új, hogy a jelenlegi nyugdíj-kiszámítási mód helyett, ami fél évszázadnál is hosszabb ideje működik, és ami a nyugdíjjárulék fizetésének alapjául szolgáló jövedelmeket veszi figyelembe, a svéd módszer szerint a befizetett pénzzel számolna. Ezt a befizetett pénzt egy "virtuális" egyéni számlán tartanák nyilván, és ez a pénz állna rendelkezésére a nyugdíjas hátralévő éveire.

Ezzel megszűnne a nyugdíjkassza szolidaritási elve. Ugyanis ha valaki 62 évesen nyugdíjba szeretne menni, akkor megnézik az egyéni virtuális számláján felhalmozódott összeget, és elosztanák a még hátralévő várható életének évei számával. Az így kiszámított összegből megállapítható, mennyi is fizethető ki havonta a nyugdíjasnak, és az aktív dolgozóktól befizetésre kerülő nyugdíjakból aztán ezt az összeget fizetnék ki.

A hátralévő évek számának megbecsülése a KSH feladata lenne, ha tehát az emberek áttérnének az egészséges életmódra, akkor növekedne, egyúttal csökkenne az éves nyugdíj összege. Persze ezt lehetne még leleményesen cizellálni, ha mondjuk valaki öregkorára súlyos betegségben szenvedne, akkor ugyebár testre szabottan csökkenne a még életben eltöltött éveinek várható száma, így viszont növekedhetne a kifizetett nyugdíja.

Belépne egy "számítási" alapnyugdíj is, ami a minimálbér 55 százaléka lenne (ami most 40425 forint volna) és ha a hátralévő életévek számával osztott egyéni számlán lévő összeg ezt nem érné el, akkor legközelebb 70 éves korában mehetne nyugdíjba az a 62 éves, tehát ezt a 8 évet valahogyan át kellene vészelnie.

A modellből érzékelhető, hogy nagy jelentősége a befizetett és felgyülemlett "virtuális" pénznek lenne, az eddigi ledolgozott évek és az átlagnak kiszámított havi jövedelem helyett. Ám mivel maradna a felosztó-kirovó rendszer, így az alacsonyabb képzettségű, elsősorban fizikai betanított munkára képes emberek minimálbéres kevés keresetéből levont és befizetett pénzeiből nagyon kevés havi nyugdíjra telne. Nagyságrendileg a nyugdíjba vonulóknak talán egyharmada tudna csak tisztességes megélhetést biztosító nyugdíjhoz jutni.

Ha valakinek még 70 éves korában sem jönne ki az öregségi nyugdíjhoz szükséges "számított" alapnyugdíj, akkor a mindenkori minimálbér 25 százalékát kapná alapnyugdíjként, ami most 18375 forint lenne.

Ennek a rendszernek tehát az a lényege, hogy a járulékbefizetésekkel az egyéni virtuálisan nyilvántartott pénzt kaphatja minden nyugdíjba menő, egy fillérrel sem többet. Így a nyugdíjkassza soha nem lehetne deficites, tehát külön nem kellene kiegészítenie az államnak az adófizetők pénzéből a nyugdíjkasszát. A befizetéseket talán a munkaadóktól a dolgozók név szerinti egyéni "virtuális" számlájára befizetett összegekkel lehetne növelni, ami egy munkaszerződés megkötésekor a havi fizetésen fölül külön alku tárgya lehetne.