|
A szüleim hallották még 1953-ban zongorázni egy koncerten Miskolcon. Állítólag az első koncertje volt a munkatábor után. Sokszor mesélték, milyen feledhetetlen élmény volt. A koncert végén ottmaradtak néhányan, körbeállták a zongorát, és a zongorán könyökölve hallgatták a zenéjét, kívánságra játszott mindenfélét. Állítólag nagyon kedves volt, örült, hogy játszhatott és nem akarta abbahagyni a zenélést. A keze nagyon rondán nézett ki, sebhelyes volt, göcsörtös, itt-ott lila foltokkal, ez nagyon feltűnt a szüleimnek, de az is, hogy annak ellenére könnyedén és komolyan játszott. Magyar ember volt, cigány származású magyar, aki sokat tette a magyarságért. Sose mondott egy rossz szót sem a nemzetére, mindig is büszke volt a magyarságára, komoly és tehetséges ember volt.
|
